Menü Bezárás

Gondolattár – történelemről, kultúráról, művészetekről, hitről, politikáról

Rendkívül érdekes, formabontó, ha úgy tetszik, hézagpótló kötetet jelentetett meg a tavalyi évben a Kráter Kiadó, Gondolattár – történelemről, kultúráról, művészetekről, hitről, politikáról címmel. Szerzője, Gaál Csaba negyven éve Németországban élő nyugdíjas sebészfőorvos (ferences öregdiák), akinek a Medicina Könyvkiadónál eddig tíz könyve látott napvilágot.

A hatalmas olvasottságról, kritikai érzékről tanúskodó és önkritikával is rendelkező szerző e recenzió szerkesztőjéhez, könyvét bemutatandó, az alábbiakat írta: „Gyakorló katolikus lévén, aggódva figyelem országunk, Európa, a világ, benne az Egyház jövőjét. Hivatáspolitikai publikációim, majd könyveim sorozata révén egyre élesedett kritikai szemléletem. Tudatosan műveltem, képeztem magam, egyre többet olvastam, érdeklődési köröm kitágult. Az örök elégedetlenség hajtott, hiszen kíváncsiságunkat nem visszanyesni, inkább fokozni kell. Harcias alkat vagyok, nehezen tűröm a nemtörődömséget, a (szellemi) lustaságot, a műveletlenséget, legkevésbé azonban az emberi butaságot. Hét évtizedes élettapasztalatom kötelez a feladatra, amely arra késztet: mielőbb elmész, mondd el, amit tudsz. Kodály után »európaiak között magyar, magyarok között európai próbálok lenni«. Ezzel indokolható, hogy számos kérdést egészen másként ítélek meg a hosszú távollét után egy idegen országból. Amikor az »otthon« szót használom, mindig Magyarországot értem alatta, hiszen magyar vagyok, ez a hazám. A mai észjárás szerint nem vagyok hibátlan, hiszen fehér, férfi és heteroszexuális, ráadásul keresztény vagyok.”

A szerző szenvedélyes szeretettel beszél arról, hogy hiába az elektronikus könyv előretörése, a bibliophil ember számára a könyv „műtárgy”, esztétikai alkotás, számára a művészet egyik ága: tervezés, szép nyomdatechnikai kivitel, tipográfia, amely több, mint szaktudás, ihletett hozzáértés, és a művel való harmónia, együttgondolkodás szükséges ahhoz, hogy egy valóban szemet gyönyörködtető kiadvány jöjjön létre. Komoly veszélynek tartja azt, hogy a netes tartalmak digitális olvasása miatt elvész a mélyolvasás képessége, mivel ez a formátum a nyomtatott termékhez képest nem ad minden érzékre ható élményt, a mélyolvasás elvesztése pedig nemcsak műveltségünket, de empatikus és kritikai képességünket is hátrányosan befolyásolja. A kritikai gondolkodás híján pedig elvész tanulási készségünk is.

Rendkívül érdekesek a hittel és a hitélettel kapcsolatos megállapításai is, sok-sok olvasmányélményére és neves szerzőkre hivatkozással. „A szenvedés bele van szőve a világmindenség szövetéve” – mondja, „ahogy Isten ezzel a módszerrel látta jónak tökéletesíteni teremtményeit”.

A váci börtönben lévő rabok egy csoportjáról szóló dokumentumfilm kapcsán – ilyen önkritikus megállapítást valóban ritkán olvashat az ember – a következőket írja: „Őket látva, hallva, szinte szégyellem saját hitem nem kellő mélységét, ellentétben ezen megtért emberek hitével. Én belenőttem a hitembe, ők maguktól találták meg. Mennyivel többet ér az ő kereszténységük.”

Rendkívül érdekesek, elgondolkoztatóak és találóak az iszlám és a kereszténység találkozásával kapcsolatos megállapításai, Európa jövőjét féltő gondolatai. Egy helyen írja, hogy a mecset nem azonos a keresztény templom funkciójával. Rómában, a katolikusok fellegváránál is található egy. Akkor lesz valódi egyenlőség, ha Mekkában is találhatunk egy katolikus templomot! Mekkába azonban a nem „igazhitűek” még be sem léphetnek.

Érdemes a kötetből mazsolázni, akár naponta egy-egy részt elolvasni és továbbgondolni. Sokat tanulhatunk, szellemi muníciót kaphatunk e nagyszerű műalkotásból.

Udvarhelyi Olivér