Menü Bezárás

Tempfli Imre elköszönt stuttgarti egyházközségétől

„Kedves híveink! Mint ahogyan azt már a május 3-i stuttgarti szentmisénken is bejelentettem, augusztus 1-jétől Dr. Gebhard Fürst püspök engedélye alapján betegállományba vonulok. Mivel a Magyar Katolikus Püspöki Kar az idén nem tudott adni helyembe senkit, a Stuttgarti Magyar Katolikus Egyházközség vezetését Merlás Tibor atya veszi át. Jó szívvel és nyugodt lélekkel távozom, hiszen tudom, hogy egyházközségünk a legjobb kezekben, az Úristen végtelen szeretetében fog tovább fejlődni és virágozni. Arra kérünk benneteket, hogy egyrészt önzetlen, jószándékú hozzáállásotokkal legyetek társai Tibor atyának, hogy ezt a nagyszerű feladatot, Krisztus Urunk nagyobb dicsőségére és az egyházközség híveinek lelki javára elláthassa. Másrészt pedig, hogy imádkozzatok mindkettőnkért! Lelkipásztori szeretettel, Imre atya, Tibor atya.” Ezeket a sorokat olvashattuk a Stuttgarti Katolikusok Facebook-oldalán 2020. július 14-én. Olvastuk, és közben nem lett könnyebb a szívünk. Nem lett kevesebb a kérdésünk. De több lett az imádságunk…

Dr. Tempfli Imre plébános, teológus, egyháztörténész 1954. december 3-án született a Szatmár megyei Kaplonyban. Elemi iskoláit szülőfalujában, középiskoláit 1969-től Nagykárolyban végezte. Az érettségi megszerzése után, 1973 őszén felvételt nyert a gyulafehérvári Római Katolikus Hittudományi Főiskolára, 1979. június 21-én szentelte pappá Jakab Antal püspök a gyulafehérvári székesegyházban. Előbb Máramarosszigeten, majd 1985. október 7-től Nagybányán a Szentháromság-plébánián volt segédlelkész. 1986. szeptember 11-én plébánosi kinevezést kapott Alsóhomoródra. 1990 őszétől teológiai tanár és fegyelmi prefektus lett a gyulafehérvári Hittudományi Főiskolán. 1991 és 1993 között Rómában a Gergely Egyetemen egyháztörténelmi tanulmányokat folytatott és licenciátusi fokozatot szerzett. 1993. október 1-jétől a szatmári Szent Család-plébánia lelkésze, december 1-től plébánosa volt. 1994. április 16-án kinevezték a németországi Kirche in Not/Ostpriesterhilfe katolikus nemzetközi segélyszervezet osztályvezetőjévé Königstein im Taunus-ban. E hivatalának megtartása mellett, 2001. május 1-jétől 2002. április 18-ig, Reizer Pál püspök haláláig püspöki helynök volt a Szatmári Egyházmegyében. Közben 1994. június 22-én Budapesten a Pázmány Péter Hittudományi Akadémián doktori fokozatot szerzett teológiából. Számos könyv és tanulmány szerzője. 2007-től a stuttgarti Szent Gellért Magyar Katolikus Egyházközség plébánosa volt, amelytől 13 év után, 2020. júliusában, betegnyugdíjba vonulása miatt, elbúcsúzott.

