Menü Bezárás

Ajándék Marosszentgyörgyről – Baricz Lajos: Lakoma

Megjelent az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus – Budapest, 2020. szeptember 13–20. – tiszteletére – ez az ajánlás áll Baricz Lajos marosszentgyörgyi plébános, költő ez év nyarán megjelent, Lakoma3×52 szonett című kötetében. A szerző ezzel is kifejezte tiszteletét a jövő évre halasztott katolikus világesemény előtt, ily módon is megörökítve annak eredetileg kijelölt időpontját. Mi több, Baricz Lajos atya még tovább lépett: kötetét magasabb példányszámban jelentette meg, hogy egy igencsak kedves és nemes gesztussal összekapcsolja azt a Nemzeti Összetartozás Évével: elhatározta, hogy trianoni elszakításunk századik évfordulója évében minél több magyar plébániaközösséget megajándékoz a kötettel. Erről bővebben is hallhatunk a szerkesztőségünknek küldött videófelvételen. „A versek vallásos és a mindennapi életből fakadó gondolatokat, érzéseket szólaltatnak meg és tárnak az olvasók elé, megnyitva és kísérve őket a természetes és a természetfölötti élet hullámvölgyein és hegyein” – fogalmazott a könyv 2020. augusztus 15-i bemutatóján Moldovan Bencze Irén magyartanár, író. Az alábbiakban őt idézzük a marosszentgyörgyi római katolikus egyházközség Harangszó című kiadványának 2020. szeptemberi számából.

Moldovan Bencze Irén: Panem nostrum quotidianum da nobis hodie – Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma

AJÁNDÉK

A napokban kedves ajándékot kaptam: Baricz Lajos Lakoma – 3 x 52 szonett című verseskötetét. Vártam már, mikor jelentkezik az új kötetével. Tudtam, hogy megállás nélkül ír. Főleg a karantén időszaka gazdag termést ígért. Immár számára olyan az írás, mint éhező embernek egy falat kenyér. Nem tud meglenni nélküle. Talán ezért is a cím: Lakoma. A kötet 156 szonettet tartalmaz, a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus tiszteletére ajánlja. A versek születési éve 2019. A borítón Kárp Klára festménye, a hátsó borítón Takács Judit festménye látható. A kötetben Albert Katalin grafikája is helyet kapott. A szép kivitelezésű könyv a Gyergyószentmiklósi F&F nyomdában jelent meg Kiss Éva lektorálásával, valamint Simon Kinga Emőke mérhetetlen segítségével.

LAKOMA

Ezt a címet viseli a kötet a 23. oldalon levő vers alapján. Talán nem véletlenül. A mindennapi kenyerünk mindennapi eledelünk. Mielőtt hozzányúlnánk, a kés élével keresztet rajzolunk rá. Ez egyfajta köszönet, hála, nemcsak a bőség, a jólét jele, nemcsak a napi táplálék, több annál, krisztusi csoda. Az örök tavaszban élő olimposzi istenek is gyakran lakomáztak. Ambróziát és nektárt fogyasztottak. Az ambrózia emberfelettit, istenit jelent. Összetevői: olaj, bor, méz, reszelt sajt, liszt. A nektár meg méz és bor keveréke. A legenda szerint a lakomára érkező vendégeket lábfürdővel dédelgették, lábukat illatos olajjal kenték be, meglakomáztatták, s csak utána kérdezték meg apja nevét, szülővárosát. A halandók lakomája liszttel megszórt disznógerinc volt. A vendégmarasztalás pedig úgy történt, hogy a házigazda a földre vetett néhány csontdarabot, hisz’ a láthatatlan isteneknek elég volt, ha beszippanthatták a csont illatát. Mindennapi kenyerünk egyfajta csoda, egyfajta lakoma, szeretetlakoma, ahol jelen van „az isteni hívás”, amelynek „nem állhat ellen e világon semmi”, „A mi Üdvözítőnk egy falat kenyér” – írja a költő, majd egy másik versében ezt mondja: „Egy darab kenyérben Krisztus van jelen.”

3×52 SZONETT

HÁROM

Miért három? Mert harmadik az Isten igaza. Mert három a magyar igazság. Mert a jó dolgok hármasával jönnek. Sajnos a rosszak is. A Költő mindig az igazat keresi. Az isteni igazság pedig a költészet igazsága is. Varázsszám a három, mesebeli elem, ősrégi motívum, hosszú élet tapasztalata, leszűrt igazságok száma. Három testvér, hármasút, háromfejű sárkány, három próba… Isteni szám, a test, az elme, a lélek összefonódása, amely képes bármilyen akadály legyőzésére, képes a győzelemre. Noénak három fia volt: Szem, Kám, Jáfet. Gáspár, Menyhárt, Boldizsár, ők a háromkirályok. Az Atya, a Fiú, a Szentlélek egysége. Az írók, költők, pedagógusok, kreatív gondolkodó emberek száma a három mindazoké, akik pozitívan, optimistán gondolkoznak. Ugyanis a vonzás, a gyarapodás, a gazdagság szimbóluma, gondoskodást, biztonságot jelent, új lehetőségeket. Olyan szám, amely előremozdít, segít az akadályok legyőzésében, erős energiával vesz körül, hogy megoldhassuk a mindennapi gondokat, biztosítani tudjuk a lakoma kenyerét.

