Az előadás elhangzott 2025. november 5-én Kecskeméten a Piarista paptanárok: Balázs Gergely és Szabó István című emlékkonferencián (vázlat)
Balázs Gergely Tanár Úr
- Kedvesség, ugyanakkor szigor jellemezte. „Kedves Barátom” volt minden diák, akkor is, amikor éppen figyelmeztetést vagy büntetést kapott. Nem tartozott a szigorúbb tanárok közé, de azért ma már az ő módszerei is szigorúnak számítanának – például prefektusként többszörösen elgyakoroltatta a reggeli felkelést a lustálkodókkal. A kopaszra lenyírt fejű fiút nem engedte napokig kimenőre, nehogy „megfázzon a feje”.
- Tanárként nem volt a legtehetségesebb, azonban lelkipásztorként, atyaként nagyon is buzgó és odaadó volt. Erre már akkor is – és azóta még inkább – még nagyobb szüksége van a diákoknak, családoknak. Nem annyira tanítókra, mint tanúkra van szüksége a mai igazságkereső embernek (VI. Pál).
- A betegek iránti szeretete, elkötelezettsége óriási, buzgósága fáradhatatlan volt. Szentmisék a kórházakban, szociális otthonokban, beteglátogatások. Mind a mai napig erről őriznek a legtöbben róla emlékeket. Mi is a helvéciai fiatalokkal kéthetente bejártunk vele a Honvéd Kórházba, ahol segítettünk lekísérni a betegeket a misére és gitároztunk, énekeltünk a misén.
- Mária-tisztelet, az engesztelés gondolata és gyakorlata. Kecskemét Mária-kápolna. Sokan szeretettel emlékeznek erre és próbálják folytatni napjainkban is.
Szabó István Tanár Úr
- Rendkívül erős közösségi szemlélet jellemezte őt. Ez nála szívből jött. „Uraim – a közösség!” Felelősség egymásért, közös munka, az önzés háttérbe szorítása. Rendkívül sok közösségi program, túra, kirándulás. Ezeket nagy egyszerűség, sok munka és jelentős közösségépítés jellemezte. Az egyszerűség végigkísérte életét és munkáját.
- Igazságos volt. Az eEmberséges és igazságos szigor volt jellemző rá. A „szőlődobálók lepofozása”. A Tarkovszkij Áldozathozatal című film utáni események.
- Alázatos volt. Igazságosság és alázat a tanításban. Bármennyiszer oda lehetett menni hozzá kérdezni, ha nem értettünk valamit. Támogatta, hogy egymásnak segítsünk. Többre nézte azokat, akik gyengébb képességekkel, de nagyobb szorgalommal értek el akár kisebb eredményt, mint azokat, akik jók voltak ugyan, de trehányabbak és több erőfeszítéssel lehettek volna jobbak is. Örült, amikor látta, hogy egymásnak segítünk.
- A fizikai munkát, erőfeszítéseket nagy nevelőerőnek tartotta. Nem „védett ki” bennünket soha a megpróbáltatások elől. Sőt! Az volt a rendszeres, hogy két (vagy több) megoldás közül mindig a nehezebbet választotta vagy választtatta velünk.
- Fontos volt számára a cserkészet, a hit, a közösségi szellem és a hazafias nevelés együttese.
- Nem volt híve annak a fajta tehetséggondozásnak, amely háttérbe szorított miden mást. Nem volt híve a tehetséggondozásnak abban az értelemben, hogy csak abban az egyben fejlődj, amiben igazán jó vagy, minden mást elhanyagolhatsz. Az alapvető tanulmányi és közösségi kötelességek, az alapvető emberi erények mindig megelőzték az egy-egy (mellékes) dologban mutatott tehetséget.
- Nem volt jó szókészségű ember („Kuka”), azonban érdemes volt odafigyelni arra, amit mondott. Mindig mindenhol ott volt, vállalásait maximálisan teljesítette. A tettek embere volt. Számítani lehetett rá.
- Osztályaiból papi, szerzetesi hivatások születtek.
- Nagy megértést tanúsított az olyan emberek iránt, akik kudarcot éltek meg vagy hibát vétettek. Utólag (érettségi találkozókon) nagy megértést és türelmet tanúsított egykori tanítványai hibái, kudarcai iránt is, és büszkén figyelte azt, amiben jók voltak. Nem tolakodóan, de tudott mindenkiről, aki „hagyta”. Számon tartotta tanítványait.
Mai „lelkipásztori tanulságok”
- A személyes jelenlét az emberek életében fontosabb, mint a programok vagy a szép szertartások! (közösségek építése)
- Az atyák örökségének védelme, továbbadása nem csak a papok, szerzetesek feladata. Persze a papság is sokkal jobban szét van darabolódva, talán kevésbé munkabíró és buzgó. Azonban nézzük meg az emberek hozzáállását! Papot alig hívnak a betegeikhez, az első péntekesek száma nagyon lecsökkent. A kórházakban van működő lelkészség: mennyire veszik igénybe? A cserkészet mennyire az, aminek István atya szerette volna látni? Főleg egyházi alkalmakon szinte egyáltalán nem látni őket itt Kecskeméten. A közösségépítés egyre nehezebb. A gyerekek, fiatalok és általában az emberek túl sok vonzásnak engednek, nem olyan lényeglátók, mint az atyák voltak.
- Érdemes a gyerekeket, fiatalokat az egyszerűbb (szegényesebb), nagyobb aktivitást és önállóságot követelő programok, táborok felé orientálni, mert ezek sokkal közösségépítőbbek! (Bugac, cserkésztáborok stb.) A közösségépítés a legfontosabb.
- Ne annyira a tehetséggondozás, inkább az emberré nevelés legyen az irány! Ne legnagyobb sportolókat, legnagyobb zenészeket akarjunk nevelni, hanem olyan fiatalokat, akik testileg is, lelkileg is az alapvető erényekben helyt tudnak állni. Irány az örök élet!
- Felkarolni a gyengéket, „felhozni” azokat, akik hátrányos helyzetből indulnak: betegek, gyengébb képességű tanulók stb.
A szerző, Mons. Dr. Finta József pápai káplán, általános érseki helynök, pasztorális püspöki helynök, a Kecskeméti Római Katolikus Főplébánia plébánosa
Fotók: Varga Gabriella
Kapcsolódó tartalmak:
