Menü Bezárás

Kapaszkodik a talajba a nemzeti összetartozás fája a hajdúnánási római katolikus templom kertjében

Amint arról a sajtó, a média is hírt adott, tizedik alkalmához érkezett a 2011-ben életre hívott Székely Menekültek Emléknapja Hajdúnánáson, amely a hajdúk és a székelyek 104 évvel ezelőtti történelmi sorstalálkozásának állít emléket. Az első világháború alatt, 1916-ban otthonukból elmenekült székelyek közül 3200 fő hajdúk általi befogadásáról megemlékező idei kétnapos jubileumi eseményt a hajdúnánási Római Katolikus Egyházközség a Magyarság Háza együttműködői partnerségével a Nemzeti Összetartozás Éve jegyében szervezte és tartotta meg 2020. szeptember 19–20-án. A rendezvényre Juhász Imre címzetes kanonok, plébános és Buczkó József címzetes múzeumigazgató, egyházközségi világi elnök meghívását mindkét díszvendég: Tamás József nyugalmazott gyulafehérvári püspök és Csibi Krisztina, a Magyarság Háza igazgatója is elfogadta.

A szombati előestén filmvetítéssel kezdődő, majd vasárnap délelőtt a Befogadó Szeretet Zászlójának megáldásával és ünnepi szentmisével folytató programsorozat befejező pontjaként az emlékező közösség emlékfát ültetett: a két éve felavatott Boldogasszony Kertjében, a Mária-fülkék előtt, a tavaly elültetett emlékfa mellett és a templom falán álló Jakab Antal-emléktáblával szemben elültette a Nemzeti Összetartozás Fáját. A facsemete fajtája Krisztusfa, más ismert nevein koronaakác, lepényfa, glédics, gledícsia. Észak-Amerikából származik, testvére Közel-Keleten is tenyészik. A népnyelv szerint tövises ágaiból fonták Krisztus koszorúját, mézédes termésével pedig Szent János is táplálkozott sivatagi útjai során. Innen ered népi neve: Szent János-fa, termése pedig Szent János kenyere. Jelképi üzenete okán választották ezt a hajdúnánásiak: a fa mézízű termése a székelyek és hajdúk gyümölcsöző kapcsolatára utal, tövises ágai pedig e kapcsolat sérthetetlenségére. Legfőbb üzenete: ne bántsd a magyart!

Tamás József püspök ezekkel a szavakkal áldotta meg a fát: „Urunk Istenünk! Ez az elültetett fa két másik fát idéz számunkra: az Édenkert közepén álló fát, ahol az első emberpár bűnbeesett, s élete egészen más lett, mert kikerült onnan. És idézi azt a fát is, amelyen Isten Egyszülött Fia meghalt értünk, megváltásunk művét véghez víve, hogy újra megnyíljon a bezárult Éden kapuja és majd visszajuthassunk oda. Ennek a most elültetett fának más ugyan a szerepe, de azt a nagy igazságot hirdeti és arról tesz tanúságot, hogy mi mindannyian Isten gyermekei vagyunk, ezért összetartozunk, egymást mint testvért, jó barátot szeretnünk kell. Segíts bennünket, hogy amiként a fa megtermi gyümölcsét, úgy tudjuk mi is gyümölcsözővé tenni életünket a szeretetben.”

Összetartozásunkról Buczkó József címzetes múzeumigazgató korábban ezt az üzenetet fogalmazta meg:

„A fizikai országhatárok emberek alkotásai, amelyek a lélek számára nem léteznek. 1920-ban gonosz kezek szétdarabolhatták országunkat, ám Isten ajándékát, a nemzetet megtartó lelki szálakat nem téphették szét. Ezek mentenek át bennünket a jövendő számára is.”

Juhász Imre újfehértói plébános pedig ezt a gondolatot küldte a világnak:

„Szent István király, halála előtt felajánlotta a Szűzanyának koronáját. Ezzel a gesztussal az idők végezetéig a Boldogasszony gondjára bízta Magyarországát és az itt élő népet. Ezer év alatt az ország területe és határai sokszor változtak, de soha ne feledjük, hogy a Magyarok Nagyasszonya nemcsak a mai 93 ezer négyzetkilométeren élőkre vigyáz, hanem azokra is, akik azon kívül élnek, nemcsak a közvetlen határainkon túl, de a földnek bármely pontján is.”

Képgaléria a hajdúnánási Nemzeti Összetartozás Fájának ültetéséről és megáldásáról

Beküldte: Székely Pálma