Nagyon nehéz megfogalmazni, hogy honnan gyűjti az ember az erőt, elszánást ahhoz, hogy nyolc-tízórás kerékpározásra vállalkozzon. Nagy forgalmú főúton folytatódott a ferences biciklitúra Déva és Máriaradna között, ami különös figyelmet és komoly fizikai megterhelést jelentett. Az első pihenőt Ilyefalván tartotta a csapat, ahol rózsafüzért imádkoztak és Máriához fohászkodtak. Lelkivezetőjük feltette a kérdést: honnan, miből forrásozik bennük az erő, ami az útra kiviszi és úton is tartja őket?
A társaság egyértelműen a reggeli szentmisében vélte felfedezni az erőforrást, ami felépítette bennük a hitet és a vágyat, hogy aznap is útnak induljanak. Bonaventura testvér a reggeli szentmisét a dévai Nagyboldogasszony-plébániatemplomban végezte. Örömnap ez a földön, mert Mária születése hajnalcsillag az emberiség egén – mondta a homíliában –, és örömnap ez személyes életünkben is, mert köszönteni jöttünk a szép Szűz Máriát. A Szent Szüzet, akinek a születésnapja Krisztus által megszentelődött, és születésnapjának megünneplése azt jelzi, hogy életünk valójában Krisztustól kell hogy újjászülessen. Mária istenhitre tanít, mert életében törés nélkül ragyog fel Isten jósága és szeretete. A hit mellett eltanulhatjuk égi Édesanyánktól, hogy engedelmeskedjünk Istennek és az Egyháznak. Mert azóta, hogy elsuttogta, „legyen úgy, ahogy te akarod”, mindenben Isten akaratát kereste és áldozatok árán is Isten akaratát teljesítette. A ferences biciklitúra közösségének minden tagja úgy vallja, hogy meghallotta Jézus hívását és ezért indult útnak. Ezt Isten akaratának vélik és személyes áldozatok árán is szeretnék beteljesíteni Isten akaratát.
Ez volt az oka annak, hogy a hűvös nyárvégi napon korán felkeltek és kicsit dideregve templomba mentek, majd a dévai gyermekotthon étkezőjében elfogyasztották a reggelijüket. Kisebb gyermekcsapat is kíváncsi volt az indulásukra és egy, még a nyáron bevált versikével biztatták kórusban az útra készülőket:
Itt a Ferbit készen áll, biciklizzél, meg ne állj,
biciklizni nagyon jó, a Ferbitnek ez való.
Hív Jézus, nyeregbe fel, soha-soha ne add fel…
Mondhatjuk tehát, hogy Kisboldogasszony ünnepének lelkisége határozta meg a szerdai napot, mert nemcsak a szentmise témája volt ez az ünnep, hanem az úticél, Máriaradna kegytemploma is Kisboldogasszony búcsúünnepét tartotta ezen a napon. Ahhoz, hogy odaérjenek, le kellett győzni a csaknem 130 kilométeres távolságot és önmagukat. Azt hiszi az ember, hogy a biciklizés csak abból áll, hogy felülünk, aztán csak tekerünk. Ha a fizikai adottságaink meg is vannak, de a lelkiek egyszer sem biztos, hogy végig kitartanak. A 18 éves Péter azt mondta a nap végén, hogy neki mentálisan volt nagyon nehéz; mert alkalmazkodott a többséghez, és így sokkal lassabban tudott csak menni, mint ahogy azt a személyes erőnléte lehetővé tette volna. Ez azért fontos, mert a távolságot közös munkával dolgozzák le. Áldozatot kellett hozni, volt, aki az ereje utolsó megfeszítésével pedálozott, más pedig Péterhez hasonlóan az önmérséklet erényét gyakorolta.
A 71 éves Vass József és az ötvenes éveiben járó Tifán Sándor évek óta együtt bicikliznek. Összeszokott párost alkotnak és saját tempójukban lendületesen képesek hegyen-völgyön egyenletes haladásra. Jóska bácsi a nap végén hálát adott az Istennek azért, hogy sikerült ezt a napot is ebben az életkorában, jó erőben és ilyen örömteli napon teljesíteni. Sándor pedig elmondta, hogy minden alkalommal nagy élmény Jóska bácsival tekerni, mert egymás erényeiből nyerik az erőt és a motivációt.
Kicsit már őszbe hajló volt a Marosmente látképe, mert a növények felső része már szárazra sült a nyárvégi, még mindig erős napon és így nem a tavasz üdezöldje, hanem az őszelő drappos barna színe kezdte átfesteni a tájat. A kerékpározásnak az a nagy előnye, hogy nem olyan sebesen száguld, mint az autó, és az embernek van ideje a tájban élni. Péter és Gizi többször is egymás mellé kerültek az út során és megfigyelték a kertekben éppen gyümölcsöt érlelő fákat. Úgy tűnik, hogy jó termés lesz idén őszibarackból, szilvából és talán körtéből, almából is. Este hat óra tájban érkezett meg a csoport a máriaradnai kegytemplomhoz és közös imával hálát adtak az aznapi kegyelmekért.
Kép és szöveg: Gulyás László