Az előadás elhangzott 2025. november 5-én Kecskeméten a Piarista paptanárok: Balázs Gergely és Szabó István című emlékkonferencián
Két kérdéssel kezdem. Egyik: Piaristák nélkül lenne-e magyar cserkészet? Másik: Hogyan mert Szabó István meghalni, itt hagyni minket?!
I.
Nem az a kérdés, hogy állnak a piaristák a cserkészettel, hanem az, hogy a piaristák nélkül lenne-e ilyen cserkészetünk. Pontosabban olyan, amit én „zöld-nyakkendős” cserkészetnek nevezek. Ez a vallásgyakorló cserkészet. Az alapító Bi-Pi szavaival: „Nincs vallástalan cserkész, minden cserkész vallásos.”
De mielőtt a protestáns cserkészek – és jogosan! – fölszisszennek, elismerem, hogy Bi-Pi első magyar látogatója dr. Szilassy Aladár református orvos és Megyercsy Béla református lelkész volt. Az első magyar cserkészcsapatot is a KIE szárnyai alatt ők alapították és a Magyar Cserkésszövetség megalakulása is a Kálvin téri református templomban volt 1912. december 28-án.
De az is igaz, hogy az alapító angol tábornok, Lord Baden-Powel (Bi-Pi) Scouting for Boys kézikönyvének nagy része magyarul elsőként a nagybecskereki piarista gimnázium értesítőjében jelent meg, 1909/1910-ben. Fordítója, Králik László tanár úr ezzel alapozta meg a magyar cserkészet elindulását. Amikor az MCSSZ százéves évfordulójára készültünk, a Táborkereszt pap és világi tagjai az éves konvent-találkozónkat Nagybecskereken tartottuk és miséztünk a néhai piarista gimnázium kápolnájában! És az is igaz, hogy az első, nem csapatot, hanem egy kis gimnazista őrsöt, a budai EKG gimnázium 16 éves diákja indította el.
És az is igaz, hogy ekkor verseny indult az ifjú lelkekért. A legjobb katolikus, református, evangélikus papok/lelkészek és elkötelezett vallásos világiak fölismerték Bi-Pi kiváló nevelési alapelveit, „a jellemes, egészséges, hasznos ifjú ideálját”. Ezt mély vallásossággal és a nemzeti újjászületés eszméjével toldották meg. Egymás után alakultak a piaristák, a Regnum, a katolikus gimnáziumok és a protestáns ifjúsági szervezetek csapatai. Nem egymással versenyeztek, hanem a budapesti – így mondom, de mindenki tudja milyen körökre gondolok – nagy anyagi erővel és társadalmi befolyással rendelkező, liberális körök támogatta polgári iskolák tanáraival. Hála Istennek, a vallásos vonal győzött. Olyan erővel hódították meg, hódították el a fiatalokat! Itt is győzedelmeskedett Prohászka Ottokár szava: „A nemzet életében előrevivő mozgalmat vallásosság nélkül nem lehet eszközölni!”
Visszatérve a piaristákra: ökumenikus szellemben működtek. Voltak református, evangélikus, zsidó diákjaik. Ez a szellem segítette, hogy a magyar egyházban éppen a cserkészet által (is) indult meg az ökumenizmus! Gondoljunk a magyar cserkészet megalakulására: a Kálvin téri református templomban egyként gyűltek össze református, evangélikus vezetők és a rendkívüli tehetségű Sík Sándor piarista szerzetes. És egyként lettek a mozgalom vezetői. Ennek köszönhető, hogy évek alatt a magyar cserkészet, mély erkölcsi tartalmával, vallásos világnézetével és fegyelmezettségével a világ élvonalába került. Ezt Bi-Pi többször elismerte, és 1993-ban Gödöllőn az emléktábort meglátogató Bi-Pi lánya is.
Sík Sándor piarista költötte, Turry Peregrin megzenésítette a magyar cserkészet ma is énekelt indulóját, a Fiúk fel a fejjelt.
