Menü Bezárás

Értékőrzés – Az unoka kegyeletének jele ez a Tomschey József-könyvecske

Úgy gondolom, hogy Tomschey József nevére már csak a család emlékszik. Életének töredékeit szájról szájra adták át az utána jövő nemzedéknek, és most ezt teszi unokája, Tomschey Ottó is – immár nem csupán szájhagyományra támaszkodva. Ezzel a könyvvel is élteti elődje szellemét.

A színjáték szerzője az első világháborúban tüdőlövést kapott, ennek nyomán kialakult súlyos betegségét haláláig, a második világháború befejezését követő esztendőig szenvedte. Intelligenciája, világra való kitekintése már fiatal korában megmutatkozott, hiszen szakmai képességei mellett – tetőszerkezetek tervezőjeként, azok kivitelezésének felügyelőjeként, a Tetőfedő Ipartestület elnökeként – nyelveket beszélt, amelyek kinyitották számára a térben és időben tágabb világot. Betegségének kínjait olvasással, rajzolással, tanulással és egy oktatáselmélet kidolgozásával enyhíthette – ám a könyvek hatására maga is újraálmodott néhány izgalmas, régmúlt időkbeli eseményt. Kéziratban maradt alkotásai között szerepelt a – történelmi adatok szerint valóságon alapuló – szerelmi dráma, A cárnő szerelme.

Romantikus jelenetekben ismerjük meg a legmagasabb ranglétrákon vakítóan fénylő hatalmasságok emberi gyarlóságait, szenvedéseit, áldozathozatalát. I. Katalin cárnő I. Péter cárral kötött házassága a legdurvább lelki kapcsolaton alapszik, ám a cárnő és hűséges kamarása, a francia Moens gróf közötti szerelem minden gyötrelmet feledtet Katalinnal. Romantikus történet, a szenvedélyek felfokozott életérzést takarnak, a véletlenek szülte félreértések és -hallások után kialakult reménytelenség, a csalódás, a világfájdalom mindent elsöprő életörömben oldódnak fel, amely még a halálfélelmet is legyőzi. Amikor Moens gróf előtt felolvassák a bárd által végrehajtandó halálos ítéletet, nem csuklik össze, hanem „könnyen fellélegzik, kezeit összekulcsolva…” suttogja: „Akit szeretek, meg van mentve!… És én nyugodtan, francia lovagiassággal megyek a szerelem halálába.”

Köszönöm Tomschey Ottónak, hogy megajándékozott nagyapja színművével, amelyet a pécsi Kodex Nyomda adott ki 2020-ban.

Az unoka kegyeletének jele ez a könyvecske, talán a néhai, sokat szenvedett szerző sem álmodott szebb gesztust családtagjaitól.

Tomschey Ottó, a budapesti nyugalmazott mérnök lapunkban, a Kalejdoszkópban állandóan szerepelt mint műfordító, olyan korokat idézve meg a klasszikus magyar irodalom remekeivel, amelyekről hajlamosak vagyunk el-, illetőleg megfeledkezni ebben a fejetetejére fordult világban. Könyveinek sorát vehetik kézbe ma az egyetemes magyar költészet iránt főleg angol nyelven olvasó érdeklődők. Csak remélhetjük, hogy minél többen!

Dancs Rózsa, Toronto

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük