Márton Áron és bölcsőhelye – Csíkszentdomokos hitvallója címmel a főpásztor halálának negyvenedik évfordulójára jelentetett meg egy csodálatos albumot a veszprémi PéterPál Könyvkiadó (www.erdelyalbum.hu), amelyben Márton Áron emberi nagyságát, kiemelkedő személyiségének lélekformáló erejét, az iránta érzett tiszteletet és szeretetet, valamint drámai életútját mutatja be a bölcsőtől a sírig a Magyar Örökség-díjas szerzőpáros, Váradi Péter Pál és Lőwey Lilla.
Nagyrabecsülés, tekintély, elismerés, alázat övezte alakját s lengi körül ma is. Illyés Gyula nem véletlenül nevezte különleges szóleleménnyel emberkatedrálisnak. Ismeretterjesztő fotóalbumuk a legendás püspök életét, elhivatottságát, Istenbe és az emberekbe vetett hitét mutatja be, kiemelve az erdélyi tájakhoz, az emberekhez, a szülőfaluhoz, Csíkszentdomokoshoz fűződő kapcsolatait, érzelmeit.
Márton Áron olyan személyiség, aki mai is példakép lehet. Átszőtte életét a magyar történelem: az első világháborúban Doberdónál harcolt, Trianon után képviselte a magyar közösséget, a Jad Vasem (Izrael Állam által 1953-ban alapított intézet) kitüntette a Világ Igaza címmel, mert kiállt a zsidóság mellett. A kommunizmus évei alatt üldözték. Egész életében csak a jót tette, következetesen ugyanazt képviselte végig, mégis 77 ezer oldalnyi anyag gyűlt össze róla a Securitaténál.
A fotóalbum beilleszkedik a szerzők kiemelkedő erdélyi egyéniségeket ismertető könyvei sorába, de több is ennél: a szülőfalu mellett bemutatja a gyulafehérvári püspökséget, valamint azt, hogy Márton Áronnak boldoggá avatása előestéjén máig élő tisztelete van, sok, ma is aktív papot ő szentelt fel, akiknek személyéhez kötődő történetei, bérmálási emlékei vannak. De nem csak a katolikusok, hanem a protestánsok és a nem vallásosok körében is megkülönböztetett tisztelet övezi a nemzetért és a kommunizmus ellen való kiállásáért.
Egykori püspöki titkára, Bara Ferenc csíkdánfalvi plébános a kötet előszavában többek között a következőket írja: „…rendíthetetlen hitével belegyökerezve a biztonságos Sziklába, Istenbe, végezte papi és főpásztori munkáját. Ebbe a Sziklába kapaszkodva állta a viharok tépését és lett sziklaszilárddá, aki a két világháború borzalmaiban, az üldözöttek védelmezésekor, a börtön falai között hat éven át 6202-es számú rabként, kényszerlakhelyének tíz évig tartó foglyaként, majd súlyos betegségében is tudta, hogy a sötét borulat mögött is ott van az Isten és beléje vetette bizalmát. Ezzel a hittel és meggyőződéssel bátorította 1944-ben papszentelési beszédében papjait; »az igazság védelmében és a szeretet szolgálatában az üldöztetés és börtön nem szégyen, hanem dicsőség«.”
Kozma László: Katedrális
Katedrális, fenyőszál, sziklaember –
De mosolyod egy forrásban dereng fel.
És a kemény kövön mohabársony
Napfény csillan ünnepi paláston.
Kereszt alatt megroskadó vállal
Krisztus, aki embersorsot vállal
Előtted járt, hogy vezessen fényben
cella mélyén a börtönsötétben.
Lepattannak lakatok és láncok
Mert belül hordoztad szabadságod.
Keresztutad börtönstációja,
De a néped emlékedet óvja,
És példád a század sziklaorma,
Szelíd szél szór utadra virágot.
A kötet megrendelhető a kiadónál (ppkiadó@gmail.com).
Udvarhelyi Olivér