Elköszönő szentmiséjén Lukács József kölni magyar plébános barátja ezeket a szavakat intézte hozzá: „Kedves Imre atya! Mint volt tanítványod és sok-sok éven keresztül kollégád, mint jó barátod, szeretném szélesíteni azok köszönetének sorát, akik itt – nagyok és kicsik, gyerekek és felnőttek – kifejezték neked hálájukat és köszönetüket. Olyan jó látni, hogy te közösséget építettél, lelkeket ápolsz, ápoltál, és többek között volt időd és energiád, hogy még a kollégákkal – magyar lelkészekkel – is törődj és az egyházmegyéd határain túl is szorgosan ápold a közösségeket. Kölnben, Brüsszelben, Zürichben, és ki tudja, hány helyen, elvállaltad, hogy hirdeted az evangéliumot és bátorítasz bennünket, hogy haladjunk Jézus útján. Köszönetemet egy verssel szeretném kifejezni, amelyet egy volt egyházmegyés paptársad írt, aki nekem osztályfőnököm volt. Nagyon jól összefoglalta Simpf János tanár úr azt, amit a közösség, jómagam és minden ember, aki veled találkozott, érez.

Simpf János: Köszönet helyett (Szalvator atyámnak)

Mikor hozzánk szóltál, olyan volt a szavad,
mint kiszikkadt földnek az üdítő zápor,
s csüggedt, fásult szívünk felemelte egy szép,
addig még nem érzett fenséges szent mámor.

Mi csak ittuk, ittuk lázas mohósággal
szíved legmélyéből ömlő tüzes igét,
de ezektől csak még szomjasabbak lettünk,
és inni vágytuk az örök élet vizét.

Te szent szeretettel vezettél bennünket
odáig, ahol az Élet-forrás fakad.
És, hogy a jó útról el ne tévelyedjünk,
mint vezérfonal úgy irányított szavad.

Szavad egyszerű volt, de jó, mint a kenyér,
égetett és gyújtott, mint a tüzes láva,
és tiszta volt, mint havasok szűz csendje,
s lelkesedtünk mind-mind, nem volt köztünk gyáva.

… Tudjuk, nagyon csekély, mit Neked adhatunk,
hálálkodó szavunk csak hitvány dadogás.
Legyen e gyenge vers köszönet mindenért,
egy mindent kárpótló baráti kézfogás!

Tempfli Imre a plébánia közösségi oldalára 2020. július 19-én ezt az üzenetet jegyezte be: „Nem tudom, ki volt közülünk az, aki a másikunknak keresztezte az útját. Mint ahogyan azt sem tudom, hogy pontosan, napra, percre mikor is találkoztam veletek – külön-külön először? Egyáltalán hogyan is lépett be mindegyikőtök az életembe? Végül fogalmam nincs arról sem, hogy Isten mit gondolt, amikor összehozott bennünket? Igazán nem tudom! Csak azt tudom, hogy életem szegényebb lenne, ha Ti nem lennétek… Nem lenne benne annyi hit, annyi remény, annyi szeretet, annyi szép közös emlék, öröm, derű, szín, annyi fény… Csak azt tudom, hogy ha nem lennétek, akkor hiányozna belőle egy biztos pont, egy sziget… Csak azt tudom, hogy ha nem lennétek, akkor hiányozna belőle az elmúlt 13 év otthonának a melege… Nélkületek nem lennék én… Ezért elképzelni sem tudnám azt, hogy életemből kihúzzalak Benneteket. Hogy emlékezetemből kizárjalak Titeket. Vagy szívemből valamelyikőtöket is száműzzelek. Ez olyan lenne, mintha életem egyik legszebb, leglényegesebb részét eldobnám magamból. Azt az ürességet semmi sem lenne képes kitölteni! Köszönöm Nektek, hogy vagytok! Köszönöm Nektek, hogy léteztek! Köszönöm, hogy életem egyik legnagyobb ajándéka lettetek! Isten áldjon Benneteket! Lelkipásztori és baráti szeretettel! Imre atya, Stuttgart, 2020. július 19.”

Imre atya búcsúmiséje visszatekinthető ITT.

A Stuttgarti Szent Gellért Magyar Katolikus Egyházközség honlapja elérhető ITT.

A betegnyugdíjba vonuló, de ezután is alkotó Imre atya további életére szerkesztőségünk nevében a Jóisten áldásait és kegyelmeit kívánjuk!

Varga Gabriella, Vencser László