A csíksomlyói Jakab Antal Ház 2026-ban ünnepli megnyitásának harmincadik évfordulóját. A jubileum alkalmából 2026. június 2-án az intézmény fenntartó és működtető közössége meghívott vendégeivel együtt ünnepi program keretében emlékezett és szentmisén adott hálát az elmúlt három évtizedért. „Hálával tekintettünk vissza a Jakab Antal Ház elmúlt 30 évére. Az ünnepségen közösen idéztük fel a ház létrejöttének történetét, az elmúlt évtizedek meghatározó pillanatait, valamint mindazokat az embereket, akik munkájukkal, szolgálatukkal és jelenlétükkel hozzájárultak ahhoz, hogy a Jakab Antal Ház azzá váljon, ami ma. Köszönjük, hogy velünk ünnepeltek ezen a különleges napon!” – adta hírül a Jakab Antal Ház.
Korodi Attila, Csíkszereda város polgármestere pedig a közösségi oldalán ezt fogalmazta meg: „A Jakab Antal Ház immár 30 éve a közösség, a gondoskodás és a szolgálat helye. Különleges küldetése során egyszerre találkozik itt a zarándokok fogadása, a speciális helyzetű személyek munkaközösségbe való bevonása, valamint az idősek számára készített meleg étel biztosítása. A Gyulafehérvári Caritas csíkszeredai kirendeltsége három évtizede a Jakab Antal Ház működtetésével valódi közösséget hozott létre – egy olyan helyet, ahol az odafigyelés, az emberség és az önzetlen segítség mindennapi valóság.” A polgármester egyúttal megköszönte az itt dolgozók önzetlen és áldozatos munkáját, elhivatottságát, szeretetteljes szolgálatát, és további sok erőt, egészséget és áldást kívánt munkájukhoz.
Az ünnepi alkalomra Vencser László, a Jakab Antal Ház megálmodója írásos ünnepi üzenetet küldött, az alábbiakban ezt olvashatjuk.
A Jakab Antal Ház 30 éves jubileuma című fényképalbum ide kattintva tekinthető meg: Facebook
Vencser László ünnepi üzenete
Kedves Ünneplők!
1996. szeptember tizenhetedike nagyon fontos dátum az én életemben is. Egy álom vált valóra ezen a napon. Egy álom, amelyet hat éven keresztül szőttünk és amelyért hat éven át nagyon sokan nagyon sokat dolgoztunk.
Mi volt ez az álom?
Rögtön a politikai változást követően, 1990 májusában felmerült bennem a gondolat, hogy a demokratizálódás körülményei közepette a gyermek- és idősgondozásra fordított figyelem mellett tenni kellene valamit a felnőttképzés területén is. Arra gondoltam, létre kellene hoznunk Erdélyben egy olyan, keresztény alapokon álló szellemi központot, amely lehetőséget biztosít felnőttképzésre, továbbképzésre és különféle kulturális rendezvényeknek is helyet ad. A politikai fordulatot követő nyugati körutamon az európai kollégáknak, barátaimnak is megemlítettem, miért tartom ezt szükségesnek.
Elsősorban vallási, de nem teológiai ismeretekre szorítkozó képzésekre gondoltam. Felnőtt ugyanis egy nemzedék, amelyik, ha járt is hittanórára, ott befejeződött számára az ilyen jellegű oktatás. Olyan szellemi műhelyben gondolkodtam, amely lehetőséget teremt számukra ahhoz, hogy megszabaduljanak a diktatúra idején rájuk kényszerített beidegződésektől és béklyóktól, hogy hittel átitatott értelmükkel az új helyzetben megtalálják kérdéseikre a megfelelő válaszokat.
A tanulmányi házzal kapcsolatos elképzelésem tehát minden olyan képzés lehetőségét magában foglalta, ami nem ellenkezik a keresztény tanítással. Egy olyan, az egyház által működtetett intézményt láttam magam előtt, amely mindenki számára nyitott.
A gyulafehérvári egyházmegye vezetésével és a Caritasos vezetőtársaimmal együtt ennek a megvalósítását először az alvinci ferences kolostorban az épület bővítésével terveztük, de mivel az a helyszín túlságosan távol fekszik a magyar katolikus tömbvidéktől, azaz Székelyföldtől, lemondtunk az alvinci ház tanulmányi házzá alakításáról és elhoztuk a projektet Csíksomlyóra. Itt a ferences atyák azonnal felkínáltak a célra egy beépíthető ingatlant a kegytemplom közvetlen szomszédságában.
A segélyszervezetek számára az adományok folyósításához akkoriban elegendő volt a Caritas-igazgató aláírása, így nagyon gyorsan érkeztek a támogatások és a telek is csakhamar a Caritas tulajdonába került. Mi pedig máris hozzáláttunk a Jakab Antal Tanulmányi Ház terveinek az elkészítéséhez.
Egy évvel később, 1991. szeptember 1-jén Ausztriába vezetett az életutam, de az itthon megkezdett munkáimat azután is megszakítás nélkül folytattam. Folyamatosan jártam haza, hogy segítsem a Jakab Antal Tanulmányi Ház megvalósítását.
Az építkezés a távozásomig összegyűjtött 850 ezer márkából kezdődött el. Amikor ez a pénz elfogyott, az építkezés leállt. 1994-ben, amikor átvettem a Gyulafehérvári Főegyházmegye pénzügyi igazgatói feladatkörét, elölről kezdtem a gyűjtést. Megint a nyugat-európai kapcsolataimhoz fordultam, személyesen vagy levél útján. Az újabb 800 ezer márkányi adományról úgy gondoltuk, ez talán elég lesz. Amikor kiderült, hogy mégsem elég, újabb expresszleveleket írtam. Ma már ismert: a Jakab Antal Ház lérejötte összesen 2,2 millió német márkába – akkori értékben ez kb. 1,1 millió eurót jelent – került. Az adományozók névsora elolvasható a ház aulájában, a recepcióval szemben elhelyezett táblán.
A tervezést és a kivitelezést helyi (csíkszeredai) vállalatok végezték. Itt szeretném megköszönni a nemrég elhunyt Tövissi Zsolt építésznek és társának, Máté Zoltánnak a tervezést, Borsody Zoltán és Kozma István vállalkozóknak pedig a kivitelezést. Pénzügyi igazgatóként személyesen is jelen voltam a helyszínen. Az építkezés utolsó két évében a tervezőkkel és a kivitelezőkkel nap mint nap egyeztettünk, gondolkodtunk, hogy hogyan lehetne a házat a kor igényeinek minél inkább megfelelővé tenni és a kitűzött határidőre befejezni, ami sikerült is.
Az épületben már akkor százhúsz személy részére szálláslehetőség, egy- és kétágyas, fürdőszobákkal ellátott szobák, konferenciaterem, tárgyalótermek, kápolna, konyha, ebédlő és kávézó várta az érdeklődőket.
A Tanulmányi Háznak később része lett a KALOT-épület is, amelyet a jezsuita szerzetesek az 1940-es években építettek és népfőiskolát működtettek benne. Az 1948-as román oktatási törvény az összes felekezeti iskolával együtt ezt az épületet is államosította. Amikor a Tanulmányi Házat 1996. szeptember 17-én átadtuk, adódott a gondolat, hogy milyen jó volna a KALOT-épületet is hozzá csatolni, csakhogy abban akkor állami iskola működött.
Közben jogászok felfedezték, hogy a ferencesek által átadott területen az épületet sohasem telekkönyvezték. Nem volt tulajdonosa, a törvények értelmében pedig akié a telek, azé a rajta lévő épület is. A pert megnyertük, nem tiltakozott ellene senki, az államtól tehát az épületet is sikerült visszaszereznünk.
Beder Tibor megyei főtanfelügyelő készséggel ajánlotta fel, hogy kiköltözteti belőle az iskolát, amennyiben helyet találunk az akkoriban a Szék úti iskolában működő óvodának. Ugyancsak külföldi adományokból a szomszédos árvaház területén egy régi épületet átalakítottunk óvodának, így a KALOT-épületet üresen megkaphattuk. Ebben alakítottuk ki a nagy dísztermet, a két épületet pedig üvegfolyosóval összekötöttük. Az azóta több javításon, bővítésen, átalakításon átesett épületben a Caritas-nak és a KALOT-nak is vannak irodái.
Kedves Ünneplők!
A Tanulmányi Házat az emberi szolidaritás építette fel. A helyi Caritas-szervezet önereje ehhez kevés lett volna. Európa különböző népei – segélyszervezetek, csoportok, magánszemélyek – összefogtak, és jelét adták annak, hogy nemcsak önmagukért, de egymásért is élnek és dolgoznak.
