Menü Bezárás

Pál László ma 60 éves: a Jóisten éltesse!

Pál László kismartoni püspöki vikárius, kanonok, egyházmegyei bíró, a kismarton-szentgyörgyi osztrák és a kismartoni magyar hívek plébánosa ma, 2020. október 8-án ünnepli hatvanadik születésnapját. Köszöntéséhez jókívánságainkkal mi is tiszta szívvel csatlakozunk!

Pál László 1960. október 8-án született a Hargita megyei Szentegyházán, mélyen hívő szülők negyedik gyermekeként. Általános iskolai tanulmányait szülőfalujában végezte. A tomboló kommunista elnyomás közepette is megtapasztalta, milyen sok hitvalló él a környezetében, milyen sok ember kész Istenért és az egyházért áldozatot hozni. Hetedik osztályos korában, 1974-ben édesapja elvitte Csíksomlyóra a pünkösdi búcsúra. „Csodálkozva néztem a zsúfolásig megtelt kegytemplomban virrasztó és imádkozó embereket” – emlékszik vissza Pál László. Személyiségét éppen ez: népének gyakorló hite alakította. Ebben gyökerezett az az elhatározása is, hogy középiskolai tanulmányait a gyulafehérvári kántoriskolában – a mai Gróf Majláth Gusztáv Károly Római Katolikus Teológiai Líceumban – folytatja.

„1975. szeptember 18-án léptem át a gyulafehérvári kántoriskola kapuját – eleveníti fel emlékeit Laci atya. – A hatalmas ősi székesegyház árnyékában meghúzódó püspöki palota utca felőli szárnya adott helyet akkor az intézménynek; az épület másik oldalán lakott Márton Áron püspök. Több mint 160 diák kezdte meg akkor a tanévet. Számomra, székely gyermek számára, aki addig a napig szülőfalumból csak Székelyudvarhelyre és Csíkszeredába jártam, minden új volt.” Osztályfőnöke, a később rejtélyes körülmények között fiatalon elhunyt Pálfi Géza spirituális-hittanár mély nyomot hagyott benne. „Gerinces ember volt és hitvalló keresztény – mondja Laci atya. – Évtizedek távlatából ma is visszacseng fülembe érces hangja, figyelmeztetése, kérése, amely ballagási ünnepségünkön, 1979. május 27-én a szentmisén belezengett a székesegyház csendjébe és diákjai lelkébe: »Jaj, a tüzet ne hagyjátok kihalni! Az élet szent okokból élni akar« (Ady Endre A tűz márciusa című verséből). A tüzet, a fényt azóta is igyekszünk ébren tartani és továbbadni a következő nemzedékeknek, hogy minél több igaz magyar és hitvalló keresztény ember legyen Magyarország határain belül és kívül, mindenhol a nagyvilágban.”

Érettségi vizsgáját kilenchónapnyi sorkatonai szolgálat követte, majd 1980 és 1986 között filozófiát és teológiát tanult a gyulafehérvári Hittudományi Főiskolán. Pál László a II. Vatikáni Zsinat gyermeke. A szemináriumban olyan tanárokat hallgathatott, akik a hetvenes évek elején Rómában tanultak, és magukkal hozták onnan a zsinat szellemét: a szentírástudomány, fundamentális teológia (alapvető hittan), dogmatika, liturgika, egyházjog és erkölcsteológia területein ezt adták tovább. Egykori tanárai szerint Pál László esetében is az elhintett magok jó talajba hulltak és gazdag gyümölcsöt termettek.

Pappá 1986. június 22-én szentelte Jakab Antal püspök a gyulafehérvári székesegyházban. „Az első szó, ami eszembe jut szentelő püspökömről az, hogy emberséges. Végtelenül emberséges. Szigorú, de emberséges. Kispapokként, amikor előadást vagy úti beszámolót tartott nekünk, nagyon szigorúnak láttuk, de a szentelések előtti skrutíniumok alkalmával, a vele folytatott őszinte és bensőséges beszélgetésekben arról is megbizonyosodhattunk, hogy a nagy szigorúság mögött egy végtelenül emberséges ember rejlik. Azóta is szeretettel gondolok rá. Jakab Antal nagy ember és nagy püspök volt.”

