Menü Bezárás

Megkezdődött a Teológiai Szimpózium, az Eucharisztikus Kongresszus előeseménye

Mintegy háromszáz résztvevővel, Európából, Afrikából és Dél-Amerikából érkező előadókkal szeptember 2-án Esztergomban a Szent Adalbert Központban megkezdődött a NEK előeseményének számító háromnapos tudományos tanácskozás. „Régi hagyomány, hogy a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusokat tudományos teológiai tanácskozás előzi meg, amelynek célja, hogy az adott kongresszus jelmondatát, alapüzenetét tudományos igényességgel még részletesebben kifejtsék és elmélyítsék a világ legjobb teológusai. Ezeken a konferenciákon tehát nemcsak általában van szó az Oltáriszentségről, a szentmiséről, hanem tudományos igényességgel, a kongresszus alapgondolatához kapcsolódóan hangzanak el az előadások” – mondta el a NEK kérdésére válaszolva Dolhai Lajos érseki tanácsos, az Egri Hittudományi Főiskola rektora, a Nemzetközi Teológiai Bizottság tagja, a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus teológiai bizottságának elnöke. Elmondta azt is: az esztergomi nemzetközi konferencia előadói a járványhelyzet miatt főleg Európából érkeztek, de van afrikai és dél-amerikai előadó is közöttük. A tizenegy előadó közül négyen nemcsak a plenáris üléseken tartanak nagyelőadást, hanem szekcióülést is tartanak gyakorlati kérdésekről. Az előadások között biblikus, gyakorlati és liturgikus jellegűt egyaránt találunk. „Egy görög előadó az ortodox teológia jellegzetességeit fejti ki, és lesz egy magyar protestáns előadó is – az ökumenikus jelleget így akarjuk kihangsúlyozni” – tette hozzá Dolhai Lajos.

A szimpóziumot Erdő Péter bíboros, prímás nyitotta meg, a következő szavakkal:

„Minden forrásom belőled fakad.” A 87-ik zsoltárnak ez a zárósora az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus jelmondata. A keresztény egyház ebben az ősi szövegben eszkatológikus távlatokat fedez fel. Ugyanakkor átérezzük a II. Vatikáni Zsinat tanítását is, amely szerint az Eucharisztia egész keresztény életünk és küldetésünk csúcsa és forrása.
Amikor most különböző világrészekről érkező és a teológia különböző területeit művelő szakemberek találkoznak össze itt, Esztergomban, ez nagyszerű alkalom arra, hogy megkérdezzük, hogyan meríthetünk ma ebből a forrásból, hogyan fakad élet és reménység az Eucharisztiából a 21. század embere számára, aki félelmek között él, szeretné óvni a teremtett környezetet, de nem tudja pontosan, hogyan. Aggódik fáradt kultúrájáért, érzi, hogy kereszténység nélkül a világ lenne szegényebb, de nem tudja, hogyan tegye elevenné és hatékonnyá ezt a csodálatos erőt a mai emberiség számára.
Hálás köszönetet mondok a szervezőknek és mindazoknak, akik előadóként vállalták a részvételt ezen a tudományos kongresszuson. Szívből kérem a közös munkára Isten bőséges áldását.

Az első előadást az Olaszországból érkező Pierangelo Sequieri olasz pap, író, zeneszerző, a Szent II. János Pál Teológiai Intézet elnöke tartotta Az Eucharisztia mint a keresztény élet forrása címmel. Érdekes, eredeti előadó, aki nem felolvasta az előre leírt előadását, hanem szabadon, nagyon dinamikus formában, olasz temperamentummal fejtette ki a mondanivalóját.

Abból indult ki, hogy már az ősegyházban a kezdődő keresztény életnek is a legfőbb forrása az Eucharisztia, a szentmise megünneplése volt. Nem létezett még biblia, az egyházi közösség még nem volt megszervezve, egy valami létezett: a keresztények rendszeresen vasárnapról vasárnapra összejöttek a szentmise megünneplésére, mert ez volt az ő keresztény életük legfőbb forrása.

„Higgyünk, szeressünk és még nagyobb lendülettel, határozottsággal csatlakozzunk az »első szeretethez«. Az Egyházat éppen ez az ismétlés szenteli meg, amelynek révén mindenütt és mindenkor kész tanúságot tenni az Evangéliumról és a Lélek adományáról.

Az Úr követése és a hozzá való ragaszkodás teszi megtámadhatatlanná az Egyház szentségét, amely minden alkalommal újra meg újra létrehozza azt a helyet, ahol Isten az igéjét és a testét nyújtja nekünk, mindenki üdvösségére. A közösség, amely ezt cselekszi – félve és remegve, egyszerre ámulva és tudatosan – a leglényegesebb dolgot teszi. Az Eucharisztia áldozatának megismétlése felmutatja mindenki számára, hogy Isten ígéretei megmaradnak az Úr követésének idejében” – fejtette ki Pierangelo Sequieri.

