Menü Bezárás

„Velük vagyok pásztoruk, barátjuk, honfitársuk” – Bemutatjuk Kiss György Barnabás ferences szerzetest, detroiti magyar plébánost

„Jézus evangéliuma arra késztet mindenkit, hogy foglaljon állást: vele vagy ellene. Elfogadja-e őt Megváltónak és Üdvözítőnek? E döntéstől függ örök sorsunk. Senki ne gondolja azonban, hogy az Úr Jézus melletti döntés elidegenít az evilági feladatoktól. Ellenkezőleg: földi hivatásunk jó betöltésével bizonyíthatjuk, hogy jó Krisztus-tanítványok vagyunk.” A napokban olvastuk ezeket a sorokat a detroiti Szent Kereszt Magyar Római Katolikus Egyházközség hírleveleinek egyikében. A szentmisealkalmakra gondosan összeállított kiadványt szerkesztőségünk is rendszeresen megkapja Detroitból, így hétről hétre rácsodálkozhatunk a formai és tartalmi szempontból is nagyszerűen szerkesztett hasábokra, amelyek rövid, lényegre törő buzdításokkal és tanításokkal, az adott ünnephez kapcsolódó gondolatokkal, szentírási olvasmányokkal, imádságokkal, a hét szentjeiről ismertető anyagokkal vonják magukra és tartják magukon a figyelmet. De Kiss György Barnabás atya munkáját nemcsak ez az egy-, esetenként kétoldalas kiadvány dicséri; a hitet erősítő, a léleknek támaszt nyújtó, az Amerikai Egyesült Államok Michigan tagállamában élő magyarok nemzeti önazonosságtudatának megőrzéséért fáradozó lelkipásztor szolgálatteljesítésében ott találjuk a közösségszervezést, a médiatevékenységet, a jótékony célú aktivitást is – sok más mellett.

Kiss György Barnabás 1953. május 30-án született Kapuváron. A Garta nevű városrészben nőtt fel az általa áldottként említett szülői házban. Hitbeli ébredezését munkásszülei után a győri bencés gimnáziumi évek mélyítették el, de diákévei alatt még nem készült a papi hivatás felé: mozdonyvezetés, orvosi pálya, szórakoztatóipar váltakozott a gondolataiban korábbi-későbbi ifjúéveiben a pályaválasztási tervek mérlegelésekor. Megérezve a hívást, 1971-ben jelentkezett a Győri Hittudományi Főiskolára, ahová az érettségi után felvételt is nyert. Ősszel sorkatonai szolgálatra hívták Nagyatádra. „Ott aztán gőzerővel próbált a rendszer beszervezni, a sokadik alkalom után is eredménytelenül” – mondja akkori emlékeiről. Katonai szolgálata alatt orosz nyelvismeretének tolmácsként sok hasznát vette.

A katonai szolgálat után, 1973-ban folytatta teológiai tanulmányait és 1978. június 15-én szentelték pappá. Mivel nővére Kanadába ment férjhez, ő pedig a papi pályát választotta, a rendszer hű emberei többször megjegyezték a szüleinek, hogy „nevelésük csődje ez a két gyerek”.

Kápláni szolgálatát szűkebb szülőföldjének egyik falujában, Szanyban kezdte. Három esztendő után, 1981-től Csornán a Jézus Szíve-templomban teljesített segédlelkészi szolgálatot, ahol kórházlelkészként örömmel vigasztalta a betegeket. Itt ismét megmutatta magát a kommunista rendszer: szinte hetente jelentették fel ilyen-olyan mondvacsinált indokokkal, néha még a rendőrséggel is meggyűlt a baja. Barnabás atya közben azon dolgozott, hogy a szerzetessé válásának álma megvalósuljon, ezért Ausztriában és Olaszországban is építette kapcsolatait.

