Többször szóltunk már arról az elmúlt hetek és hónapok folyamán, hogy az idei évi júniusunkat emlékezetessé tevő események kapcsán – 2022. június 4. a csíksomlyói pünkösdi búcsú napja, 2022. június 4. a Nemzeti Összetartozás Napja és 2022. június 26-án zárul le a Ferenc pápa által meghirdetett Amoris laetitia (A szeretet öröme) család szentév – felmerült az az ötletünk, hogy ezt a három fontos szempontot és jeles napot valamiképpen egybefűzzük. Töprengésünk végeredménye szerint, részben a magunk erejéből, másrészt támogatók és együttműködő partnerek jóvoltából idén, „Trianon 102” évében a család-szentév lezárultának napjáig megajándékozunk 102, a szórványban és a diaszpórában élő, olvasói körünkhöz tartozó magyar családot egy-egy szerény, de kedves ajándékcsomaggal, amely a csíksomlyói pünkösdi búcsúhoz kapcsolódó kiadványokkal, valamint nemzeti és hitbéli összetartozásunk más szimbólumaival igyekszik örömet szerezni az egyes családok különböző korú tagjainak.
A családtagok életkorától függően imakönyvet, Mária-ének-CD-t, himnuszfüzetet, katolikus kalendáriumot, falinaptárat, könyveket, magazinokat, társasjátékot, memóriajátékot, foglalkoztatóeszközt tartalmazó 102 csomag közül eddig a pillanatig 77 talált gazdára: kanadai magyar családoknak 3-at, Franciaországba 3, Svájcba 1, az Egyesült Királyságba 9, Németországba 12, Ausztriába 14, Felvidékre 1, Vajdaságba 21, Partiumba 11, Erdélybe 1 és egy több országhoz is köthető családnak 1 csomagot juttattunk. Minden csomagot sorszámozva küldtünk, eredeti, névre szóló, aláírt és lepecsételt kísérőlevéllel, amely ezekkel a sorokkal zárult:
„Önök, kedves …család, a …magyar katolikus közösség tagjaiként az összességében 102 ajándékcsomagunk közül a …számú csomagot veszik most kézhez!
Sok szeretettel gratulálunk, és kívánjuk, hogy még hosszú-hosszú éveken-évtizedeken át megtapasztalhassák a családi fészek melegét és a családhoz tartozás megannyi áldását!”
A hátralévő 25 csomagot Erdélyben fogjuk kiosztani június 13–26. között.
Postáztuk vagy megbízott személyekkel küldtük – egyetlen kivétellel
A burgenlandi és a felső-ausztriai csomagokat Vencser László szállította el Budapestről, a bécsi csomagot Szőcs János és felesége, Mária kézbesítette. A linzi csomagokat Szabó Ernő atya adta át a családoknak. Kölnbe Ficsor László, a Keresztény Hit Alapítvány kuratóriumi elnöke vitte el a csomagokat Budapestről és adta át Lukács József plébánosnak. Partiumba Somló Melinda és férje szállította el küldeményeinket és adta át Benedek Ramóna hitoktatónak, aki gondoskodott ajándékaink szétosztásáról. A franciaországi, svájci, londoni, nürnbergi és felvidéki csomagokat postán küldtük. Megesett, hogy egy-egy csomagot magunk juttattunk el egyes helyszínekre – és volt egy minden szempontból kivételes alkalom, amikor személyesen is találkozhattunk egy helyen, egy időben sok-sok kisgyermekkel és szüleikkel!
Temerin – ismét felejthetetlen élmények helyszíne
2022. május 22-én, vasárnap Horváth Gábor Miklós újságíró kollégámmal Belgrád felé haladva a déli órában letértünk az autópályáról és bekanyarodtunk Temerinbe, Illés Sándor író szülővárosába. A méretében, gazdagságában, lelkületében és mondanivalójában egyaránt tiszteletet kiváltó Temerini Tájház előtt annak gondnoka és mindenese, Ádám István; a Temerini Községi Képviselő-testület elnöke, Pásztor Róbert; Varga József nyugalmazott újságíró; Varga Zoltán fotográfus és sok kedves arcú, kisgyermekes család fogadott. Azt sem tudtuk hirtelen, hogy mitévők is legyünk: ismerkedjünk-e, vagy a még sosem látott Illés Sándor-emlékszobát tekintsük-e meg gyorsan, vagy kezdjük-e el behordani az autó csomagtartójának és utasterének nem kis rakományát… végül mindezt egyszerre próbáltuk cselekedni.
