A villamoson ülve beszélgetésre lettem figyelmes. Egy kisfiú utazott egy rokonával, és szemben velük egy ismerősük ült. Először a szokásos kérdések hangzottak el: neve, kora, óvoda vagy iskola.
A kocsi kerekei éppen egy váltón mentek át, így a kérdést nem hallottam, csak a választ: „Szabadon.”
A többi kérdésre is csak ez volt a felelet: Szabadon, szabadon.
A következő állomáson le kellett szállnom, de egész nap bennem mozgolódott ez a szó: szabadon.
Az interneten rákerestem, hogy van-e olyan település, amelynek a neve: Szabad. Ilyet nem találtam, de több olyat, aminek a neve ezzel az öt betűvel kezdődik.
Elgondolkodtam, hogy én hány kérdésre tudnám ezt a választ adni: SZABADON!
Funke Attila, Erding
