Kalamár Mária: A találkozás a Végtelen Szeretettel ismét megvalósult

Kalamár Mária 1988-tól tanít a csíkszentdomokosi Márton Áron Általános Iskolában és huszonkilenc éve hitoktató szülőfalujában, Csíkszentdomokoson. A hittan.ro által az Eucharisztia-tisztelet jegyében diákok számára meghirdetett Őáltala, Ővele és Őbenne című pályázatra egy ötödikes és négy hetedikes tanítványa jelentkezett, akik – amint a tanárnő mondja – nagyon igényesen, imádságos lelkülettel és egymást segítve vettek részt az alkotás folyamatában. „Hála van bennem, hogy kísérhettem a lányokat ezen az úton, amely a lelki életünk forrását és csúcsát jelentő Oltáriszentséghez vezet minket” – mondta az elmúlt hónapokra visszatekintve Kalamár Mária, és hozzátette: „A korsók vízzel való megtöltése valóban a mi feladatunk, és a bort a menyegzőre biztosan megkapjuk az Úrtól.”

– Milyen gondolatok fogalmazódtak meg Önben, amikor januárban értesült a hittan.ro pályázatairól?

– Az Őáltala, Ővele és Őbenne címmel meghirdetett digitális kiskönyvkészítői pályázatot nagyon szép témának találtam. A felhívásban megfogalmazott szempontok, ami a tartalmat és a formai követelményt illeti, nagyon jól, részletesen és a diákok számára érthetően voltak megfogalmazva. Úgy gondoltam, hogy ebben a témában is lesznek lelkes diákok, akik pályázatukkal beneveznek és részesei lesznek az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusra való felkészülésnek. Ismertettem is velük rögtön a pályázati lehetőséget, és bátorítottam diákjaimat, hogy jelentkezzenek. A domokosi iskolából az V–VII. osztályos kategóriába öt tanítványom készített digitális kiskönyvet.

– Gyakorlati értelemben hogyan zajlott az alkotói munkafolyamat?

– Az e-book készítése a tanítványaimnak nem jelentett nehézséget, ugyanis korábban már készítettek más témákban kiskönyveket. Kezdetben megbeszéltük közösen, hogy melyek a kiírásnak megfelelő tartalmi és formai követelmények. Elhatároztuk, hogy a kántor urat, Forika Attilát kérjük meg arra, hogy orgonán kísérje a kiválasztott eucharisztikus énekeket. A hetedikes lányok, bár egyénileg neveztek be, csapatban dolgoztak: ötleteltek, fotókat kerestek az első szentáldozásukról, megbeszélték, hogy ki az a saját családi vagy ismerősi körben élő eucharisztikus lelkiségű személy, akivel a téma kapcsán interjút fognak készíteni. Örömmel tölt el, hogy nagyon igényesen, imádságos lelkülettel, egymást segítve vettek részt az alkotás folyamatában.

– Vajon mennyire vonták be a gyerekek a munkába a családjaikat?

– Az alkotás folyamata valóban „házon belül volt”, így fogalmazott egyik diákom. Öröm volt hallgatni, ahogy a nagymama énekelt, miközben unokája zongorán játszott szent éneket. Egyik családban a nagymama fényképeket küldött, amelyeket ő készített a minket körülvevő csodás csíkszentdomokosi tájról. Az édesanyák annak idején az első szentáldozásra való felkészülésben vettek részt és esténként újra beszélgettek az ünnepről. Elmondták a gyerekek, hogy közösen vesznek részt a vasárnapi szentmisén. Ilyen élményekről meséltek.

– Mit adott Önnek és diákjainak ez a tevékenység? Mi volt benne a legszebb?

– Elgondolkodtató volt a Márton Áron Múzeum „börtönében” Lázár Csillával folytatott beszélgetés. Nagyon megható volt látni, ahogy Csillag Csilla segítőnővér és Pasca Szilárd tisztelendő atya megosztotta a diákokkal az eucharisztikus élményeit. Ajándékot jelentett, élményt nyújtott a pályázat úgy a családoknak, mint nekem. Úgy gondolom, ha nincs ez a pályázati lehetőség, nem lehettem volna részese a beszélgetéseknek, a lelkiélményeiket nem osztották volna meg a megszólalók mindannyiunkkal, a diákok imái nem fogalmazódtak volna meg. Az Eucharisztiához kapcsolódó saját imák és elmélkedések olvasása és újraolvasása közben mindig azt érzem, hogy nagyon megérintette őket a téma, átélték újra az első szentáldozás élményét, fellapozták újra a kis imafüzetet, amit harmadikos korukban vezettek, amikor készültek az első nagy találkozásra az Úr Jézussal. Hála van bennem, hogy kísérhettem a lányokat ezen az úton, amely a lelki életünk forrását és csúcsát jelentő Oltáriszentséghez vezet minket. Örömmel tölt el, hogy Szabó Regina V. osztályos tanuló Találkozásom a Végtelen Szeretettel című kiskönyvével kiérdemelte az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus különdíját, Lázár Éva VII. osztályos diákot pedig a Magadat adtad isteni ráadásul az Oltáriszentségben! című munkájáért a hittan.ro honlap szerkesztősége különdíjjal jutalmazta.

– Önök hogyan készülnek a szeptemberi budapesti Eucharisztikus Kongresszusra?

– A négy egyházmegye részvételével zajló, hétállomásos szentségimádási lánc májusi alkalmán, a csíkszeredai Segítő Mária Római Katolikus Teológiai Líceum kápolnájából közvetített és Tamás József nyugalmazott püspök atya által vezetett szenségimádáshoz három diákunkkal Zoom-on csatlakoztunk, a többi tanulónk YouTubon követte és így kapcsolódott be a közös imába és elmélkedésbe.

– 2021. április 9-én, a Jó gyakorlatok az iskolai hitoktatásban című módszertani kiskonferencia-sorozat második szériájának harmadik alkalmán, amelynek központi témájaként a szervezők az Eucharisztiát választották, Lázár Éva – több másik társához hasonlóan – bemutathatta a pályamunkáját. Milyen más utóéletük van az elkészült digitális kiskönyveknek?

– Az Úrnapjához közeledve az elkészített digitális kiskönyveket a pályázók bemutatják az osztályban a hittanórák keretében, megosztják élményeiket, és bízom abban, hogy ezáltal utat mutatnak ismételten a diáktársaiknak. A korsók vízzel való megtöltése valóban a mi feladatunk, és a bort a menyegzőre biztosan megkapjuk az Úrtól.

Diákjaim nevében is nagyon szépen köszönöm az ajándékcsomagokat. Hiszem, hogy találkozásuk a Végtelen Szeretettel ismételten megvalósult, és keresik Őt, aki önmagát adta nekünk isteni ráadásul az Oltáriszentségben.

Varga Gabriella

A Kalamár Mária által felkészített diákok digitális kiskönyvei:

Bőjte Beáta
Márton Áron Általános Iskola, Csíkszentdomokos, VII. osztály