Menü Bezárás

Tóth Borbála SchP: „Azzal tudok másokat közelebb vezetni Istenhez, ha én magam közelebb lépek Hozzá”

Tóth Borbála piarista nővér vagyok. A partiumi Nagykárolyban működő gyermekotthonunkban huszonhét gyermeket nevelünk. Szerzetesi karizmánkat követve szegény, nehéz sorsú vagy veszélyeztetett helyzetben élő gyermekekkel, fiatalokkal foglalkozunk. Ismerős a történet, Mk 10,13–17: Jézushoz kisgyerekeket szeretnének vinni, hogy rájuk tegye a kezét. A tanítványok elutasítják őket. Talán arra gondolnak, hogy sok beteg várja még a gyógyulást, a tiszta, szeretetteljes szót a Mester szájából. Komoly dolgokról van szó, a gyermekek csak zavarnának, hisz’ ők mit sem értenek még az életből. Jézus nem így gondolja. Számára fontosak a gyerekek. „Ilyeneké a mennyek országa” – mondja, ölbe veszi és megáldja őket. Nemcsak futólag tekint rájuk, nemcsak messziről küld egy áldást feléjük, hanem egész közelről átöleli őket. Egy piarista nővér számára ez az evangéliumi rész valódi ikon, amelyet bármikor szívesen szemlélünk, hisz’ a lelkiségünket tükrözi. Vannak gyerekek, akik senkinek sem kellenek. Valaki elhagyta őket, otthon, szeretet, gondoskodás nélkül telnek a napjaik. Nem ismerik sem Jézust, sem azt az érzést, ha valaki megöleli, megsimogatja őket. Vannak gyerekek, akiket ugyan nem hagynak magukra, mégsem kapják meg azt, amire szükségük van. Fizikailag, lelkileg, szociális szempontok miatt szükséget szenvednek. Ők mind a mi gyermekeink. Őket kell oda vinnünk Jézus elé, hogy minden megváltozzon…

A kolozsvári Vasárnap című katolikus folyóiratban olvastunk a pályázati lehetőségről, s lelkesítve a gyermekeinket, felolvastuk a számukra. Két negyedikes leánykám határozta el, hogy rajzlapra viszik, ami megérintette őket a pályázati kiírást megismerve. Magam is érdekesnek találtam a feladatot, olyannak, ami gyermekfejjel jól megragadható, inspiráló. Családtípusú gyermekotthon a miénk, amiben arra törekszünk, hogy a kényszerűségből családjukból kiszakadt gyermekek újra szerető otthonra találjanak, s megtapasztalják és elsajátítsák azokat az alapvető értékeket és készségeket, amelyekkel családban élve ajándékoz meg bennünket a Jóisten. S amelyek nélkülözhetetlenek az értékes, bizalommal teli és szeretetteljes felnőttélethez. Élmény volt mindannyiunk számára a család és a Jóisten kapcsolatával foglalkozni, azzal, hogy személyesen hogyan érinti ez most a gyermekeinket, és hogyan tudják ábrázolni, amit megtapasztaltak.

Kati is, Meli is saját ötlet nyomán kezdtek el dolgozni. Önállóan alakították ki nagyvonalakban a kompozíciót, ezután láttak hozzá a részletek kidolgozásához. Meli saját ötletek alapján dolgozott, határozott elképzelései voltak a formákról, színekről. Szívesen megosztotta a munkafolyamat során szerzett élményeit, a munkafázisait, meg is hallgatta a hozzászólást, de kérdései nemigen voltak. Annak ellenére, hogy halmozottan hátrányos környezetből került hozzánk, fogékonysága a művészetek iránt meglepően erős. A zene, az éneklés, a kézművesség, a rajzolás közel állnak hozzá. Szabadidejében szívesen tölt hosszú időt, akár órákat is rajzolással. A pályázati munka elkészítésén is ehhez hasonló alapossággal dolgozott, komoly figyelmet, több napot szánt alkotásának elkészítésére. Kati határtalan lelkesedéssel vetette bele magát az alkotásba, ő inkább az ihlet hevében szeret legjobban dolgozni, türelmetlenebb alkotó. Többször fordult tanácsért az alakok elrendezésével kapcsolatban, vagy ha például üvegablakokat szeretne a rajzán szerepeltetni, hogyan mutassa azt meg. Nagyon nagy szeretettel és elköteleződéssel vettek részt az alkotófolyamatban.

