Menü Bezárás

Szív a szívnek örömében – A negyedik napon a Mária öröme tanyán pihent meg a biciklis zarándokcsapat

A reggeli szentmisét Bonaventura atya Ópusztaszeren mutatta be, Antal Imre koncelebrálása mellett, Bálint Róbert kántori szolgálatával. Szeptember 10-én, pénteken már olyan lendületbe jött a csapat, hogy öt óra alatt lenyomták az aznapi távot és kora délután érkeztek meg Kunbaracs térségébe. Itt érte utol őket a Blikk újság fotoriportere, aki fényképeket készített az újságban a zarándoklatról a másnap megjelenő cikkhez.

Szentmise az ópusztaszeri Magyarok Nagyasszonya plébániatemplomban

A Bíró család tanyájához érve kicsi édenkertbe csöppentek az erdélyi zarándokok. De előbb át kellett törni egy védvonalat a tanyáig, amit az úton található mély homok képezett. Le kellett szállni a nyeregből és tolni/taszítani kellett a gépeket. Aki mégis megpróbált a gyepen tekerni, rosszul járt, mert az igen agresszív baracsi bogáncs kiszúrta a gumikerekeket. A fáradtságért és a defektek miatti kis bosszúságért kárpótolt mindenkit a Mária-öröme tanya, ahol Bíró Csaba és felesége, Cecília látta vendégül a ferences biciklitúra zarándokait.

Fuszek Gábor, a Blikk fotóriportere fényképezi a csapatot

Végre jutott lehetőség az elmélkedésre is, amit Bonaventura testvér egy idős remete történetével vezetett be. Egyszer az utazók találkoztak egy szerzetes remetével, aki láthatóan nem csinált semmit. Kérdezték tőle, hogy miért nem csinál valamit? Erre ő válasz helyett egy tóhoz vezette az utazókat, s egy követ hajított a víztükörbe, majd megkérdezte tőlük, hogy mit látnak. Természetesen hullámokat – válaszolták az utazók. A szerzetes hellyel kínálta meg őket maga mellett, leültek és nem csináltak semmit. Kis idő múltával a hullámok lecsillapodtak és a parton ülők megláthatták saját arcmásukat a mozdulatlan víztükörben. Ekkor értették meg az utazók a tanítást, hogy a szüntelen tevés-vevés, jövés-menés közben kell hagyni időt maguknak arra is, hogy szembenézzenek saját magukkal, hogy el tudjanak számolni tetteikkel a Teremtő előtt.

Bíró Csaba és felesége, Bíróné Trepák Cecília, hat gyönyörű gyermekükkel

Festői környezetben és önfeledt boldogságban él a Kunbaracs melletti tanyán Bíró Csaba feleségével és hat gyermekével, ahol bőven volt hely és idő a ferences biciklitúra zarándokainak, hogy szembenézzenek önmagukkal. Története van annak is, ahogy erre a nyugalmas helyre a csapat eljuthatott. Az út szervezése során Budapest elővárosaiban lehetetlen volt szállást találni. Ezekre a napokban minden hely le volt már foglalva. A térképet nézegetve jött a sugallat, hogy kérjünk segítséget a ladánybenei Magyarok Nagyasszonya-plébániáról. Földi Tibor plébános megértve a gondunkat, a telefonban csak ennyit mondott: a Szentlélek küldött benneteket hozzám.

Néhány perccel később már érkezett is a visszajelzése, hogy egy akolitus család szívesen látja otthonában a ferences kerékpáros zarándokokat. Csodával ért fel ez a lehetőség, hiszen mindaddig megoldhatatlannak látszott az elszállásolás. De csoda volt az is, hogy a Szentlélek hova vezetett. Mária öröme a tanya neve, ahol a zarándokok is tanúbizonyságot szereztek róla, hogy a háziak élik a hitüket és a Máriás-lélek kiteljesedik.

A gazda, aki birtokán vendégül látta az erdélyi ferences bicikliseket

Öt éve költözött Bíró Csaba az ötholdnyi területen fekvő romos tanyára. Az eltelt idő alatt nagyon sokat dolgoztak feleségével. Kijavították, felújították az épületeket, szépen formálódik a családi gazdaság és mindezt bőséges gyermekáldással tetézte meg a Jóisten. Csaba úgy gondolja, hogy mindaz, ami ott megvalósult, a Teremtő műve, és mindenki, aki részesül belőle, köszönettel csak neki tartozik. Ő mindennap a hajnali órákban, amikor még a családja alszik, kicsiny házikápolnájában hálát ad az Úrnak a megszámlálhatatlan kegyelemért, amiben ő és a családja már eddig részesült. Az Úr dicsőítésére egy szabadtéri szentélyt is épített, amit egy Mária-kép ékesít. A kép egy dombormű, amelyen mosolygós Szűzanya és mosolygós kisded látható, így mutatva meg az anyaság lényegét: az életörömöt, Isten szeretetét.

Ft. Földi Tibor atya, a ladánybenei plébános, tanúságtétele közben

Földi Tibor plébános eljött Ladánybenéről, hogy velük találkozzon. A mosolygós tekintetű Tibor atya Bonaventura testvér kérésére tanúságot tett súlyos betegségéről, amit áldásként él meg, és arról, hogy miképpen találkozott a máriás lelkülettel papi hivatásában és mit jelent a Szűzanya az ő életében. Elmondta, hogy ő mindennap háromszor is felajánlja az életét a Szűzanyának. Másnap ezt a találkozást Mária öröme címmel egy a Szűzanyának szóló versben meg is fogalmazta: „tegnap este Kunbaracson / Szűz Mária örömének / elnevezett táborhelyen / találkoztam egy csapattal / nézd Erdélyből karikáztak / Budapestre fel a NEK-re / és megálltak éjszakára / ezen a szép táborhelyen / leültünk a lugas alatt / összenézett nézd a szemünk / ismerkedtünk beszélgettünk / összecsendült nézd a lelkünk / kéz a kézben Szentlélekkel / szív a szívnek örömében / Máriáról beszélgettünk / Szűz Anyáról tanítottam / tanúságot tettem arról / mér szeretem Őt annyira / hogy mindennap épp háromszor / felajánlom önmagamat / és minden imaszándékomat / Boldogságos Tisztaságos / Szeplőtelen Fogantatott / Máriának Szűz Anyánknak…”

A teljes vers az atya saját hangján meghallgatható ezen a webhelyen:
https://gloria.tv/post/Q4h4DkztQxtH1p9uCNsJ6BzRU

Kép és szöveg: Gulyás László

Vélemény, hozzászólás?