Előadását ezzel a gondolatsorral zárta:

„A szentáldozás, az Úr utolsó vacsorájának egyház általi megismétlésének keretében az a történelmi kapcsolódási pont, ahol leginkább megtapasztalható az Úr üdvözítő közelsége, amely valóságosan megismétlődik. Ebből fakad az Egyház formájának kialakulása. Végeredményben ez az a kincs, amely a közösség tulajdonát képező mezőn van elrejtve. A mag, amelynek gyümölcsöt kell hoznia, kezdetben valóságosan az Úr teste, amelyet értünk adott az emberiség új családjában, akik meghallgatják az Igét, az égből alászállott kenyérrel táplálkoznak, s engedik, hogy megérintse, meggyógyítsa, megáldja őket az Úr Jézus. Olyan közösség ez, amelyben az úr és a szolga, a zsidó és a görög, a férfi és a nő olyan méltósággal tud együtt lenni, mint ugyanannak az Atyának a gyermekei, s amilyet még senki sem látott. Az Evangélium, amely megtermékenyítette, újjáteremtette az emberiség történelmét, éppen azzal okozta az első botrányt, hogy az emberek képesek voltak együtt lenni. Ugyanennek kell ma is sugároznia fényét és erejét ebben a szekuláris és sok vallást felvonultató világban. És éppen ugyanazon a módon.”

Az Eucharisztia ünneplésének sajátosságai és terjedelme Afrikában címmel a konferencia második előadását Joseph-Marie Ndi-Okalla, a Mbalmayo Egyházmegye püspöke (Kamerun) tartotta. „Az, hogy Ferenc pápa Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszust hirdetett Budapestre, hatalmas egyházi megmozdulást jelöl a Szentlélek erejében, hogy Isten egész népének szívében, egyetemes, nemzetközi szinten áradjon továbbra is (Magyarország gyönyörű vidékéről, Szent István király földjéről kiindulva) az élet, az Eucharisztia szeretete, jelenléte, imádása” – fogalmazott bevezetőszavaiban a kameruni vendég. „Eminenciás Bíboros úr, fogadja egész mbalamyo-i egyházmegyém és a Kameruni Püspöki Konferencia háláját és örömét jóságáért, barátságéért és testvéri szeretetéért, amiért megnyitotta szívét az afrikai egyház sorsa iránt” –tette hozzá a főpásztor.

Rámutatott: Fekete-Afrika népeinek vallási és kulturális antropológiája igen gazdag és sokféle. Számtalan kifejezésmód, hiedelem és szokás megtalálható benne. Az előadó idézte Engelbert Mveng jezsuita atyát, aki a következőképpen foglalta össze ezt a gazdagságot: kozmikus liturgia és vallási nyelvezet. Mindenféle szertartás gyülekezik itt; kapcsolat az istenséggel és az ősökkel, beavatási szertartások; rituális étkezések, táncok, mozdulatok; zene és különféle hangszerek: tam-tam dobok, ütőhangszerek, balafonok, xilofonok, húros hangszerek (mvet, kora stb.). Ez a sokszínű világ jellemzi az afrikaikat, akik Krisztus kegyelmében kívánnak élni. A keresztény hit és az evangélium átalakítja és továbbgazdagítja ezeket a kulturális és liturgikus elemeket.

A tudományos kongresszus első napja szentmisével zárult, amelyet Erdő Péter bíboros mutatott be számos külföldről érkezett egyházi elöljáró, többek között Michael L. Fitzgerald brit, Baltazar Enrique Porras Cardozo venezuelai, Gérald Lacroix québeci, John Onaiyekan nigériai bíboros és Ternyák Csaba egri érsek koncelebrálásával. Szentbeszédében Erdő Péter bíboros kiemelte: „Az Egyháznak is, nekünk is, az újjászülető közösségeinknek is az az első feladata, hogy ráhallgasson Jézus szavára, és vesse ki, akkor vesse ki, és úgy vesse ki a hálót, ahogy Ő mondja. Aki Krisztus szándéka szerint közeledik az emberekhez, aki az Ő objektív tanítását hűségesen adja elő, az nagy dolgot tesz azért, hogy ez a halfogás eredményes legyen. És sokszor az eredmény valóban váratlan mindenki számára, mert maga az Isten az, aki az eredményt adja. Így kérjük a csodálatos halfogás Urát, hogy Péterhez és a többiekhez hasonlóan mi is hozzá hűségesen vehessük ki a részünket az emberhalászatnak ebben a nagy művében.”

Szöveg: Varga Gabriella
Fotó: Ambrus Marcsi

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük