Menü Bezárás

Búcsúzunk Ugri Mihálytól

Ifjabb Ugri Mihály (Michael Ugri) tette közzé 2022. december 10-én nagyon röviden a hírt: „Édesapám ma délután békésen elhunyt. Köszi apu – Jó utat! 1931–2022”
Megrendülten olvastuk. Tudtuk, hogy gyengélkedik, de szeptember 12-én még mosolyogva áll a gráci Kálváriahegy-templom búcsúünnepén részt vett magyarok csoportképén. November 28-án már ülve vette át a Magyar Érdemrend Tisztikeresztje polgári tagozat kitüntetést. És ma már nincs közöttünk. Fájó és pótolhatatlan veszteség érte a diaszpóra magyarságát.

Balról jobbra: György Adorján, Sahov Mariann, Varga Gabriella, Ugri Mihály és Ft. Molnár Ottó, 2016. április 10-én Grácban

A Grácban élt Ugri Mihály neve fogalommá vált Ausztriában az elmúlt több mint hat és fél évtized alatt. A Magyar Egyetemisták és Öregdiákok Klubja (MEÖK) több periódusbeli elnöke/titkára, ennek elődje, a Diákszövetség énekkarvezetője, a 83. sz. Nagy Lajos Király Cserkészcsapat parancsnoka és a Gráci Magyar Katolikus Közösség (MKK) volt orgonistája, gondnoka, a Pasztorális Tanács (utóbb nyugalmazott) világi elnöke 2022. november 14-én töltötte be 91. életévét. A Gráci Magyar Újságban pár évvel ezelőtt Petritz Judit kérdéseire válaszolva beszélt az életéről. Elmondta, hogy Szombathelyen született és Sárváron nevelkedett a nagyapjánál. Visszatekintését így folytatta:

– Az ottani egyházi óvoda és elemi iskola adott alapot egész életemre. Ott kezdtem el ministrálni és ott csodáltam meg először a vonuló cserkészeket. Nagyapám halálával új élethelyzetbe kerültünk. Az új helyen, Szentgotthárdon is ministráltam, majd 4-5 gyermekkel énekeltem reggelenként a miséken. A háborús, világeszméket váltó években lettem gimnazista. A cserkészet tanított meg az Isten – Haza – Embertárs szeretetére. 1944–1945-ben a légiriadók alatt a gimnázium udvarán futóárkokból figyeltük a Grác feletti légiharcokat. Kapualjakból néztük a visszavonuló német csapatokat, majd pincékbe bújtunk a »felszabadító« szovjetek elől. A front megakadt, és az oroszok velünk, civilekkel ásatták lövészárkaikat. Április 4-e után ismét iskola lett az iskola, a tananyagban helyet kapott a béke.

Misi bá a háború után orgonálni tanult. 1948-ban betiltották a cserkészetet is; szülői engedéllyel közel 120 gyermek járt a kolostori „napközibe”. Erre és az ezutáni időkre így emlékszik:

– Az apátságot gyermekkacaj töltötte be. Mi, felsős diákok tanultunk és játszottunk velük. A virágzó közösséget két atya lelki és szellemi tápláléka éltette. A párt persze mindenről értesült. A szülőket, diákokat párttitkárok és igazgatók citálták maguk elé. Azután 1950-ben egy júniusi éjszakán elhurcolták a cisztereket. Rövidesen nekem is mennem kellett. Mielőtt újra haza tudtam menni, közel egy évig éltem titokban a ciszter közösségben. Ez mind az egyházellenes Rákosi-korszakban volt. A kaszagyárban lettem segédmunkás, onnan hívtak be katonának. A két év alatt nem sikerült átnevelniük. Azután ismét a kaszagyárban dolgoztam, majd a postára kerültem és letettem az érettségi vizsgát. Bérmaapám helyett orgonáltam, halála után utódja lettem. A párttitkár az orgonálás miatt ki akart rúgatni a postáról. Az ’56-os forradalom alatt aktív tagja voltam a Nemzeti Bizottságnak. Nagy Imre november 4-i szózata után lehajtott fővel, búcsúzás és cél nélkül hagytam el hazámat. Irány az ismeretlen idegen volt.

Három, Grácban töltött nap után a schielleiteni menekülttáborban, a barokk kastélyban kapott szállást. December 24-én vitték volna tovább, de ő az utazás helyett az éjféli misét választotta. Így maradt stájer földön – és ott is élt hatvanhat éven át, a magyarság ügyéért elkötelezetten.

A gráci Kálváriahegy-templom búcsúünnepén 2022. szeptember 12-én, magyarok csoportjával

Holló István gráci magyar lelkész az Életünk újság 2021. decemberi számában többek között ezt írta róla: „…Misi példaként áll előttünk Jézus Krisztusba vetett hitével, családja, egyháza és magyar népünk iránti hűséges szeretetével és segítőkészségével. …Mint az azt megelőző évtizedekben először Nyers János atyával közösen, úgy az elmúlt évtizedben is nyughatatlanul tevékenykedett a Gráci Magyar Katolikus Közösség ügyeiért. Szívén viselte annak alakulását… Erejéhez mérten, vagy talán azon felül is, sokat tett a Gráci Magyar Újság fennmaradásáért és a magyar programok szervezéséért. Nemcsak a Stájerországban élő magyarok lelki életének ügyében, hanem magyar nyelvünk és kultúránk terjesztésében és ápolásában is erején felül teljesített. Évtizedeken keresztül szervezte a mariazelli gyalogos zarándoklatokat, kirándulásokat. Mások megsegítésébe sem fáradt bele. Ami sokak számára természetes – hogy minden vasárnap magyar nyelvű szentmise van Grácban orgonakísérettel –, az mind az ő évtizedeken keresztüli szorgalmának és buzgalmának eredménye: minden vasárnapra keresett papot 1995 és 1997 között, azután pedig minden vasárnapra orgonistát. Attól sem riadt vissza, hogy lengyel és horvát diákokat szólítson meg, akik azóta is örömmel kísérik magyar énekeinket.”

Kilencvenedik születésnapja alkalmából Deák Ernő főszerkesztő is köszöntötte Ugri Mihályt a Bécsi Napló hasábjain. Ezt írta róla és hozzá: „Évtizedek óta ismerve emberségedet, magyarságodat, fennhéjázás nélkül állítható: Te vagy a gráci magyarok lelke… A Diákszövetségtől a Nagy Lajos Király Cserkészcsapat alapításáig és fenntartásáig mi mindent megtettél azért, hogy fennmaradjon magyar életünk. Aztán mindennek fejébe összegyűjtötted és nagyrészt kéziratba foglaltad a gráci magyarok történetét, ami még kiadásra vár…”

Amikor lakóhelyéről és ahhoz fűződő kedves emlékeiről kérdezték Ugri Mihályt, ezt válaszolta:

– Grác kedves városom, amely családom és osztrák barátaim által otthonom lett. Szeretem utcáit, ódon házait, mert közöttük sétálva magyar emlékekre találok. A sok élményből nehéz bármit is kiemelni. Talán a Diákszövetségünk 1956 és 1964 közötti aranykorát, az énekkarunk ökumenikus baráti közösséget alkotó, időt és távolságot legyőző erejét, vagy az áldozattal járó, de élményekben gazdag húszévnyi cserkészmunkát. Öröm számomra, hogy egyházközségünkben szolgálhatok Istennek. Életem legjelentősebb eseménye a családalapítás, amely nekem hazát, életemnek új célt és értelmet adott. Nem tudok eléggé hálás lenni családomnak.

Ugri Mihály hitvese, a német anyanyelvű Ingrid tizennyolc éves volt, amikor elkezdte tanulni a magyar nyelvet. Misi legfőbb segítsége és támasza volt, akiről családi vendégkönyvükben egy bejegyző így fogalmaz: „a szíve is magyarul dobog”. Egy leány- és egy fiúgyermeket neveltek, utóbbitól nyolc unokájuk van.

