„Jeleket mindannyian kapunk: csak rajtunk múlik, hogy sztorinak vagy példázatnak tekintjük. Csak rajtunk múlik, hogy a véletlent vagy Isten keze munkáját látjuk benne. Az én tanúságom, hogy ha az isteni törvények szerint élsz, ha jól sáfárkodsz a talentumokkal, ha nem fizikai valóját, hanem szívedben-lelkedben, cselekedeteidben keresed Istent, akkor megtalálod” – mondta elérzékenyülő hangon Áder János magyar államfő szeptember 10-én, pénteken a NEK-en tartott és vastapssal meghálált, tartalmas tanúságtételében.
Áder János magyar köztársasági elnök tanúságtételében azt emelte ki: mindannyian kapunk jeleket, amelyek Isten jelenlétére, életünkre gyakorolt hatására utalnak. A magyar államfő a váratlan eseményeknek az ember lelkére gyakorolt hatásáról elmélkedett. Feltette a kérdést: ezek a váratlan események miért velünk, miért így történnek? Kétféle válasz szokott születni: a „véletlen volt”, illetve a „Jóisten akarta így”.
A köztársasági elnök beszédét három történetre, három saját élményére fűzte fel.
Az első történet 2013-ban történt, egy vatikáni hivatalos látogatásra készültek. A Szentatyának három ajándékot vittek: egy ezüstserleget, Szent Pál leveleinek magyar nyelvű kiadását 1953-ból és vizet Mátraverebély–Szentkút búcsújáró kegyhelyéről. És itt jött a „véletlennek” nevezett események sorozata – idézte fel az elnök.
Vajon véletlen-e, hogy a harmadik ajándék épp erről a kegyhelyről érkezett: hogy Róma felé utazva olvasta a hírt, miszerint felújítják és bővítik ezt a búcsújáróhelyet; hogy Ferenc pápa Rómában az államfő családtagjainak homlokát ezzel a vízzel jelölte meg; hogy a magánmegbeszélésükön a téma a teremtett világ védelme volt, amelyről a pápa ekkor enciklikát készült kiadni és erről éppen Áder tájékoztathatta a közvéleményt – sorolta. Sőt – folytatta – a miniszterelnök naptárában szerepelt a kegyhely alapkőletétele, ő azonban egy sportsérülést szenvedett, ezért az államfőt kérte fel helyettesítésre.
Áder János idézte Ferenc pápa Laudato si’ című enciklikájából az imát, amelynek egyik mondata így szól: „Szoros egységben vagyunk minden teremtménnyel végtelen világosságod felé vezető utunkon.”
A magyar államfő második története beszédtechnika-órájához kapcsolódott. Tanára, Vadász Ágnes közreműködésével Égre néző – Isten jelenléte a magyar költészetben címmel magyar istenes versek gyűjteményét állították össze. Áder János egyik kedvence költeménye, József Attila Isten itt állt a hátam mögött… című verse is olvasható benne. Az államfő felidézte: a megjelenés évében a Magyarországon és a határon túl szolgálatot teljesítő egyházi méltóságoknak tartott fogadáson Szabó István református püspöknek idézte a vers első két sorát: „Az Isten itt állt a hátam mögött / s én megkerültem érte a világot”, mire a protestáns egyházi vezető azt kérdezte tőle: „És miért nem fordultál meg?”
Áder János a harmadik történetet egy mellékszállal kezdte, amely a hit és tudomány viszonyáról szólt. Felidézte, Darwin A fajok eredete című könyvének konklúziója így szól: „Nem nagyszerű dolog-e az a nézet, hogy a Teremtő az életet, annak különböző képességeivel, eredetileg egy csekély számú formába adta bele, sőt talán csak egybe? […] Majd ebből az igen egyszerű kezdetből oly sok csodálatraméltó forma fejlődött és fejlődik ki továbbra is.” Freund Tamás agysebésznek Francis Collins Isten ábécéje című könyvéhez írt előszavában pedig így fogalmazott: „Én azt vallom, hogy az emberi agy képessé vált arra, hogy befogadja az isteni energiát, az erkölcsi törvényeket, a jó és a rossz képességét, és mindezzel együttjáróan az ellenállhatatlan késztetést, létezésünk értelmének és a teremtő Istennek a megismerését.”
Áder Salvador Dalí Keresztes Szent János Krisztusa című festményét és Weöres Sándor Kereszt-árnykép című versét állította párhuzamba. Úgy vélte, mindkét alkotás révén Krisztus keresztre feszítése kozmikussá válik: a szenvedő arc nem látszik, de a művekben benne van a megfeszítés borzalma, a feltámadás ereje és a mennybemenetel misztériuma.
A magyar államfő a Covid-járványra is kitért beszédében. Ismertette: felesége kurátorságával alapítványt hoztak létre a koronavírus-árvák támogatására, az alapítványt pedig Regőczi István atyáról nevezték el. Miután felidézte a névadó életútját, megrázó példákkal illusztrálta az alapítvány létjogosultságát. Felelevenítette annak az édesapának az esetét, akinek felesége várandósan hunyt el, a kisbabát megmentették, azóta a férfi a csecsemővel együtt hét gyermeket egyedül nevel. A másik szívszorító eset annak a félárva 18 éves fiatalnak a története, aki édesanyjával élt, de az asszony a járvány áldozata lett, a fiút pedig felvették egyetemre. Diákként csupán az árvaellátás az egyetlen bevétele. A harmadik eset négy kiskorú gyermeké, akiket szüleik elhunyta után a nagyszülők neveltek. A nagyszülők szintén a koronavírus áldozatai lettek. Nagynénjük vette magához az árvákat, de a lakhatási körülmények szűkösek. A karitatív tevékenységek során felmerülő kérdésekre egy a járvány miatt özveggyé vált hölgy levelét idézte, aki azért adott hálát, hogy megtapasztalhatta, nincs egyedül, Isten „angyalait küldte hozzá”, akik vele imádkoztak, meghallgatták, kézenfogták, átölelték.
A köztársasági elnök tanúságtételét annak a tanulságnak a levonásával zárta, mely szerint Isten keresése és befogadása cselekvést kíván, nem lehet passzív. Úgy vélte, ha „jól sáfárkodunk a ránk bízott tálentumokkal”, ha szívünkben, lelkünkben, cselekedeteinkben keressük Istent, akkor meg is találjuk Őt.
Forrás: NEK