A helyzetre, amibe váratlanul belecsöppentünk, egyáltalán nem számítottunk: azt gondoltuk, egy-két személy – például Varga József és Ádám István – átveszi majd a csomagokat és azzal haladunk is tovább Belgrád felé. Nem így történt. A közösségi terem – amelynek falán körös-körül Illés Sándor-emlékkiállítás állt éppen – széksorai pillanatokon belül megteltek temerini családokkal – mi pedig próbáltuk a nagy kapkodásunk közepette kicsit összeszedni magunkat…
Elsőként Varga József, az esemény szervezője szólt a jelenlévőkhöz. Bemutatott minket és röviden felvázolta, hogy mi járatban vagyunk. Azután Pásztor Róbert, a Temerini Községi Képviselő-testület elnöke intézett hozzánk zavarba ejtő köszönőszavakat, holott valójában mi voltunk zavarban attól, hogy ő is megtisztelte az alkalmat személyes jelenlétével és kedves gondolataival. Kicsit túlzónak éreztem a Temerini Tájházban kialakított Illés Sándor-emlékszoba „létrejöttében és tartalma gazdagításában” vállalt szerepem említését, jómagam ugyanis mindössze annyit tettem, hogy nagyon becsült, tisztelt és szeretett íróm munkásságával összefüggő vaskos iratgyűjteményemet annak idején az emlékszobának ajándékoztam.
Az üdvözlőszavak után a projekt kitalálója-, a megvalósítás megalapozója- és a program gyakorlati kivitelezőjeként röviden én is összefoglaltam, hogy milyen elgondolásból fakadnak és mit szimbolizálnak az átadandó csomagok, majd – Baricz Lajos erdélyi, marosszentgyörgyi papköltő mintegy hetven kötetének átadása után – a jelenlévő családoknak átnyújtottam kiadóhivatalunk és szerkesztőségünk ajándékait. A Keresztény Élet hetilap, valamint a Szent Kereszt Ökumenikus Magazin szerkesztősége jóvoltából ezekből a lapokból is magunkkal vittünk szabad felhasználásra néhány kötegnyit, továbbá Szöllősi Tibor plébános atyának egy a Jakab Antal 50 Emlékévvel összefüggő, Sáfrány Dávid segédlelkész atyának pedig az Együtt a nyelvhazában című programunkhoz kapcsolódó csomagot is elküldtünk a jelenlévőktől.
Amikor már azt hittük, több meglepetés nem érhet bennünket, akkor kiderült, hogy de: három második osztályos gyermek: Kalapáti János, Varga Anna és Kalapáti Pál kiálltak a közönség elé és egy nagyon-nagyon kedves, rövidnek nem mondható ének végigéneklésével megható tanúságot tettek katolikus hitükről. Az ének szövege így szólt:
A temerini elöljárókkal és családokkal töltött szűk óra után Ádám Csilla interjút készített akciónkról az Újvidéki Magyar Rádió és a Temerini Újság számára, majd kicsit közelebbről is megtekintettük a tájház termeit, végül pedig Elnök úr és Gondnok úr szíves meghívását elfogadva, ebéddel és hosszas beszélgetéssel a koradélutánt még velük és a Szabó család kedves tagjaival töltöttük.
Hogyan is összegezhetem mindazt, ami Temerinben történt?
Az Életünk újság gazdájaként valójában én szerettem volna kedveskedni nekik, én szerettem volna meglepetést szerezni nekik, én szerettem volna figyelmességemnek és törődésemnek jelét adni – és ez fordítva történt: ők halmoztak el engem/minket óriási szeretetükkel, ezt kifejező gesztusaikkal.
Persze, hogy mindez mögött most is kollégám és jó barátom, Varga József állt!
2000-ben jártam először Temerinben, amikor a telepi templomot szentelték. Azután talán kétszer jártam utcáin és fordultam meg házai között, de azóta is – és ennek már 22 éve – tudom: Temerint és engem nem mindennapi, különös kapcsolat fűz egymáshoz és ez így is marad mindörökre.
Isten éltesse, kísérje-óvja-vigyázza temerini barátaimat, akik ezt a szép alkalmat megszervezték, és mindenkit, aki valóságosan vagy lélekben ott volt május 22-én, vasárnap a déli órában a Temerini Tájházban!
Varga Gabriella
Galéria Varga Zoltán felvételeiből
