Miklós Renáta nővér a Miasszonyunkról Nevezett Szegény Iskolanővérek – más néven Notre Dame-i nővérek, ahogyan a Bánságban ismerik őket – rendi közösségének a tagja. Temesváron a Bartók Béla Elméleti Líceumban tanít vallást és német nyelvet, immár tizenegy éve. A hittan.ro, a hitoktatás romániai újrakezdésének 30. évfordulójára létrehozott portál által az Eucharisztia-tisztelet jegyében szervezett diákpályázatok kapcsán a fiatal pedagógus elmondta: az alkotási folyamat során megnyilvánuló tanúságtevések sok család számára „szent” pillanatok voltak.
– Azt hiszem, hogy minden ilyen jellegű kezdeményezés, amely hittel, egyházzal kapcsolatos, egyfajta tanúságtevés lehet mások számára. Főleg, hogy gyermekeknek, fiataloknak szólt a pályázat, ez mindenképp megerősítette a részvételi szándékomat – kezdte beszélgetésünket Renáta nővér. – Nagyon kreatívnak találtam a feladatot, segítség volt a részletes leírás, az elvárásokat érthetően megfogalmazták a szervezők. Örültem a témának is, mert a hitoktatásunkban sokat beszélünk a szentírásról, szentekről, egyháztörténelemről, de talán kevesebbet az Oltáriszentségről.
– Miként találkozott össze a diákjának a részvételi szándéka az Önével?
– A pályázaton egy diákom vett részt, Major Barna IX. osztályos tanuló. Barni nyitott lelkű fiatal keresztény. Fontos neki a hit. Ő keresett meg, hogy szívesen részt venne ebben a munkában.
– Barni mennyire végezte önállóan az alkotást, igényelt-e valamilyen segítséget?
– Nagyrészben önállóan készítette elő a pályamunkáját, én inkább csak technikai, szervezési dolgokban segítettem neki. Barnit már régóta tanítom, tudtam, hogy nagyon szeret olvasni, és érdeklődik minden iránt, ami a hittel kapcsolatos. Nagyon alaposan és megbízhatóan végzi a feladatait, igy most sem igényelt tőlem túl sok segítséget.
– Ön szerint mit nyújtott ez a tevékenység a pályázatban részt vevő gyermekek családjainak?
– Biztosan nagyon sokat gazdagodott minden család a felkészülés ideje alatt. Ma, amikor a családtagok olyan keveset beszélgetnek egymással, főleg hitbeli kérdésekről, azt hiszem, hogy a közösség, az együtt eltöltött idő szépségének megtapasztalása megerősítően hatott mindenkire a pályamunka során. El tudom képzelni, hogy voltak családok, amelyekben ezek a beszélgetések, tanúságtevések olyan „szent” pillanatok voltak.
– És Önnek, illetve diákjának személy szerint mit adott ez a pályázat? Mi volt benne a legszebb?
– Barni elmondta nekem, hogy ez a munka számára kreatív volt és segítette jobban felkészülni húsvét ünnepére. Számomra a legszebb része a diákom önállósága volt, de természetesen az elkészített pályamunka a legnagyobb ajándék. Ezáltal jobban megismertem Barnit, aki tanúságot tett a hitéről. Fontos, hogy bátorítsuk a keresztény fiatalokat, támogassuk őket ezen az úton. „Ellenben az Urat, a Krisztust tartsátok szentnek szívetekben, és legyetek készen mindenkor számot adni mindenkinek, aki számon kéri tőletek a bennetek élő reménységet” (1Pt 3,15).
Varga Gabriella
A Miklós Renáta nővér által felkészített Major Barna Péter digitális kiskönyve:
Major Barna Péter
Bartók Béla Elméleti Líceum, Temesvár, IX. osztály
SZERETETTEL GRATULÁLUNK!
Szerkesztőség