Segédlelkészként Pál László először Marosvásárhelyen a Keresztelő Szent János-plébánián, majd Szászrégenben és Ditróban szolgált. Plébánosként Nagyszebenben a teréziánumi Sarlós Boldogasszony-plébániát vezette. Ez idő alatt, 1998-ban megkezdte egyházjogi tanulmányait a budapesti Pázmány Péter Katolikus Egyetemen. Két évvel később, 2000-ben Gyulafehérvár érseke, a tanulmányokra tekintettel, felmentette plébánosi teendői alól; ekkor került Pál László a budapesti Batthyány téri Szent Anna-plébániára kisegítő lelkésznek. Tanulmányait 2002-ben a licenciátusi fokozat megszerzésével zárta.

Laci atyát útja innen az ausztriai Őrvidékre (Várvidékre, Burgenlandba) vezette: 2003 óta a Kismartoni Egyházmegyében tevékenykedik. Rövid óbéri (Olbendorf) szolgálat után, 2004-ben lett Kismarton Szentgyörgy nevű városrészének plébánosa és az egyházmegyei bíróság bírója. 2010 elején Paul Iby akkori főpásztor inkardinálta az egyházmegyébe, az új kismartoni püspök, Ägidius Zsifkovics pedig rögtön a felszentelését (2010. szeptember 25.) követően, 2010. október 1-jei hatállyal kinevezte Pál Lászlót a kismartoni egyházmegye püspöki vikáriusává és megbízta a magyar katolikusok lelkipasztorációjának a vezetésével.

Kismartonban 1989-ig tartottak magyar szentmiséket, ekkor ez a hagyomány megszakadt, mert a városban nem volt magyarul beszélő plébános. Ägidius Zsifkovics püspök javaslatára huszonkét év után, 2011. december 18-án ismét magyar nyelven ünnepeltek szentmisét Kismartonban a ferences templomban. Szentbeszédében akkor Pál László így fogalmazott: „Mindvégig reménykedtünk abban, hogy valamikor talán újra lesz anyanyelvünkön Istendicséret, szentmise abban a templomban, ahol már korábban is volt. Ma pedig történelmet írunk.” Hozzátette: „Az ember igazán csak anyanyelvén tud imádkozni, sírni és örülni.” A főpásztor a régi hagyomány folytatásával is Pál László püspöki vikáriust bízta meg, aki ennek minden hónap harmadik vasárnapján teljes szívével és lelkével eleget tesz, a környékbeli, sőt még távolabb élő magyar híveknek is igen nagy örömére.

Zsifkovics püspök 2014-ben Pál Lászlót az egyházmegyei bíróság vezetőjévé (officiálissá), majd helyettes általános helynökké is kinevezte. Pál László atya jelenlegi megbízatásai tehát: plébános, püspöki vikárius (egyházmegyei szinten a magyar pasztoráció irányítója és Kismartonban magyar lelkész), helyettes általános helynök, kanonok (a káptalan tagja) és a püspök tanácsadó testületének tagja, egyházmegyei bíró, az egyházmegyei bíróság vezetője. Mint püspöki vikárius főpásztora megbízásából a bérmálás szentségét is sok esetben kiszolgáltatja.

Pál László mindig az evangéliumi örömhír ígéreteire épített. Erdélyben megtapasztalta Isten szavának az erejét, amire nagy szüksége volt az embertelen kommunista diktatúra idején. Ennek az isteni szónak a hatását érzi Burgenlandban is, és ezt a meggyőződését adja tovább az embereknek. Hűen követi a zsoltáros szavát, amit huszonöt éves papi jubileuma alkalmából a meghívójára írt: „Mivel viszonozzam az Úrnak, ami jót tett velem? Veszem az üdvösség kelyhét, és segítségül hívom az Úr nevét” (Zsolt 116,12–13). A II. Vatikáni Zsinat szellemében teljesíti hivatását. Örök törekvése, hogy enyhítsen az emberek gondjain, őket az élet különféle helyzeteiben eligazítsa, megerősítse. Vallja Szent II. János Pál tanítását, mely szerint „az egyház útja az ember”.

Születésnapja alkalmából kívánjuk, hogy a Jóisten adjon neki sok erőt és jó egészséget nem csekély feladatai teljesítéséhez, és kísérje további életét áldásaival, kegyelmeivel!

Szerkesztőségünk

Fotó: Gulyás László