Június 22–26. között a Dunaszerdahelyi Csallóközi Könyvtár ad helyet az Erotológia – Keresztény Értelmező Szótár című új kötet bemutatójának és az azt kísérő, a kiadvány összeállításához alapul szolgáló könyvcsemegékből rendezett kiállításnak. A szótárat Puss Sándor SJ állította össze, Havasi Péter szerkesztette és a kassai Hernád Könyv- és Lapkiadó gondozásában lát napvilágot. A rendezvények helyszíne azért is jelentős, mert ebből a városból származik Marczel Mihály teológus, aki éveken át a Budapesti Központi Szemináriumban működött és akinek Eros és Ethos (1940) című alig ismert könyve is látható lesz a tárlaton, sok más, a témával kapcsolatos teológiai szakirodalommal együtt. A szótár megálmodói és megvalósítói a megjelenés időzítésével figyelmüket a trianoni centenárium mellett a száz éve (1920. január 31-én Sárbogárdon) született és Felvidéken is szolgált Havasy Gyula atya emlékére is ráirányítják, halálévfordulójához (1996. június 20., Nagysáp) kapcsolódóan. Havasy Gyula 1940 és 1943 között káplánként Ekecsen is szolgált; amikor deportálták a híveit, önként ment velük Csehországba. Havasy atya azon kevesek közé tartozott, aki különös szenvedéllyel tudta megélni papságát – benne az isteni érosz egyik megnyilvánulását. Méltó alkalom megemlékezni róla a kiállítással párhuzamban. Az Erotológia megjelenése előtt, kedvcsinálásképpen, Püspöki Nagy Péter gondolatait adjuk közre.
A kassai Hernád Könyv- és Lapkiadó gondozásában a megjelenés előtt álló Erotológia bevezetőkötetének előszavát megtisztelő ajándéknak tekintem. Nem csupán azért, mert benne a küzdelem és alkotás Istentől kapott adományával éltetett csendes munkásságom kapcsán példaként szereplek, ami bizony jólesik, kiváltképpen olyankor, amikor akadnak olyanok is, akik küzdelmeim erkölcsi éltető alapjait és őszinte voltát törekszenek kétségbe vonni.
A választott téma – mint azt az előszó találóan bemutatja – már legalább egy évszázada igényli a Teremtő által a teremtményének nyújtott mindent átható szép adományát, amelyet, mint sok egyebet, ártó módon is fel lehet használni és fel is használják.
Nyilván az is felmerülhet, miért éppen most van égető szükség arra, hogy az érosz kérdéseivel foglalkozzunk higgadt, alapos és hozzáértő módon, hiszen az emberiség ugyancsak régóta él ezen a földön. Az előszó erre is jó választ ad. A mai ifjúság a témával kapcsolatos 1920. évi amerikai kérdőíves tényfeltárás akkori címzettjeihez viszonyítva e körben is messze nagyobb, többnyire nem megbízható ismeretek birtokában van. Az erosz és a szexualitás ismeretei a történelem bármely korábbi korszakához viszonyítva össze nem hasonlíthatóan elterjedtebbek és hozzáférhetőek az interneten, tehát a felmerült és létező problémákkal foglalkozni kell és volt több bátor és példamutató szerző, aki ezt a régebbi időben is megtette.
A mai társadalmi közgondolkodás – noha magát felvilágosultnak véli – talán még több tabu béklyóiban szenved, mint a reneszánsz kor embere. A téma átfogó és nyílt elemzését ez a helyzet még inkább nehezíti, ami azonban nem akadályozhatja az érdemi és korrekt vizsgálatot, elemzést és párbeszédet. Párbeszédet, hiszen e kérdéskör igazi feltárásának, megismerésének és a helytálló útmutatásnak inkább a kezdetén vagyunk, mintsem a végén.
A Jezsuita Rend megjelenésével (XVII. század), a tengerentúli missziókkal az addigi bibliai világ, amely lényegében három egymás szomszédságában élő nagyvallás, a zsidó, a keresztény meg a muszlim világára korlátozódott, hirtelen feltárult és az európai keresztény kultúrának szembesülnie kellett a távol-kelet nagy vallásainak létével, tanításaival, tudományával, művészeteivel, országaival és a miénktől eltérő szokásaival, felfogásával (nem utolsósorban az erosz keleti kultúrája Európába exportálva gyakran épp ellenkező hatást, barbarizmust tud okozni).
A katolikus egyháznak akkoriban a frissen jelentkező vallási reformátorokkal szemben kellett megoldania a problémákat, miközben számos komoly ügyre sor sem kerülhetett. A katolikus egyház a más nagyvallásokhoz való viszonyát a II. Vatikáni Zsinat óta kezdte meg rendezni érzékelhető sikerrel. Ugyancsak a zsinat után került sor Galileo Galilei rehabilitációjára, és az sem kizárt, hogy a sorban Hus János fog következni.
