Menü Bezárás

(Be)zárt templomok

Az egyik nyári ifjúsági táborban a vezető bizonyos kártyajátékot vett elő. A lapokon különböző szavak voltak felírva. A papírok írással lefelé feküdtek az asztalon. Egymás után húztak az asztaltársaság tagja kettőt-kettőt. Péternek e két szó jutott: templom és zárva.

Rögtön vita is támadt a társaságban, mit is lehet erről mondani. A templom mindenki előtt nyitva, senkit sem zárunk ki… és így tovább.

Gyuri, aki addig nem nagyon szólt a dolgokhoz, most jelentkezett. Nemrég új városba költöztek és szerette volna felfedezni a környéket. Nagyon meleg volt és egy téren meglátott egy templomot. Gondolta, bemegy, megpihen és hűsöl is egy kicsit, de sajnos zárva találta. A hirdetőtáblán több plakát is volt: Nyitott szívvel várunk mindenkit. (És templommal?)

Kriszta is tudott egy történetet: az ő ifjúsági imakörük is szerette volna egy szombat estére elkérni a templomot. Az egyházközségben többen is azt kérdezték, miért nem jó, ha mise előtt vagy utána kapnának tíz percet.

Zsuzsi külföldön járt, az egyik magyar egyházközségben. Ott a járvány miatt a misszió kápolnájából áttették a szentmisét a felette lévő terembe, azzal az indokkal, hogy ott többen férnek el. Sajnos a megengedett 20 fő helyett legtöbbször csak 15-en voltak. A kápolnában a szabályok betartása mellett ennyien bőven elfértek volna.

Forrás: Pixabay

Daninak erre eszébe jutott egy vers, amit a nagyapja sokszor olvasott fel neki esténként:

„Ti nem akartok semmi rosszat,
Isten a tanútok reá.
De nincsen, aki köztetek
E szent harcot ne állaná.
Ehhez Isten mindannyitoknak
Vitathatatlan jogot ád:
Ne hagyjátok a templomot,
A templomot s az iskolát!”

(Reményik Sándor: Templom és iskola)

Funke Attila, Erding

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük