Menü Bezárás

Hit Pajzsa-díj 2022 – Sajgó Szabolcs SJ Tamás József püspököt méltató beszéde

Tamás József, a Gyulafehérvári Főegyházmegye nyugalmazott segédpüspöke és Kontra Éva szerzetes, a Magyarok Nagyasszonya Társaság első általános elöljárója kapta idén a Hit Pajzsa-díjat. A kommunizmus áldozatainak emléknapja alkalmából évente odaítélt elismerést Budapesten, a Jezsuita Rend Párbeszéd Házának dísztermében adták át 2022. február 26-án. Az alábbiakban Sajgó Szabolcs SJ Tamás József püspököt laudáló beszédét olvashatják.


„A nagy király követe vagyok”

Ismerős, hogy a 24 éves Tamás József teológus 1968-ban Assisi Szent Ferencnek ezt a mondatát választotta szentelése előtt papi élete mottójául: „A nagy király követe vagyok.” És ismerős az is, hogy a szentelési emlékképre nyomtatva ez nem lehetett a jelmondata, mert a kommunista hatóság nem engedélyezte. Ehelyett a „Legyen meg a Te akaratod” került a szentképre, püspöki jelmondata pedig – „Legnagyobb a szeretet” – ennek egy értelmezéseként is felfogható. Hiszen aki mindennek a forrása, az lényege szerint a Szeretet, ahogy a szeretett tanítvány, János fogalmaz. Vagyis: „Legyen meg a Legnagyobb szeretet akarata.”

Díjazottunkat a nagy király követeként szeretném láttatni. Lássuk életét, munkásságát úgy, ahogy ő ifjonti hévvel teljes önátadásában látta önmagát, úgy, ahogy a nagy Isten mutatta meg neki vágyaiban, érzéseiben, mit is vár tőle: hogy egész élete legyen a nagy király hűséges követének élete, hogy az egyetlen igazi király követeként kopogtasson hívők és nem hívők szívének, agyának ajtaján, hogy ezért, ennek és ebben éljen.

A román vasúttársaságnál dolgozó Tamás Gergely és Bíró Erzsébet gyermekeként született a második világháború poklában Madéfalván1944november 12-én.

A nyolc testvér, a nagy család helyettesíthetetlen kincs.

Ebben a manapság ritka, nem anyagi gazdagságban indult növekedésnek a kis Józsi élete.

Milyen nagyszerű azoknak a szülőknek, akiket Isten a semmivel nem pótolható kinccsel, az emberi élettel ajándékoz meg! És legalább nyolcszorosan nagyszerű, ha nyolc élettel ajándékozza meg őket. Ekkora családban felnőni, ennyi testvérrel – ez egyenesen a menny előszobája lehet, ha minden élet forrásával, Istennel jó kapcsolatot ápol a család.

A Tamás család jó kapcsolatot ápolt Teremtőjével.

Mivel már gyermekként megmutatkozott mélyebb vonzódása a papi hivatáshoz, nem csoda, hogy az általános iskolát befejezett 14 éves Józsit a gyulafehérvári római katolikus líceumban, a kántoriskolában találjuk. Szülei nem papnak szánták, de el tudták fogadni, hogy gyermeküknek Isten mást tartogat, mást, mint ami jót ők akartak neki. És képesek segíteni ezt a „mást”. Nem voltak ellenségei gyermeküknek, hogy rákényszerítsék saját akaratukat.

Fotó: Frigyesy Ágnes

A kamaszkori nehézségeken meghasonlás nélkül túljutott csíki ifjú 18 évesen elkezdhette papságra felkészítő tanulmányait. Erre az időre is érvényesen mondja Tamás József atya: „Mondhatom, hogy töretlen volt, soha meg nem ingott bennem a papi hivatás elkötelezettsége, csupán a diakónusszentelés előtt volt bennem némi kétely. A gonosznak minden munkálkodása vagy erőlködése benne van, hogy az embert eltérítse útjától. Bennem is kételkedést próbált támasztani, vajon meg tudok-e felelni, vajon jó lesz-e számomra, nem lenne-e jobb, hogyha családot alapítanék. De nem volt ez olyan kísértés, amit vérrel verejtékezve kellett volna leküzdeni.”  Vallja, hogy „a hivatást nem mi választjuk, az igazi hivatás az isteni hívásban mutatkozik meg.” És aki meghív, hűséges – és képes hűségessé tenni mindazokat, akiket meghívott szolgálatára, ha hagyják magukat. Tamás József hagyta magát, hogy meghívója hűségessé tegye.

A szentelése körüli eseményekről fogalmazott szavai kulcsot adnak egész élete megértéséhez: „Elfogadtam, hogy nem engedték azt, amit akartam volna, hát akkor legyen meg a jó Isten akarata ebben is. A jelmondat önmagában véve is nagyon szép és sokatmondó, Isten akaratára rámondani az igent, különösen akkor, amikor megpróbáltatásokban van az ember, nem olyan egyszerű és nem olyan könnyű. Persze ez mindig ösztönző volt arra, hogy akár jó sorsban, akár rossz sorsban, de ez a hozzáállás a helyes. A jó Isten tudja, hogy mit, miért, és ahogy Szent Pál mondja, Isten mindent a javunkra fordít, legyen ezért meg az ő akarata.” Ez a nagy király igazi követének lelkülete.

Isten szolgája Márton Áron püspök szentelte pappá 1968. április 21-én a gyulafehérvári székesegyházban. Szolgálatát Medgyesen kezdte segédlelkészként 1968-ban, majd 1972-ben Türön lett plébános. 1979-től tanár és spirituális, a kispapok lelki nevelője a gyulafehérvári papnevelő intézetben 1997-ig. Abban az évben szentelték püspökké, több mint két évtizeden keresztül a Gyulafehérvári Főegyházmegye segédpüspöke. 2022. március 1-jén, vagyis holnapután, ha Isten megsegíti, lenne „ezüstmisés püspök” – lenne, ha mondanánk ilyet.

Jakubinyi György érsek, akinek segédpüspöke volt, így fogalmazott Tamás atya püspökségének huszadik évfordulóján: A csíksomlyói Szűzanya kegytemplomában lett püspök. Nem is lehetett volna másképpen, mert a Madéfalván született, Csíkszentsimonban felnőtt gyermek a csíksomlyói Szűzanya oltalma alatt áll. Azt kértem tőle, hogy a segédpüspök székeljen Székelyföldön, mert a főegyházmegye híveinek kétharmada ott él. Ő pedig Csíkszeredát választotta, hogy Csíksomlyó mellett lehessen.

A püspökségen eltöltött húsz esztendő ténykedései – folytatta Jakubinyi érsek –: általános helynök, részvétel a főegyházmegye kormányzásában, titkár vagy tanácstag főegyházmegyei bizottságokban, bérmautak, valamint plébániai vizitációk főegyházmegye-szerte, az egyházi ünnepségek vezetése főleg Székelyföldön, papi és szerzetesi lelkigyakorlatok irányítása, és búcsúszónokság itthon és külföldön, a częstochowaimagyar zarándokvonatnak immár hagyományosan lelki vezetője, a sok lelki beszélgetés paptestvérekkel, hívekkel és még folytathatnám.”

Hetvenötödik életévét betöltve Tamás atya benyújtotta lemondását az aktív segédpüspöki szolgálatról. Ferenc pápa ezt 2019. december 24-én fogadta el. József szereti így összefoglalni egész papi, püspöki szolgálatának sajátosságát: „Nem csatár vagyok, hanem hátvéd Jézus csapatában.”

Mit vall mostani életéről? „Egyetlen dolog foglalkoztat most már, az, hogy készülni kell a legnagyobb vágyunk megvalósítására, hogy az ember eljusson a mennyországba… Sokat foglalkoztat, hogyan lesz a vég, mi vár az emberre… Minden este úgy fekszem le, vajon reggel fölkelek-e… Minden este utolsó imádságomban kérem, adja meg a jó Isten a jó halál kegyelmét… Elmegyek még zarándoklatokra, ha meghívnak és a programomba belefér, de már ilyen vonatkozású vágyaim nincsenek. Mindennap, amikor jönnek az újságok, megnézem, kik haltak meg, és nemcsak azért, hogy van-e közöttük ismerős, hanem hogy hány évesek voltak… sok 60-70 éves ember távozik nap mint nap a földi életből, ezért mondtam, hogy nekem már ezt is szem előtt kell tartanom.”

„Nemrég olvastam Victor Frankl egyetemisták körében végzett felmérésének eredményét. Kérdezte őket, mit tartanak a legfontosabbnak életükben… Nem a nemi ösztön, a vagyonszerzés, hanem sokkal inkább az élet értelme és célja érdekli most a fiatalságot a legjobban. Tény és igazság az, hogy ha az ember életének értelmét és célját nem találja meg, akkor fölösleges élni, mert akkor csak céltalanul bolyong a világban és értelmetlenné válik minden. Nem tud megvalósítani értékes és szép dolgokat, amikkel magának és embertársainak javára is lehetne. Prédikációim gondolatmenete mindig ez: az ember találjon rá a jó Istenre, mint életének értelmére és céljára. Amit Isten értünk tett és tesz, hogy vagyunk és gyermekeivé fogadott minket, ennek legyen gyümölcsöző hatása az emberiségre, és végül az ember eljusson oda, ahol a jó Isten várja.”

Tavaly Jakab Gábor atya, idén a püspök atya személyében képviseli itt az egész megpróbált és hűségesnek megmaradt székelyföldi, mezőségi, partiumi egyházat is. Azokat a hűséges névteleneket, akiknek a neve a jó Jézus szívében van kitörölhetetlenül fölírva, akiket hitük miatt elbocsátottak állásukból, fizikailag bántalmaztak, idegileg kikészíteni igyekeztek, akik a fenyegetések ellenére megkereszteltették gyermekeiket, gondoskodtak vallásos nevelésükről, akiket a hitük miatt nyilvánosan megaláztak, a hittanra járás miatt fölpofozott gyerekeket…

A jó Isten éltesse Tamás József püspök atyát! Tartsa meg a hit pajzsán továbbra is „a nagy király hűséges követségében” jóban, rosszban, minden körülmény között, mindhalálig.

És a hit pajzsa hasonlóképpen tartson meg mindannyiunkat a tékozló fiú útját járó mai világban, hogy hűséges követségi szolgálatunk segítsen a vásárra vitt teremtett világ és a szemétdombra vetett erkölcsi értékek nyomán üres moslékos vödrök mellé zuhant állapotból felkelni és hazatérni a nagy király országába.

Sajgó Szabolcs SJ

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.