ÖTVENKETTŐ

A kötet az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus – Budapest, 2020. szeptember 13–20. – tiszteletére jelent meg. Az első budapesti Kongresszust 1938-ban tartották, amikor is a főváros nagyon komolyan készült erre az eseményre: épületeket bontottak le, tereket hoztak létre, mérföldkő lett ez az év, jelmondatuk volt a „Mutassuk meg!” felkiáltás. Sikerült is megmutatniuk, hogy a magyar egyház erős, a magyar nép erős, annyi viszontagság után is él, cselekszik. Sikerült megmutatniuk a katolikus öntudatot, a magyar hagyományokat, az erős lelki hitet. Amerika rá is csodálkozott erre a tenyérnyi országra, ahol az anyák kézen fogják gyermekeiket és templomba viszik, s elfogta a szégyenérzet, hogy mit is csinált nagy tudatlanságában Trianonban egy olyan országgal, amelyről nem is nagyon tudott. Most meg, íme, rácsodálkozik. A kongresszus jelmondata is sokatmondó: Vinculum caritatis. A szeretet köteléke. Szent Ágoston szavaival üzente s üzeni a magyar nép, hogy hinni kell Isten jóságában. Az idei kongresszus célja is az, hogy a világ népe találja meg Őt, legyen időnk egymásra, a családra, az Istennel való találkozásra, erősítsük hitünket, egyházi közösségünket. A költő 156 verssel ajándékoz meg e kötetében. Mégis azt írja: 3×52. Mert így sokatmondó a cím, mert ezzel a megoldással megmagyarázza a versek keletkezésének körülményeit, célkitűzéseit, szándékait. A Költő tudja, hogy milyen fontos a mű címe, amely egyfajta elvárást kelt az olvasóban, előrevetíti a mű lényegét, összekapcsolja a témával, a mondanivalóval, az üzenettel.

SZONETT

Baricz Lajos már rég bebizonyította, hogy otthonosan mozog a limerick és szonett világában. Ismeri a szonett technikájának csínját-baját. Ez a kötött forma pont az, amely felszabadító hatással van gondolatainak kifejezésére. Nem hozott létre újszerű versépítést. Nem is volt erre szüksége. A szonett tökéletesen megfelel a hagyományos költői témák kifejezésére. A hétköznapi egyszerű dolgokból sikerül költészetet teremtenie. Szinte helyettünk is felfedezi a gondolatokat, az érzéseket. Szinte mindenik verse hitvallás. Önjellemzés és önkitárulkozás. Vallomás és mitikusság. Szorongás és álmodozás. Élmény és látomás. Erős hit, magány, léthelyzet, számvetés, látás és láttatás, nemzeti lét, anyanyelv, az idő mélységéből felbukkanó szülők. Témagazdagság és érzelmi gazdagság. Semmi hangoskodás, semmi indulatosság, csak szelíd hang, humánus magatartás, következetes formatisztelet, életöröm, elmélkedő, tűnődő magatartás, önvizsgálat, önéletrajzi összegezés, kiállás a nemzet igazsága mellett, a hit mellett, mely nála elszakíthatatlanul összetartozik. Visszatérő motívumai: vér, föld, kéz, szent, kenyér, ember, Isten a pontos, tömör megfogalmazást szolgálják, erőt sugárzó szavak, amelyek arra biztatnak, hogy meg kell találnia minden embernek a lelki békét, nemcsak a halált, de elsősorban az életet kell vállalnia, s felfedezni benne a szépet, a jót, az igaz hitet. Ezeket a gondolatokat üzeni a Költő a verseivel. Mind a 156 vallásos, istenes vers. De azon belül ott vannak a vívódó, önmagát kereső, önmagába tekintő versek, amelyek egyfajta tükrök, amelyben megmutatja legbensőbb énjét, gondolatait, érzéseit. Keresi az élet értelmét, hangoztatja a nemzeti összefogás szükségességét. Elég számára egy bibliai idézet, máris jön az ihlet, megszületik a vers. De versírásra készteti a Költőt egy imanap, népdalvetélkedő, egy könyvbemutató, kiállítás, egy festőtábor vagy szoboravatás, jeles ünnep vagy személyiség, aranymise vagy búcsú, házasságkötés vagy pápalátogatás. Mindenik esemény jó ok egy újabb költemény megszületésére. Így gyűlnek a versek, kötetbe kívánkoznak. S a Költő jön, hozza legújabb szerzeményét, s leteszi örömmel az Olvasó asztalára. Mint a mostanit. Mi pedig mindig örömmel várjuk, hogy elmerülhessünk a szép szó végtelen erejében.

Forrás: Harangszó – A marosszentgyörgyi római katolikus egyházközség kiadványa, 2020. szeptember, 1–4. oldalak