Menü Bezárás

Kubik Anna: Testvérekként találkozzunk!

Soha nagyobb szükség nem volt még arra, hogy megmutassuk: együtt vagyunk örömteli lélekkel – mondja Kubik Anna. A Kossuth- és Jászai Mari-díjas színművész, Érdemes művész, a NEK hírnöke augusztus 1-jén Csíksomlyón a hegynyeregben, a Hármashalom-oltárnál is elmondja majd Székelyföld és a Kárpát-haza minden jószándékú, jóakaratú magyarjának: tanúságot kell tennünk a világ előtt arról, hogy bízunk Isten nem múló szeretetében. A művésznő a minap nyilatkozott a FerBiT szervezőinek; az alábbiakban őt idézzük.

Kubik Anna a Gyilkos-tónál

„Székelyföldre visszatérni évente testi-lelki felüdülés! Hogy milyen nagy szükségünk van erre, mutatja az is, hogy ugyan Székesfehérváron idén is elmaradt a Versünnep (amely alapja a mindenkori Varga Sándor Székelyföldi Verstábornak), azért mi, szakmai előadók és a táborvezetés, elhatároztuk, hogy mégis kilátogatunk most is Csíkcsomortánba. Tavaly is elmaradt a tábor, utazni sem lehetett, s mindannyiunkban felmerült, mennyire hiányoznak az otthonos hegyek, völgyek, fenyvesek, a levegő s mindenekelőtt székely barátaink!

A »tőből levágott kezek fájdalma a tájban« – ahogy Csoóri Sándor fogalmaz fájdalmas versében – s a sokat szenvedett székelység hitének ereje, jóízű, csavaros eszű humora együttesen tett örökre Erdély szerelmesévé! Ha a Nyeregben misén vagyok, maradéktalanul megélhetem hitemet, magyarságomat és a közösségben megnyilvánuló szeretet felemelő érzését, katarzisát. E környezet méltóságával, szakralitásával gyógyító erővel bír itt az együttlét, ezért zarándokolnak oly sokan évről évre ide az anyaországból és a világ minden tájáról a magyar emberek. Kinek ne lenne szüksége erre? Hisz’ épp ezek az értékek válnak a mindennapok prédájává egyre jobban korunkban.

Amikor felkértek az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus hírnöki feladataira, alaposan elcsodálkoztam. Nem tartozom az erőszakos, hangos hittérítők sorába, bár mindig büszke voltam s nem csináltam titkot sem családunkban mélyen gyökerező istenhitemből. A példa szelíd erejében jobban hiszek, mint bármilyen erőszakos felhívásban, kényszerítésben. Nemrég szülőfalum, a Veszprém megyében található Ősi község kicsiny katolikus templomában jártam egy forgatóstábbal, s ott felidéztem egy portréfilm kedvéért, mi mindent is kaptam katolikusságomtól megkeresztelésem óta. Alig lehet szavakba önteni: életem biztos alapját, befogadó (az igazi toleranciát értem alatta), megbocsátó szeretetet! Az Isteni parancsolatok betartására törekvés értéket-mértéket szab számomra ebben a tudatosan szétzilált világban, örök kapaszkodót nyújt, vigaszt, szép és nehéz életem kegyelemmel teli pillanatait!

Szerencsénkre nem szenteket, csak gyarló, de talán emberségükben, szakmájukban hiteles hírvivőket, »angyalokat« válogattak kis csapatunk tagjai közé… S ezennel hívunk, várunk minden jószándékú, jóakaratú embert a csodálatos programokra, együtt-imádkozásokra, körmenetre (https://www.iec2020.hu/hu/program). A világ minden tájáról érkeznek majd a magyar fővárosba beszélgetésekre, előadásokra, lelkigyakorlatokra kiváló emberek. Mi, hírnökök is részt veszünk természetesen a tanúságtételeken, a nagy körmeneten szeptember 11-én, a pápai szentmisén, a sok-sok rendezvényen, hogy általunk is minél többen meghallják az evangélium örömhírét.

Soha nagyobb szükség nem volt még arra, hogy megmutatkozzunk, hogy együtt vagyunk örömteli lélekkel, s leszünk is, hibáinkkal, értékeinkkel együtt, Isten nem múló szeretetében bízva, testvérekként. Ahogy Szabó Lőrinc csodálatos költeményében (Az Árny keze) olvashatjuk: »szivem szakad, oly egyedül vagyok, / s kell a hit, a közösség, a szeretet. / S kezét nyújtja. Mert beesteledett.«” (Kubik Anna)

Vélemény, hozzászólás?