Miért is fontos számomra ez a két szó? Mert összetartozik. Magyarországon és az egész világon egyaránt. Reményik Sándor azonos című verse nagyon jól passzol a gondolataimhoz.
Ti nem akartok semmi rosszat,
Isten a tanútok reá.
De nincsen, aki köztetek
E szent harcot ne állaná.
Ehhez Isten mindannyitoknak
Vitathatatlan jogot ád:
Ne hagyjátok a templomot,
A templomot s az iskolát!
Tizennyolc évvel ezelőtt pár magyarral a városunkból azon tanakodtunk, hogyan lehetne a családok összejöveteléből valami szervezett formát csinálni. Akkor még nem volt internet és szociális média, csak telefonkönyv és újság. Jártuk az várost, hol is kaphatnánk helyet, hogyan is kellene ezt megszervezni. Aztán sikerült: az evangélikus templom lelkészének a felesége magyar volt, ők adtak termet az alakuló baráti társaságnak. Az érsekség magyar katolikus papja, a város és a járás vezetősége is jelenlétével támogatta az összejövetelt. Sajnos a konzulátusnak nem volt embere arra a hétvégére. Ebben az időben még nem volt „divat”, hogy az újonnan kitelepült dolgozók és családjaik szervezkedjenek.
Egyre többen lettünk, és fontosnak láttam, hogy a költő által is lényegesnek tartott dolgokat, mi is a rendszeres közösségi életünk középpontjába tegyük.
A szervezés során mind a katolikus, mind a református egyház itteni képviselőivel felvettük a kapcsolatot. A katolikus misszió támogatta az elképzeléseinket, sajnos a református egyház paphiány miatt nem tudta támogatni törekvéseinket.
Ti megbecsültök minden rendet,
Melyen a béke alapul.
De ne halljátok soha többé
Isten igéjét magyarul?!
S gyermeketek az iskolában
Ne hallja szülője szavát?!
Ne hagyjátok a templomot,
A templomot s az iskolát!
A csoport tagságának létszáma egyre jobban gyarapodott, a gyerekeink is nőttek. Elkezdtünk beszélgetni arról, hogy érdemes lenne egy vasárnapi iskolát alapítani. Először csak egy iskolás csoporttal, majd jött az óvodás és a gimnazista csoport.
E templom s iskola között
Futkostam én is egykoron,
S hűtöttem a templom falán
Kigyulladt gyermek-homlokom.
Azóta hányszor éltem át ott
Lelkem zsenge tavasz-korát!
Ne hagyjátok a templomot,
A templomot s az iskolát!
Sikerült egy kis templomot megkapni használatra. Lassan a havi egyszeri misézés is rendszeressé vált. Olyanok közül is sokan eljöttek a szentmisére, akik a csoport találkozóin nem akartak részt venni. De az anyanyelven való imádkozás és éneklés vonzotta őket.
Aztán annak reményében, hogy az istentiszteleteken többen vesznek részt és hogy a találkozások helyszíne is közelebb legyen, a helyi gyülekezet közösségi házába költözött át minden. Az oltár egy asztal lett, a padokat székek váltották fel, az orgonát a csend.
A koldusnak, a páriának,
A jöttmentnek is van joga
Istenéhez apái módján
És nyelvén fohászkodnia.
Csak nektek ajánlgatják templomul
Az útszélét s az égbolt sátorát?
Ne hagyjátok a templomot,
A templomot s az iskolát!
Sajnos az összejövetelek is újra csak barátiak lettek, az iskola is lassan megszűnik. Igaz, azóta lett internet, szociális média, de valahogy mi is elfordultunk honfitársainktól. Legtöbbször azt hallom, hogy nincs rá igény, akkor meg minek!
Egyik német ismerősöm mondta, arra kell nagyon figyelni, hogy ha a lehetőség megszűnik, az igény is eltűnik.
Én még tizennyolc év után is úgy emlékezem erre az időre, mint saját gyermekem születésére és felnövésére.
Kicsi fehér templomotokba
Most minden erők tömörülnek.
Kicsi fehér templom-padokba
A holtak is mellétek ülnek.
A nagyapáink, nagyanyáink,
Szemükbe biztatás vagy vád:
Ne hagyjátok a templomot,
A templomot s az iskolát!
A hamu alatt mindig van parázs, amit érdemes megőrizni!
Funke Attila, Erding
A fényképeken az erdingi Szentlélek-templom látható