Szólnom kell arról is, hogy a Tanulmányi Házat miért Jakab Antalról neveztük el.
Azért, mert úgy gondoltam, hogy ha ez az épület a falai között a fejlődés és az előrelépés garanciáját jelentő szellemi tevékenységnek biztosít helyet, akkor méltó lesz a tudást olyan nagyon fontosnak tartó és önmaga is hordozó püspök emlékéhez. És megfordítva: azt akartam, hogy a Tanulmányi Ház elnevezésével állítsunk emléket a nagytudású püspöknek.
A Ház szellemi műhely jellegét a környezet, a kegyhely közvetlen közelsége önmagában is kijelöli, és az itt kínált rendszeres programok, az itt tartott keresztény rendezvények is erősítették ezt. A ház bel- és külföldi megbecsülést vívott ki magának.
A gyergyószentmiklósi Szent Erzsébet Öregotthon mellett a csíksomlyói Jakab Antal Tanulmányi Házat is, idézőjelben mondva, a „saját gyermekemnek” tekintem. Szerénytelenség nélkül mondva: az ötlet, a kezdeményezés is tőlem származik és a megvalósításhoz szükséges teljes pénzösszeg előteremtését is én vállaltam és teljesítettem.
1996-tól – a megnyitásától kezdve – a Jakab Antal Tanulmányi Ház rektora, 1997-től pedig a kuratórium vezetőségi tagja lehettem. Köszönöm az akkori csapat minden tagjának a munkáját, különösen is Elekes András és Tófalvi Margit Pixi hozzáértő, lelkiismeretes szerepvállalását.
Az idő teltével is rendszeresen visszajártam ide. 1997-ben itt ünnepeltem 50. születésnapomat mintegy 200 vendéggel; itt mutattam be könyveimet; 2011-ben itt adtuk át a Jakab Antal-díjat dr. Antal Zoltán sebész-szakorvosnak és posztumusz Pálfi Géza mártír sorsú lelkipásztornak. Tartottam itt előadásokat, itt emlékeztünk András Imre jezsuita atyára, több alkalommal is itt tartottuk évfolyamtársi találkozóinkat, például tavaly – 2025-ben – is a 60 éves érettségi találkozónkat. Amikor a kegytemplomba vezet az utam, mindig betérek a Jakab Antal Házba is. Több hálaadó szentmisémet követően itt fogyasztottuk el meghívott vendégeimmel az ünnepi zarándokebédünket.
S ami a legfontosabb: a tekintetemet a távolból is mindig rajta tartom, mert nagyon a szívemhez nőtt ez a ház.
És igen, Kedves Ünneplők, fontos dátum az én életemben is 2019. június elseje is. Nekem is részem volt abban a hatalmas történelmi eseményben, amit Ferenc pápa csíksomlyói látogatása jelentett. Ki gondolta volna akkor, amikor álmodtuk, terveztük, szerveztük, alakítgattuk, formálgattuk, csinosítottuk, fejlesztettük ezt a házat, hogy kapuján egyszer maga a pápa, Róma püspöke is betér, szobájában megpihen és asztalánál ebédet fogyaszt el? Varázslatszerűen hangzik, de úgy is éltük meg mindannyian, akik tanúi lehettünk az ő csíksomlyói jelenlétének.
A Jóistennek, a Csíksomlyói Szűzanyának és Jakab Antalnak is kedves ez a Ház. Ezért láthatjuk azt, hogy sikeresen működik és hogy jelenlegi igazgatója, Péter György milyen nagy szakértelemmel irányítja. Mindig jóleső érzés betérni az épület helyiségeibe, és megállapítani azt, hogy az akkori döntés jó volt. Minden, amit itt látunk és tapasztalunk, azt igazolja, hogy a Jakab Antal Ház betölti eredeti rendeltetését: a szálláshely és vendéglátás mellett a képzésnek és a kulturális életnek is a szolgálatában áll.
Gratulálok a szép jubileumhoz, és kívánom a fenntartó Caritasnak, hogy minden, a házzal kapcsolatos további terveit is megvalósíthassa, az ide betérő vendégek pedig mindig jó érzéssel tartózkodjanak itt és jó élményekkel távozzanak innen!
Isten éltesse a 30 éves Jakab Antal Házat!
Fényképgaléria
