Életének 94. évében 2026. június 20-án otthonában békésen eltávozott Jancsó Béla, a színész, az író, a költő, az újságíró, a lapalapító és lapszerkesztő, a filmkészítő, a színtársulat-vezető, a rajzoló, az épületmentő… A Szóművész. A polihisztor. A sugárzó egyéniség. Magyarországon, Svájcban, majd ismét Magyarországon megélt, alkotásban mérhetetlenül gazdag életutat járt be és hagyott maga mögött. Ma, 2026. július 16-án reggel helyezték örök nyugalomra Budapesten a Farkasréti temetőben. Linzből az alábbi búcsúszöveget küldtem neki, a gyászoló családnak és a család gyászában osztozó sokaságnak. Köszönöm Jancsó Gábornak, hogy a szöveget felolvasta. (Varga Gabriella)
Kedves Gyászoló Család, Kedves Búcsúzó Közösség!
Hálát adni jöttünk ma ide a Farkasréti temető árnyas fáinak lombjai alá. Köszönetet akarunk mondani a Fennvalónak azért, hogy adta nekünk Jancsó Bélát, és meg akarjuk köszönni Jancsó Bélának is azt, hogy hozzátartozói, barátai, tisztelői lehettünk.
A két világháború közötti időtől kezdve majdnem egy teljes évszázadot ível át az ő fordulatos, alkotásban gazdag élete – mégsem a megélt esztendőinek száma teszi őt számunkra és az összmagyarság számára örökre felejthetetlenné, hanem sajátosan humoros-derűs személyisége és polihisztori életműve.
Színészként indult a művészi pályán, de a történelem kerekének más elképzelése volt vele kapcsolatban: elszakította őt szeretett szülőföldjétől és a számára nagy jövőt ígérő színpadoktól.
De újhazájában is hamar letette névjegyét a magyar irodalom és kultúra asztalára: lapot alapított és szerkesztett, cikkeket, verseket és szépprózát írt, filmezett, rajzolt, színtársulatot szervezett és vezetett. Hazalátogatva épületeket mentett meg a pusztulástól… Könnyebb lenne felsorolni azt, hogy mit nem csinált hosszú élete alatt az alkotás, az alkotóművészet jegyében és terén.
S mindeközben féltve, rajongva szerette szűkebb és tágabb családját: asszonyát, lányait és népét-nemzetét.
Bírta a múltat és állta a jelent – őt idézve –, és éppen ezzel alapozta meg, hogy a jövő számára halhatatlanná váljék.
Jancsó Béla nem azt tette, amit megkövetelt tőle a Gondviselés és a Haza. Jancsó Béla azt tette, amit megkövetelt tőle a saját lelkiismerete.
Idegenben is teremteni akart magyar szigeteket, és teremtett is, majd féltő gonddal és hatalmas odaadással ápolta azokat.
Élete alkonyára pedig hazatért a bölcső és az alma materek közelébe, hogy kicsit még lássa, érezze, tapasztalja a helyet, amely őt ebbe a zaklatott világba beemelte és a nagybetűs Élet felé elindította.
Megismerve tolla nyomát, sajátságos stílusát, ötletes rímeit és szófordulatait, számomra ez a fogalom fejezi ki leginkább őt: Szóművész.
Kedves Gyászolók!
Az elején úgy szólítottam meg Önöket, hogy „Kedves Búcsúzó Közösség”, de nem búcsúzni jöttünk a Szóművésztől.
Nem búcsúzunk tőle, hogyan is búcsúznánk, amikor verseiben, meséiben, prózáiban, rajzaiban, könyveiben, minden őt idéző emlékünkben egyértelműen velünk marad. A lelke ugyan átlépett egy másik dimenzióba, de búcsúzásról szó sincs. És tudjuk, hogy egyszer majd valóságosan is találkozunk vele ismét.
Kedves Béla! Köszönjük, hogy volt nekünk, köszönjük termékeny életét! Köszönjük a pillanatainkat megfényesítő és megvidámító műveit, köszönjük azt a sok értéket, amit létrehozott és amit megóvott az utókor számára! Megígérjük, hogy ezt a csillogó, ragyogó életművet a neki kijáró tisztelettel és az őt megillető méltó bánásmóddal kezeljük, és mindent megteszünk azért, hogy ennek az életműnek legalább egy-egy darabja minél több embertársunk életének a részévé váljék. Hogy szóművészetét minél többen megismerjék. Kérjük, hogy onnan az égi honból támogassa imáival igyekezetünket!
Mi is imádságos lelkülettel maradunk itt a földi létben a hozzátartozói, barátai és tisztelői, és soha, soha nem feledjük azt a figyelemre méltó életutat, amit a szép, a jó és az igaz iránt olyan megingathatatlan elkötelezettséggel járt. Legyen csendes a pihenése, és meglátja, abban a csendben mindig hallani fogja a szívünk szavát, azt, hogy szeretjük, becsüljük és itt él bennünk továbbra is.
Isten Vele, Kedves Béla! Őrizzék álmát az angyalok!
Varga Gabriella