Az én szerzetesi családom a Piarista Nővérek Kongregációja. Lelkiéletünk alapja az Oltáriszentség tisztelete a szentmisében, szentségimádásban, imaéletünkben. Számomra az Eucharisztia jelenléte, az, hogy szerzetesi hivatásomnak, szerzetesi közösségemnek köszönhetően lelkiéletem alapja, másrészt hogy egy fedél alatt élhetek, élhetem meg nevelői hivatásomat az Oltáriszentségben jelenlévő Jézussal, teszi nap mint nap teljessé az életemet. Neki köszönhetem, hogy életemnek célja van, hogy Ő vezet a mindennapokban, erőt ad a feladataimhoz, kegyelmével bátorít, s mindezt összefoglalva, hogy szeret s szeretni tanít. Így teszi gyermekotthonunkat oázissá, ösztönzi hitünket, buzdítja reményünket és biztatja szeretetünket, s ami hiányzik hozzá, azt a sajátjából kiegészíti. Az Ő segítségével válik lehetségessé, hogy azok a gyermekek és fiatalok, akiket hozzánk vezet, segítségével képesek legyenek leküzdeni a hátrányaikat, amelyekre önhibájukon kívül tettek szert, s a bennük rejlő képességeket pedig legjobb tehetségük szerint kibontakoztassák.

Jó alkalom volt ez a rajzpályázat, hogy ezekre az indíttatásokra újra felfigyeljek magamban, Isten belém vetett bizalmában örvendezzem, amellyel hozzám vezeti az Ő gyermekeit, s hogy a gyerekekkel együtt rácsodálkozzam az Ő csodálatos működésére az életünkben. Azzal tudom másokat, a fiatalokat is közelebb vezetni Istenhez, ha én magam közelebb lépek Hozzá, ha több értékes időt szentelek neki. Így nemcsak egy-egy szívhez szóló gondolat, fellobbanó érzelem hulláma, szemet gyönyörködtető kép, csodálatos színekben játszó üvegablak fénye vetíti emberszerető Istenünk határtalan szeretetét mások szívére, hanem a mi egész életünkön keresztül is meg tud jelenni ebben a világban. Mert ezeken keresztül Ő nemcsak megmutatkozik, mint egy képen vagy filmen, hanem valóságosan jelen van, megtapintható, találkozni lehet Vele. Ez számunkra is fontos, akik ennek a találkozásnak életünkben helyet adunk, s a másik embernek is, aki a mi tanúságtételünkben talál rá Megváltójára.

Természetesen nagyon várjuk a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszust, mint szerzetesközösség és mint nagycsalád, gyermekeinkkel együtt. Nagyon szerettük volna, ha az elsőáldozásra készülő gyermekeink ezen az eseményen járulhattak volna először szentáldozáshoz. A járványhelyzet jelenlegi viszonyai között valószínűleg ez idén sem lesz lehetséges. Mi, szerzetesek még tavaly regisztráltunk és bizakodunk benne, hogy a Kongresszuson sikerül részt vennünk. Minden évben Krisztus király ünnepén bekapcsolódtunk a világméretű szentségimádásba, jelen voltunk a Missziós kereszt fogadásánál, rendszeresen néztük a MiseVlogot.

Köszönjük szépen a pályázati lehetőséget! Bízunk benne, hogy Isten kegyelmével a megrendezendő Eucharisztikus Kongresszus megvalósítja az imában foglaltakat: az önmagát értünk feláldozó és az Oltáriszentségben velünk levő Krisztust felismerjük és egyre jobban szeretjük. Kérjük Istent, „hogy a készület ideje és az Eucharisztikus Kongresszus ünneplése egész hívő közösségünk, fővárosunk, népünk, Európa és a világ lelki megújulására szolgáljon!” Úgy legyen!

Tóth Borbála SchP

 

A Tóth Borbála SchP által felkészített diákok rajzai:

 

Balogh Katalin
Oasis Mater Celestina, Piarista Nővérek Gyermekotthona, Nagykároly, IV. osztály

 

Simonka Melissza
Oasis Mater Celestina, Piarista Nővérek Gyermekotthona, Nagykároly, IV. osztály

 

SZERETETTEL GRATULÁLUNK!

 Szerkesztőség