És a híres vági tutajúton, 1913-ban is ott voltak a piaristák Sík Sándor vezetésével. Ez a tutajút adott igazi nagy lökést a magyar cserkészet indulásában. A 106 cserkészt négy katolikus pap cserkésztiszt kísérte. Ketten közülük püspökök lettek (dr. Tóth Tihamér és Shvoy Lajos), ketten híres tanárok: dr. Marczell Mihály rektor és dr. Sík Sándor. Ez a híres tutajút oszlatta el a cserkészetben kételkedők kifogásait.
1921-től pedig maga Sík Sándor lett az MCSSZ elnöke. Tőle idézek: „A cserkészet életrendezés, stílus, életforma – írja a Fiatal Magyarságban. – Egészre irányul, nem részletre. Nem mi, hanem hogyan… Elveit, ideáljait, gyakorlati programját mind másoktól vette: evangéliumból, nemzeti múltból, gyakorlati emberektől; a speciálisan cserkészi abban van, ahogyan összeköti és megvalósítja őket… A cserkészet valamennyi mellékágával együtt, lényege szerint pedagógiai mozgalom, amely elő akar készíteni a jó polgárságra.” Mi úgy mondjuk, a cserkészet nem ifjúsági, hanem ifjúságnevelő mozgalom. A magyar cserkészpedagógiát a piarista Sík Sándor dolgozta ki, a jellemformálással kapcsolatos nézetei – az „emberebb ember, magyarabb magyar” jelmondatba sűrítve – végigkísérték a magyar cserkészet történetét.
Sík Sándor ott van minden jó kezdeményezésnél: kis- és nagytábor, Megyer vagy Gödöllő. Ott van Gróf Teleki Pál mellett. Ott van minden vezetőképzésnél.
Sík Sándor írta meg a máig jól használható Vezetőképzők Könyvét két kötetben. 6+7 füzetben kiadott változatát máig osztogatom a cserkészvezetők körében.
Sík Sándor mindig ott van a hárshegyi vezetőképzőtáborok esti tüzeinél és ontja gondolatait.
Sík Sándor írta meg a cserkészet pedagógiáját.
Sík Sándor írta meg cserkészverseit.
Ahogyan a nóta mondja: „Tovább is van, mondjam még?” De ugye ennyiből is látható, mit köszönhetünk a piaristáknak és jelesül Sík Sándornak.
Még egy szót a cserkészetben indult magyarországi ökumenéről.
A piaristák nyitottsága is segíthetett abban, hogy katolikusok, reformátusok, evangélikusok együtt alapították meg a Magyar Cserkészszövetséget a Kálvin téri templomban.
Liturgiában az ökumené nagyszerű, egymás iránti figyelmes megmutatkozása volt az 1926-os Megyeri Nagytáborban: 1000 sátorban 8000 fiú! – ahogy a költő írja. Sok-sok fiatal segítségével az akkori magyar világ jeles személyiségei szervezték a tábort. Természetesen Sík Sándor és Gróf Teleki Pál is. Akkor (még) elv volt, hogy a cserkésztábor Magyarország kicsiben; vagyis a sátrak körülveszik a legfontosabbat: a Zászlót és a Keresztet; hit és hazafiság a központban. Nos, itt nagyban mutatkozott meg: az ezer sátor közepén állt a zászló és a kereszt. A tábort záró szentmisét és protestáns istentiszteletet külön-külön helyen, de egyidőben kezdték és egyszerre fejezték be. Utána énekelve vonultak a zászlóhoz és a kereszthez – közös áldásra.
És itt született a tábori holdfényes éjszakákon Sík Sándor híres verse: A Megyeri Hitvallás!!
Amikor pedig a vallásos lelkesedés lanyhulni kezdett a cserkészetünkben, egymás után indult a két lelkiségi irányzat: először az ICHTHÜSZ és aztán a Táborkereszt. Az ICHTHÜSZ a református karakter erősítésére. A táborkeresztet Sík Sándor indította a katolikus lelkiség ápolására.
„Tovább is van, mondjam még?!…”
II.
De most már térjünk át a cserkésztiszt piarista matektanárra, SZABÓ ISTVÁN atyára. Személyes találkozásaimat osztom meg, és ebből kiderül, miért „haragszom” rá.
