Menü Bezárás

Út a keresztény misztérium szívéhez – lezárult a Teológiai Szimpózium

Fakultációkkal folytatódott Esztergomban a Teológiai Szimpózium harmadik napja.

Prof. Dolhai Lajos érseki tanácsos, az Egri Hittudományi Főiskola rektora, a Nemzetközi Teológiai Bizottság tagja, a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus teológiai bizottságának elnöke A „forrás” gondolat a Római Misekönyv imádságaiban címmel tartott liturgikus-teológiai elemzést 53 liturgikus imádság szövege, az Ó- és Újszövetség versei alapján, az egyházatyák vonatkozó tanításai segítségével.

Először megvilágította: a liturgikus imádság szükséges ahhoz, hogy megértsük az Eucharisztia szerepét az Egyház és a hívő ember életében. „Manapság nem szabad úgy tanítani az Eucharisztia teológiáját, hogy pusztán a teológiai fejtegetésekre szorítkozunk. A tanításnak a konkrét ünneplésen kell alapulnia, ahogyan megvalósul a különböző rítusokban és látszik ezeknek a szövegeiben. Az eucharisztikus misztérium megértése soha nem válhat külön a rituális aspektustól” – állapította meg. Mindezt azzal egészítette ki, hogy a szentségi teológia a skolasztika korától kezdve sajnálatos módon kikerült a természetes környezetéből, vagyis a liturgikus közegből, és évszázadokon keresztül csupán elméleti tudományként beszéltek róla, a szentségek lényegét csak teoretikus módszerrel határozták meg. Az Eucharisztia teológiája és az Eucharisztia liturgiája különvált egymástól. „Ez nyilván nem helyes, véget kell ennek vetni. Az ideális megoldás a komplementaritás. A teológia és a liturgikus diskurzus együtt léteznek és kölcsönösen kiegészítik egymást” – ismertette álláspontját Dolhai Lajos.

Jézus az irgalmasság forrása

A forrás fogalmát magában foglaló 53 liturgikus imádságot tartalmi szempontból öt csoportra osztotta.

E szerint a forrás mint forrásvíz 7 helyen jelenik meg, ami mutatja, hogy az élethez való nélkülözhetetlen fontossága, vallásos és profán téren is sokrétű jelképrendszere miatt a Szentírás tág teret biztosít a víznek – vagyis a víz fontos szimbólum.

Isten az élet forrása – ez a megállapítás a jelenlegi Római Misekönyv imádságaiban 9-szer szerepel. „Már rögtön a Biblia első lapjaitól látszik, hogy minden élet forrása Isten. Ő teremtette a világot és benne az embert. Belőle, az Ő teremtő szeretetéből származik a világegyetem” – hangsúlyozta az előadó.

Krisztussal mint „élő vízzel” 8 alkalommal találkozunk az Egyház hivatalos imádságaiban. A keresztények számára Jézus Krisztus az élet forrása. Kongresszusunk Ószövetségből vett mottója – „Minden forrásom belőled fakad” – is erre vonatkozik. Dolhai Lajos hozzátette: nem feledkezhetünk meg arról sem, hogy Jézus az irgalmasság forrása. „Valahányszor az Egyház a szentségeket ünnepli, nem tesz mást, mint élővé és jelenvalóvá teszi az Atya irgalmát, aki a Fiún keresztül cselekszik.”

Az új Római Misekönyvben a „forrás” kifejezéssel a legtöbbször – összesen 16 alkalommal – a keresztség kapcsán találkozunk. „A keresztség legfontosabb és legjellemzőbb hatása az új születés. A vízben való keresztség szimbolikus aktusát és a hitben való, az új keresztény életre hívó Szentlélek-keresztséget együttesen nevezhetjük újjászületésnek” – taglalta az előadó.