1983-ban a csornai hívek nem kis megdöbbenéssel értesültek arról, hogy káplánjuk elhagyta az országot, váratlanul Nyugatra távozott. „Ez régebbi időre visszanyúló, elhatározott lépés volt: a szerzetesrendbe vezető utamat szerettem volna legálissá tenni. De mivel az akkori otthoni rendszerben ez nem volt lehetséges, a nem túl jó szóval kifejezett »disszidálás« mellett döntöttem” – nyilatkozta egy interjúban.

Útja először Ausztriába, Grácba, majd Bécsbe vezette; kórházi szolgálatban és az irgalmas rendi betegápoló szerzetesközösségben lelkipásztorkodott. Novíciusi idejét is az irgalmasoknál töltötte. Akkoriban úgy gondolta, ha otthon változások lesznek, visszatér Magyarországra. A változások azonban késlekedtek, így 1984 végén elfogadta a külhoni magyar katolikusok püspöke, Irányi László meghívását az Egyesült Államokba. „Európa után Amerika valóságos sokk volt, mint ahogy talán ma is az az odaérkezőknek, de akkoriban, valószínűleg fiatal koromnál fogva, könnyebb volt a beilleszkedés” – magyarázza. Ott nyílt lehetősége bekapcsolódni abba a munkába, amit a magyar ferencesek végeztek; az USA-ban élő erdélyi magyar ferences Szent István Kusztódia tagja lett. Kezdetben az Ohio állambeli Youngstown városban tevékenykedett: a lelkipásztori szolgálat, lelkigyakorlatok tartása mellett újságírással, könyvkiadással és könyvterjesztéssel is foglalkozott. „A sajtó révén kerültem szorosabb ismeretségbe Wass Alberttel is. 1985-től 1993-ig felelős kiadója és társszerkesztője voltam a száz évet megélt katolikus újságnak, a Katolikus Magyarok Vasárnapja (KMV) című hetilapnak, amely az akkori idők szabad hangja volt Amerikában. Olyan szerzőkkel dolgoztam, mint Habsburg Ottó és más emigráns írók” – tekint vissza az akkori évekre. Cikkei az említett újság mellett más külföldi magyar lapokban is megjelentek, és ugyanebben az időszakban a KMV évkönyveit is szerkesztette. 1988-ban ünnepélyesen letette ferences szerzetesi fogadalmát. Ettől az évtől 1992-ig a Catholic Publishing Company kiadó vezetői teendőit is ellátta.

Az óhazába 1991-ben, Mindszenty József bíboros-hercegprímás hazavitele és újratemetése alkalmával látogatott először. Úgy meséli, a rendszerváltozást Amerikában élő magyar sorstársai nagy reményekkel fogadták, olyannyira, hogy az idősebb atyák közül többen, itthoni szolgálatra vagy nyugdíjas éveikre, haza is tértek.

Barnabás atya 1994 óta Michigan államban, Detroitban a Szent Kereszt Magyar Egyházközség plébánosa. „Huszonhat éve ugyanazon a plébánián élek és dolgozom. Ketten vagyunk itt magyar ferencesek Ligeti Angelus rendtársammal. Sokrétű a munka, négyszáz kilométeres körzetet látunk el. Rengeteg magyar él ezen a részen. 1950-es, ’56-os, ’89-es kivándorlók vannak körülöttem, akik a korábbi rendszer és annak történelmi tévedései miatt jöttek ide és maradtak itt. Az utóbbi időben frissen kikerült orvosok és más foglalkozású magyarok is tagjai lettek a közösségünknek. Velük vagyok pásztoruk, barátjuk, honfitársuk. Együtt figyeljük az óhaza eseményeit. Ahány ember, annyi vélemény, de mindannyiunk számára fontos magyarságunk, nagyon sokan kettős állampolgárok, olyanok is, akik már kint születtek. Erősítjük a magyar hazához tartozást, a hazaszeretetet. Mi a világ minden pontján helytállunk, hisz’ a kereszténység és a magyarság szétválaszthatatlan. Nálunk a templom nemcsak a vallásgyakorlás helyszíne, hanem közösségi tér is, ahol a magyarok mindig találkozhatnak egymással és ahol magyar ünnepeinket is rendszeresen megtartjuk” – mondja Barnabás atya, aki detroiti és környékbeli papi munkája mellett Kanadába is átjár szolgálni és a papi egység ápolásáért is sokat tesz. Jelenleg is a Kanadai Magyar Papi Egység elnöke. Ligeti Angelus ferences atyával a windsori Páduai Szent Antal magyar közösség lelkipásztora immár tíz esztendeje. Mindezek mellett 2007 óta a Külföldi Magyar Katolikus Lelkipásztori Szolgálat észak-amerikai delegátusa.