1. Országos vezetőtisztként fölkértem a Vági tutajút megismétlésére. Amint már említettem, a híres Vági Tutajút meghatározó volt az MCSSZ elindulásában. Ennek 90. évfordulója 2003-ra esett. Cserkésziesen ünnepeltük meg az évfordulót. 90 év – 90 cserkész, kilenc nap evezés! Mivel a Vágon a vízierőművek miatt ezt már nem lehetett megismételni, a Dunán tettük meg: Komáromtól Bajáig, tíz nap alatt. Egy évig készültek, és kiváló segítőtárs volt az ICHTHÜSZ vezetője, a szintén vízi cserkésztiszt, dr. Bóna Zoltán református lelkész. Mint annak idején négy pap, most két katolikus pap és két református lelkész kísérte a cserkészeket. Sok érdekes, váratlan élményben volt részünk; fagylaltozás a csepeli Duna parton, tábortűz a tököli kompnál, találkozás egy egyenes tartású 92 éves vízicserkész pappal, látogatás a kalocsai érseknél. Máig hálás vagyok mindkettőjüknek a nagyszerű emléktúráért!
2. Az V., szegedi cserkészkerület vezetőképző táborába kértek előadásra valahol a Tiszántúlon, jó messze, Tótkomlós környékén. Rám sötétedett, már azt hittem, Temesvár környékén járok, mire ráakadtam a pusztai kápolnára. Kivel is találkozhattam volna, mint Szabó Istvánnal, aki ugyancsak megosztotta cserkésztudását a vezető jelöltekkel. Aztán másnap délelőtt, talán evés nélkül sietett valahová Hatvan környékére, mert egy tanítványát ment esketni.
3. Ott volt az MCSSZ százéves évfordulójára szervezett ócsai Nagytáborban. Sátorában őrizte az Oltáriszentséget, mert úgy érezte, egy ilyen évfordulós táborban jelen kell lennie az Úr Jézusnak. Aztán a Táborkereszt fel tudott állítani egy kápolnasátrat, ötletes jelképekkel, örökmécsessel, és Szabó István örömmel vitte oda az Urat, hogy mindenki éjjel-nappal megtalálja.
4. Aztán meggyöngült a szíve. De a cserkészetért aggódva találkoztunk Vácon Beer Miklós püspöknél.
5. És gyönge szívével, de annál erősebb lélekkel ment a VIII. kerület sportnapjára, szülővárosomba, Jászberénybe. Mert egy kerületi elnöknek ott a helye. Ott is találkoztunk. És még onnan is sietett a Tiszára, mert a kerület csónakházánál valamit meg kellett oldani.
Szabó István, bár tanár volt, de nem a szavak embere. Ő nem beszélt, ő CSELEKEDETT. Így tartotta rendben az MCSSZ VIII. Kecskeméti Kerületét. És rendben tartotta a vezetőképzést. Jártam néhányszor a Bugaci vezetőképzőtáborban.
Külön és hálával emelem ki a vezetőképzés lelki részét: a hivatástisztázást. Az őrsvezetők hivatástisztázóját. Bárki állította össze, nagyszerűen, élvezetesen és ökumenikusan oldotta meg. Rászánva a négy-öt napot. És mint annak idején ’26-ban Megyeren, Kecskeméten is vasárnap, a zárónapon szentmisével és református istentisztelettel fejezték be, majd közösen zárták. Hogy a halála után ez hogyan működik, nem tudom. Csak remélem, hogy Jászság- és a Kiskun-vidék őrzi a Sík Sándori értékeket és vigyáz a fiatalok hitére, lelkére.
Cserkészkerületének egy általam nagyra becsült, tapasztalt fiatal vezetője így őrzi Szabó István emlékét: „Szabó atya volt – és Pista bácsi, egyszerre. Magatartásával »tolta« a példát. A táborban a gyerekekkel élt és értük élt!”
Hát ezért „haragszom” Szabó Istvánra! Hogy mert meghalni?
Másokért halt meg – covidos rendtársát ápolta. Aztán ő is megkapta…
Amilyen volt az élete, olyan volt a halála is.
Vagy inkább megfordítva. A halála olyan volt, mint az élete: másokért halt meg, mert másokért élt!
A szerző a Csepeli Jézus Szíve Egyházközség plébánosa.
Fotók: Varga Gabriella, hiros.hu, keol.hu
