A XXI. század kihívásait, a magyarság számára elérendő célokat sohasem tudjuk megfogalmazni, ha nem dolgozzuk föl a XX. század eseményeit. A történések kiindulópontja az első világháború és az azt lezáró Versailles-i békerendszer, ezen belül a trianoni békediktátum. Az elmúlt évszázad eseményei máshogy alakulnak, ha nincs a Versailles-i béke, vagy azt nem ilyen tartalommal hozzák létre a világ sorsát akkoriban meghatározó nagyhatalmak. Valószínűleg nem alakul ki, vagy nem válik ilyen mértékben világpolitikát alakító tényezővé a fasizmus és a német nemzetiszocializmus, vagy a másik elnyomó diktatórikus rendszer, a szovjet mintájú kommunizmus.
Nem túlzottan merész feltételezés azt mondani, hogy ez a végzetesen elhibázott békerendszer az oka a második világháborúnak, azt pedig jól tudjuk, hogy a negyvenes évek közepén Közép-Kelet-Európa térségének szovjet befolyási övezetbe kerülése, következésképp Magyarországon a kommunizmus térhódítása a világháborút lezáró párizsi békerendszert létrehozó nagyhatalmak megállapodásának eredménye. Az 1920-as trianoni döntéseket 1947-ben Párizsban megerősítették, s a szétszabdalt magyarság életlehetőségeit hosszú időre befagyasztották. A magyar nép élni akarására és tehetségére jellemző, hogy ezeket az évtizedeket is átvészelte, sőt a szellemi pusztítás ellenére is megőrzött és átmentett fontos értékeket.
Ha meg akarjuk érteni, hogy az 1990-es közép-kelet-európai rendszerváltozások után 30 esztendővel miért vagyunk még mindig rosszkedvűek, miért feszítik szét mindennapjainkat az erőszakos szenvedélyek, képletesen szólva miért követjük el nap mint nap egymás ellen a szellemi gyilkosságok sorát, miért érzi a magyar nép többsége azt, hogy a rendszerváltozás felemás módon zajlott le, ahhoz fel kell dolgoznunk a XX. század történéseit. Vissza kell nyúlnunk az ősbűnhöz, 1920-hoz, Trianonhoz és be kell mutatni azt a 100 éves folyamatot, amely azóta is tart. Egyértelművé kell tenni, hogy Trianon esetében nem egy 100 évvel ezelőtti lezárt történelmi eseményről van szó, hanem egy azóta is tartó folyamatról. Sem a rendszerváltozás 30 esztendejének eseményeit, se napjaink történéseit nem tudjuk értékelni és feldolgozni, ha nem végezzük el ennek a folyamatnak a teljes körű feltárását. A magyar társadalom mai állapota, szellemi szétesettsége ennek a 100 esztendős folyamatnak a következménye.
Magyarország válaszút elé érkezett. Vagy felolvad ebben a hatalmas globális világfolyamban, vagy pedig öntudatára ébredve, gyökereihez, történelméhez visszatalálva, országlakosokból szilárd szellemi kohézióval rendelkező nemzetté válva, felemelt fejjel képes lesz szellemileg egyenrangú partnerként részt venni az európai egységesülési tendenciák alakításában. Világosan értékelnünk kell helyzetünket, tudnunk kell, honnan indultunk, kik vagyunk, hol tartunk s milyen célkitűzéseket akarunk megfogalmazni saját magunk számára az elkövetkezendő évtizedekben. Tudva, hogy 10 milliónyian vagyunk összezsugorított földünkön, tudva, hogy néhány milliónyi magyar él közvetlen környezetünkben jelenlegi országhatárainkon kívül, sok százezren más földrészeken, tehát a realitás talaján mozogva, nem vágyálmokat kergetve, nem felesleges és értelmetlen szenvedélyeket szítva, de nagyon is határozott magyar érdekeket felismerő, képviselő és érvényesítő magatartással kell részt venni a világfolyamatok alakításában.
A kérdés úgy is felvethető, hogy a XXI. században ismét vazallusi függőségbe kényszerített kiszolgáló néppé silányodunk, vagy képesek leszünk a nemzeti felemelkedésre. Én hiszek ez utóbbiban, de ehhez megkerülhetetlenül fontos, hogy feldolgozzuk a magunk mögött hagyott évszázadot, annak összes, gondolatainkba, idegrendszerünkbe sulykolt hazugságától megszabadulva rádöbbenjünk a valós, a magyarság elől elhallgatott összefüggésekre és katartikus felismerések után végre valahára hozzákezdjünk egy sokoldalú nemzetépítéshez. Ezért kell a szőnyeg alól kisöpörni a trianoni problematikát és belekezdeni a 100 éves trianoni folyamat feldolgozásába.
Tudom, hogy ezek után nehéz a történelmi eszmefuttatás és a 44 éve létező Kormorán zenekar közötti kapcsolatot szavakban leírni, hiszen a zene ennél azért elvontabb fogalom. Az érzelmekre és persze az értelemre is hatva, a kezdetektől fogva arra törekedtem, hogy dalaink a jellegzetesen magyar, ránk jellemző zenei és gondolatvilágból merítsenek. Merem remélni, hogy a folk-rock műfaj általunk történt megteremtését követő több mint négy évtizedes működésünk sokakban elmélyítette a magyarságtudatot. Örülnék, ha dalaink megérintették volna a befogadót, aki ezután eltűnődik azon, mivégre is vagyunk a világon. Munkásságunk a magyarság szolgálata, fizikai és lelki értelemben történt megnyomoríttatásunk ellenére a hitet, a reményt és a szeretetet szeretnénk sugározni. Ugyanis mélyen hiszünk abban, hogy lesz Magyar Feltámadás.
Koltay Gergely
a Kormorán együttes alapítója, vezetője
Fénykép forrása: kormoranfolk.hu