Krisztus az, aki elénk jön

Az Eucharisztia a keresztény élet forrása – az erre való utalás 13 alkalommal szerepel az imádságokban. Kifejeződik bennük, hogy az Eucharisztia jelenvalóvá teszi a húsvéti misztériumot, belehelyez minket Krisztus titkába. Krisztusnak az Egyház által megújított áldozata az a beilleszkedési pont, amely a megdicsőült Krisztus misztériumába kapcsolja az embert testileg és lelkileg. Az Eucharisztián keresztül válik minden megkeresztelt ember képessé arra, hogy méltóképpen betöltse Krisztustól kapott hivatását. „Az Eucharisztiának éppen az a célja, hogy tökéletesítse bennünk a Krisztussal való egység misztériumát. Ez a szentség megújítja és növeli a Vele való egységet, amely a keresztséggel és a bérmálással kezdődött, hogy Krisztus éljen bennünk és mi Őbenne éljünk. Mi vonulunk ki az oltárhoz a szentáldozásra, de valójában Krisztus az, aki elénk jön, hogy hasonlóvá tegyen magához. Az Eucharisztiával táplálkozni azt jelenti, hogy engedjük megváltoztatni magunkat azáltal, amit kapunk” – bontakoztatta ki az előadó a liturgikus imádságokból a „forrás” szó jelentésének nagy gazdagságát és sokrétűségét.

Kegyelmi lehetőség a növekedésre és a fejlődésre

Az Olaszországból érkező P. Gerard Francisco Timoner domonkos rendi elöljáró Az Eucharisztia és a szinodalitás az Egyházban című előadásában arról beszélt, hogy az eucharisztikus gyülekezet a szinodális élet legalapvetőbb és ennélfogva legegyetemesebb kifejezése és megvalósulása. Úgy vélte: minden szinodális alkalom, a kis közösségi káptalantól kezdve az egyetemes zsinatig, kegyelmi lehetőség a növekedésre és a fejlődésre.

S.E.R. Paolo Martinelli OFM milánói segédpüspök, egyetemi tanár Az Eucharisztia mint az életszentség forrása tárgykört elemezte. Elmondta: a szentség pontosan az a valóság, amelyre keresztségünk által meghívást kaptunk. Akit megkeresztelnek, az a szentségre, a szeretet tökéletességére kap meghívást, keresztényekként pedig a szeretetáldozat, a húsvéti megemlékezés ünneplésére szól az elhívásunk. „Vagyis a meghívás az életszentségre és az elhívás az eucharisztikus vacsorára egyaránt a keresztény misztérium szívébe vezetnek” – fogalmazott.

Antonio Luiz Catelan Ferreira brazíliai teológusprofesszor az Amazonas-medence brazíliai részének történeti áttekintése után szólt az egyháza küldetését érő kihívásokról, amelyek társadalmi, gazdasági, politikai és kulturális átalakulásokból fakadnak. A hatalmas távolságok és a papok számának csökkenése például kihívást jelent az egyházi élet egyik központi vonatkozásában: az Eucharisztia vasárnapi ünneplése szempontjából, ám az amazóniai egyház elkötelezett, hogy mindezekre válaszokat találjon.

Hogy más is megtisztulhasson általa

Bercz Amália, a Pozsonyi Magyar Katolikus Közösség aktív tagja végigkövette az egész szimpóziumot, ezzel akart ráhangolódni a küszöbön álló eucharisztikus kongresszusra, amelyre hosszú ideje tevékenyen készül. Az esztergomi előadások és szentmisék nagy hatással voltak rá, szívét-lelkét igazán felemelték, eltöltötték a Forrással. Kérdésünkre ezt válaszolta: „A tiszta élő víz forrása ez, Isten találékony szeretetének kiapadhatatlan teljessége, amely meghív a felüdülésre, felfrissít, és a hír továbbadására késztet, hogy mindenki megtisztulhasson általa. Ennek a forrásnak a neve: Jézus Krisztus az Eucharisztiában!”

Nos, ennek a Forrásnak a világméretű megünneplésére készülünk. Hamarosan indulunk is a Hősök terére…

A NEK beszámolója alapján.

Szöveg: Varga Gabriella
Fotók: Szent Adalbert Központ

Vélemény, hozzászólás?