Székely-magyar családból származom. Édesapám, Molnár H. Lajos író, újságíró volt Marosvásárhelyen, édesanyám, Meister Éva pedig színművésznő, szintén Marosvásárhelyen. 1987-ben menekültek az akkor másfél éves bátyámmal Magyarországra, mert a román rezsim üldözte a szüleimet, mivel ki mertek állni az 1970-es, ’80-as évek jogfosztott erdélyi magyarságáért. Édesapámat íróként betiltották, a szekusok megfigyelték, zaklatták, többször el akarták tenni láb alól, ellehetetlenítették őket, így menekülniük kellett.
Pozitív gondolatokat kellene megfogalmaznom. Most nem tudok. Nem tudok, mert újabb csapást mértek nemzetünkre. A román parlament elfogadta azt a törvényt, miszerint mostantól ünnepnap Trianon. Rákényszerítik a magyarokat arra, hogy ünnepeljék meg azt a napot, amikor a nemzetet keresztre feszítették; amikor saját hazájukban üldözöttekké váltak; amikor bozgoroknak, vagyis hazátlanoknak nevezték őket, és 100 év elteltével sem használhatják anyanyelvüket, zászlójukat! Nem énekelhetik, kezüket szívükre téve a magyar és a székely himnuszt! Ünneppé nyilvánítják azt a napot, amikor egy egész nemzetet megcsonkítottak, mindenéből kiforgattak, megfosztottak! Amikor milliók Magyarországon feküdtek le este és reggel egy idegen országban ébredtek fel! Rákényszerítik az ünneplést azokra a magyarokra, akiknek felmenőit fejszékkel és fűrészekkel végeztek ki azok felmenői, akik most ezt a törvényt hozták! Ezzel a törvénnyel nemcsak a másfél millió Erdélyben élő magyart csapták arcul, hanem az egész nemzetet.
A mi feladatunk, hogy fiatal generációként folytassuk azt, amit felmenőink: hogy kiálljunk külhonban élő magyar testvéreink mellett, támogassuk őket a magunk erejével és eszközeivel. Ha másodrangú, szolganemzetként akarnak bánni velünk, magyarokkal, itt, a Kárpát-medencében, mindannyiunk hazájában, akkor meg kell mutatnunk, hogy a magyar nemzet volt, van és lesz, és a szabadságáért bármire képes. Én megpróbálom a legjobbat adni magamból, hogy ne hozzak szégyent sokat szenvedett felmenőimre. Büszke vagyok származásomra, hálás vagyok, hogy magyarnak születhettem, s bízom abban, hogy a mi nemzedékünk megéri azt, hogy amit szétszakítottak, az egyszer újra egy egész lesz, mert így alkotta meg a Teremtő. Van egy székely-magyar mondás: „Senki urai nem vagyunk, de szolgái sem!” Szabadságot Székelyföldnek! Igazságot Magyarországnak!
Molnár H. Boglárka
szerkesztő-riporter, tudósító, dokumentumfilmrendező, Magyarország