Az egyház mindennapi életében nemcsak a múlt, hanem mindenekelőtt a jövő a meghatározó, hiszen a híveit ma és a jövőben kell megtartania és ha lehet, Krisztus követőinek sorát gyarapítania, az elszakadt egyházakat egyesítenie. Ehhez pedig hitelesnek kell lennie, le kell vetkőznie a felesleges koloncokat és választ kell tudni adnia a felmerülő kérdésekre (lásd bővebben alul**).
Többek között nagy jelentőségű kérdés az erosz szerepe az emberi kapcsolatokban. A tabu e tekintetben is kiemelkedően súlyos, a következményei pedig még inkább azok. Úgy vélem, hogy a megoldás nehézségét mind az egyházi, mind a világi hatalom oldalán fokozzák bizonyos körülmények. Az egyház oldalán a kérdéssel kapcsolatos tanácstalanság és az ügy világos és közérthető megvilágításának mellőzése, szőnyeg alá söprése. Bár éppen a megjelenő Erotológia előszava mutatja, hogy kiváltképpen jezsuita vonalon már hosszabb ideje folyik az érdemi feltárás és vizsgálódás, a megoldások keresése, ami azonban inkább zárt ajtók mögött, szűk körök előtt zajlik.
A világi hatalom tekintetében a helyzet térfüggvényes. Ott, ahol nem történt meg az egyház és a világi hatalom különválása, a hatalom képviselői az egyháziak támogatása és jóindulata vélt megszerzése érdekében a választásokon, dörgölődnek az egyházhoz és a maguk földszintes vallásképük talaján, ha egyáltalán van nekik olyan, pápábbak akarnak lenni a pápánál és fogadatlan erkölcscsőszökké válnak. Ez azért nem elfogadható, mert nem erkölcsi vagy társadalomelméleti okok miatt, hanem a hatalom megtartása érdekében konzerválnak ósdi és alap nélküli normatívákat.
Úgy gondolom, a fentiek indokolják, hogy az Erotológia kiadása éppen napjainkban és a mi viszonyaink közt helyes gondolat, kiváltképpen abban az objektív formában, hogy a könyv kizárólag más gondolkodók alkotásaiból válogatott összeállítás. Ez a könyv helyes, etikus és a keresztény világ javát szolgáló cél előmozdítását szorgalmazza. Véleményem szerint maradéktalanul megfelel a Jezsuita Rend mindenkor követett célkitűzéseinek, az igazi keresztény értékek ápolásának, oltalmazásának és fejlesztésének. Adja az Isten, hogy valamennyi kötete ne csupán napvilágot lásson, hanem értelmes emberek – papok és civilek – olvasmányává váljon.
Néhány példa aktuális felmerülő kérdésekre:
*Az új Egyházi Törvénykönyv (1983) megszüntette a radikális klerikalizmust, ami a mi tájainkon alighanem csak két-három évszázad múltával lesz tapintható valóság. A Deus Charitas est enciklikával (2005), benne az „érosz” teológiai fogalmával pedig a műveletlen papok mindenért bottal és pokollal fenyegető rosszindulatú Istenképe helyébe a szeretet Istene lép. Ferenc pápa pedig bátor volt felvetni a Miatyánk, az Úr imája rossz fordításának a kijavítását, hiszen a szeretet Istene nem viszi kísértésbe a teremtményeit, hanem óvja őket. Nos, a pápa említett és más megnyilvánulásai, az embertársak iránti szeretet más nyomasztó gondjaiból (kényszermigráció, pandémia) fakadó kötelezettségekről szóló felhívásai bizonyos egyháziak és világiak körében indulatos felzúdulással jártak, mert számukra a javakban dúskáló kényelem és a hatalom mámora fontosabb, mint Krisztus tanítása a legfőbb parancsolatról, a szeretetről. A sort folytatni lehetne, de vegyünk szemügyre még egy példát.
**A papi pedofília (bár mértéke tekintetében kétségeim vannak) sokszázados szőnyeg alá söprésének gyakorlata súlyos hibának bizonyult és komoly károkat okozott az egyháznak. Ezt a kérdést a meghozott pápai intézkedések jogi értelemben és a gyakorlatban egyaránt megoldották. A bátor és határozott rendelkezések jelentősége még az egyházi sajtóban sem kapott kellő méltánylást. Hiszen azzal, hogy a pápa kötelezte a püspököket, hogy a pedofil papokat adják át a világi hatóságnak, az egyház olyan szerzett ősi előjogáról mondott le, amely a világi hatalmat kizárta a klérus tagjai feletti ítélkezés jogából. Ez olyan fennkölt erkölcsi magatartás, amelyet a világi hatalom számos képviselőjének is feltétlenül követnie kellene.
Püspöki Nagy Péter