1987 óta a Vitézi Rend Nemzetvédelmi Tagozatának tagja, a Szent László Társaság és Rend lovagkeresztjének tulajdonosa. 1992-től a New York-ban székelő Capistran Youth Foundation Inc. (Kapisztrán János Ifjúsági Alapítvány) jótékonysági intézmény elnöke. 1994-től az Amerikai Magyarok Országos Szövetségének igazgatósági tagja, 1997-től a Knights of Columbus (Kolumbusz Lovagok) tagja. 2011-ben a Magyar Állam a Magyar Érdemrend Lovagkeresztje polgári tagozat kitüntetést adományozta neki.

Barnabás atyának mindvégig élő maradt a kapcsolata szülőföldjével. Ezüstmisésként ezért jött vissza Szanyba, oda, ahol három évig szolgált, és ezért ajándékozott 1998-ban két új harangot a kapuvári Sarlós Boldogasszony-templomnak. Sosem feledte gartai gyökereit; talán okkal remélhető, hogy sűrű hazalátogatásait valamikor végleges hazaköltözés követi. „A magyar haza mindig hazavár, és én hiszem, hogy valamikor hasznát vehetem a külföldön szerzett tapasztalatoknak. Ha az elöljáróim úgy látnák, hogy itthon is lenne munka számomra, nem zárkóznék el” – mondja Barnabás atya.

És ha írásunkat a Holy Cross Hungarian Church értesítőjéből vett idézettel kezdtük, zárjuk is azzal. Az Évközi 28. vasárnapi kiadás első soraiban ez áll: „Az életben a fény és az árnyék, az öröm és a szomorúság váltogatják egymást. A kinyilatkoztatás biztosít minket arról, hogy nem az árnyék és a szomorúság győz életünkben, hanem Isten, akire gyermeki lélekkel rábízhatjuk magunkat.”

Köszönjük ezeket a megerősítő szavakat, miként Barnabás atya egész szolgálatát is, minden tevékenységét, amit az egymástól szétválaszthatatlan kereszténység és magyarság ügyéért végez. Adja Isten, hogy ezt még sokáig tehesse!

Varga Gabriella

Kiss György Barnabás atyát a magyarországi Keresztény Élet – A vallásos családok hetilapja 2020. november 1-jei számának Papi Arcélek című rovatából is megismerhetik az anyaországi, erdélyi és felvidéki olvasók, vagy ha már ismerik, akkor itt és ily módon viszonttalálkozhatnak vele. A nyomtatott hetilap hivatkozott oldala mellett alább a Holy Cross Hungarian Church legfrissebb, Mindenszentek főünnepi értesítőjét is megmutatjuk olvasóinknak. A kiadvány ezt a nagyon fontos üzenetet is hordozza: „Mi, a még úton lévők ezen a napon feltekintünk a már célba érkezettekre és biztatást merítünk példájukból.” Halottak napjára pedig erre hívja fel a figyelmünket: „A sírok látogatása emlékeztessen bennünket a földi élet mulandóságára s irányítsa tekintetünket a mennyei javakra.”

A Szent Kereszt Magyar Római Katolikus Egyházközség (Detroit, Michigan, USA) honlapja IDE KATTINTVA érhető el.