Először 2008. november 16-án találkoztam vele, amikor a vasárnapi szentmise után Grácban a Welsche-templomban a könyv alanyával együtt bemutattuk az Itthon és otthon – Vencser László 60 éve című interjúkötetemet. Azután 2015 és 2017 között a Petőfi Sándor Program és a Kőrösi Csoma Sándor Program ausztriai ösztöndíjasaként többször volt alkalmam találkozni vele, vendégeskedni náluk és közösségüket közelebbről is megismerni. Legutóbb a Keresztény Élet hetilap 2022. január 9-i számának Világiak az egyházban című rovatában mutattam be Ugri Misi bát az olvasóknak. Azelőtt és azután az Életünk újsággal kapcsolatosan váltottunk leveleket, hiszen az újság gráci terjesztését ő végezte.

Orbán Viktor felterjesztésére Novák Katalin köztársasági elnök a 321/2022. (XI. 18.) KE határozata alapján 2022. november 9-én, Ugri Mihály, az Ausztriában élő magyarság nyelvi és kulturális identitásának megőrzése érdekében példaadó odaadással több mint hat évtizede végzett szolgálata, különösen a Mindszenty–Vadon emlékzarándoklat, illetve a helyi magyar egyetemi és cserkészélet területén meghatározó tevékenysége elismeréseként a Magyar Érdemrend Tisztikeresztje polgári tagozat kitüntetést adományozta. A kitüntetést Csicsely Tamás sikeres kezdeményezésének köszönhetően Nagy Andor, Magyarország ausztriai nagykövete, Rudolf Roth tiszteletbeli konzul és Bencsik Dávid, az Agrárminisztérium nemzetközi kapcsolatokért felelős helyettes államtitkára adta át 2022. november 28-án Grácban.

Fénykép forrása: Magyarország Bécsi Nagykövetsége

Bencsik Dávid az átadás napján ezt írta közösségi oldalán:

„Az Ugri házaspárt, Misi bácsit és feleségét, Ingridet 1995 óta ismerem. Ekkor kezdtem el szüleimmel együtt részt venni a szervezésükben akkor már 13 éve működő Mindszenty–Vadon Emlékzarándoklaton Grác és Máriacell között, amelyet idén éppen 40. alkalommal tartottak meg a gráci magyarok. Ezen sajnos nem tudtam jelen lenni, mert a súlyos hazai kihívások és a nagycsalád nem tették lehetővé, de édesanyám képviselte családunkat idén is. A gyalogos zarándoklatot Mindszenty hercegprímás és a ’80-as évek elején Grácban autóbalesetben elhunyt magyar orvos, a magyar közösség másik kiemelkedő alakja, dr. Vadon Pál emlékére szervezik meg azóta is minden évben.

Misi bácsi volt az ausztriai magyarság közösségi, kulturális és nyelvi megmaradásának egyik pillére mindig is, aki szinte a mai napig azért dolgozik, hogy a ma már 3-4. generációs ’56-os ausztriai magyar diaszpóra megmaradjon nyelvi és kulturális öröksége tudatában, ismeretében. Több mint fél évszázadon keresztül volt ő motorja a magyar közösségnek, aki életét teljes mértékben a szolgálatnak szánta: szerényen és kötelességtudóan élt a magyarság szolgálatában. Gratulálok, Misi bácsi!”

Lapunk januári számába tervezett gratulációnkat nem várta meg. Előrement, de az életművel, amit maga után hagyott, és az iránta érzett szeretetünk által szívünkben, emlékeinkben örökké élni fog. A valóságban azonban nagyon fogsz hiányozni, Misi bá…

Varga Gabriella és Ugri (született Prassl) Ingrid, 2016

Ingrid, Neked és az egész családotoknak pedig adjon a Jóisten vigasztalást!

Varga Gabriella és az Életünk újság szerkesztősége


Emlékezzünk rá ezzel a videóval is

Elérzékenyüléstől sem mentes szavainak hallgatása közben a Mindszenty József bíboros-hercegprímás hamvai mellett 1991-ben Mariazellben égő gyertyák egyike és a vasfüggöny egy darabja is látható, mintegy jelképezve „a magyar múltból kifakadó új életet”. A videót készítette: Varga Gabriella (2016)

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük