Farkas István (Lupus) piarista paptanár, nyugalmazott dunaszigeti plébános, a Budakeszi-Makkosmária kegyhely lelkészének előadása a kecskeméti Regőczi István-emlékkonferencián 2024. szeptember 26-án
Bevezetés
A címnek kettős értelme van. Az első értelmezés Regőczi Istvánra vonatkozik: azáltal, hogy a gyermekeket befogadta, Jézust fogadta be. Ezáltal ő példaképünk és közbenjárónk is Jézusnál.
A második értelmezés: az otthontalanság az egész földi életünk, és várva-várjuk, hogy hazaérkezzünk.
Két család páratlan fontossága
Amint az ellipszist meghatározza, determinálja a két fókuszpont, ugyanúgy az ember életét determinálja két család: az egyik, amelybe születünk, a másik, amelyet Isten ránk bízott.
Miért ilyen fontos a család? Mert a család egyrészt őrzi a Paradicsom emlékét, ahol az esti hűvösben ott sétál az Isten, másrészt a család megsejteti velünk a mennyország boldogságát.
Engedjétek meg, hogy kifejtsem ezt a két gyönyörű igazságot!
A család őrzi a Paradicsom emlékét.
Mit jelent a szentségi házasság? Szó szerint Isten jelenléte valósul meg. Aki házasságot köt, azt vállalja, hogy társa általa éli meg, hogy mennyire szereti őt az Isten. Ez a kizárólagos és örök szerelemben valósággá válik. Tehát a szentségi házasságkötések megfogyatkozásával Isten jelenléte is megfogyatkozik.
A család megsejteti velünk a mennyország boldogságát.
Ezt az előbb már ki is fejtettem, de azért megismétlem: az istenfélő családban a szentségi házasság révén jelen van az Isten. A szentségi házasság tehát: nem a szép menyasszonyi ruhát jelenti, nem az orgonaszót jelenti, hanem Isten jelenlétét biztosítja a családban.
Kérlek, ezt nagyon-nagyon véssétek magatokba!
Egy házasság szentségi rangra emelése 20-30 év után is lehetséges. Keressetek ehhez egy papot!
A földi és az örök Otthon
A piarista Schütz Antalt idézem:
„Ég nélkül nem lehet földet művelni.
Csillagok nélkül nem lehet
a világ tengerein eligazodni.
Örök haza nélkül hontalanná
válik az ember: az egyetlen
igazi árva a teremtésben.”
Nagyon kemény igazság: „Örök haza nélkül hontalanná válik az ember: az egyetlen igazi árva a teremtésben.” A mi szövegösszefüggésünkben: az örök otthon nélkül az ember árva, hontalan. Ez így van, legyen bár a földi otthon tökéletes!
Mert szívünk soha nem éri be a végessel.
Egy párhuzamos igazság
„Minden teremtmény: az Isten asztaláról lehulló morzsa. Mint az asztal alatt morzsát szedegető kutya: örökké éhezik az ember, ha csak teremtményt szeret.” (Keresztes Szent János)
Összegezve:
Örök értékek nélkül az embert kínzó otthontalanság és éhség gyötri.
Mert, amint mondtam: szívünk soha nem éri be a végessel.
Ezért:
Valakit elvezetni az Örök értékekhez nem személyiségi jog sértése, hanem a lehető legnagyobb jótett. Természetesen bárkinek jogában áll elutasítani az örök értékeket, de ez azt jelenti, hogy az illető „A bokáig érő víztől nem indul el a tenger felé”, ahogy ezt XVI. Benedek pápa megfogalmazta. Súlyos mulasztás, ha minden egyes nap nem köszönjük meg Istennek azt a hitet, melyet Tőle ingyenes ajándékként kaptunk.
Mindebből az is következik, hogy akik cinikusak, akik a hitet aljas eszközökkel támadják, azok a Sátán közvetlen szolgálatában állnak. Ezt nem látni tragikus vakság!
Na de végre induljunk el a tenger felé!
Milyen is az örök otthon? Milyen lesz a hazatérésünk?
Sík Sándor:
A fészekről
Te vagy a fészek,
Puha vagy, édes és meleg,
S én oly keveset gondolok veled,
És oly sokszor máshova nézek.
És megvetem a régi fészket,
A régi meleget
És a régi egyformaságot.
Szédülő fejem vándorolni késztet,
Keresni más vidékeket,
Szivárványszínű új világot
És ismeretlen fészket.
És elmegyek, örök elégedetlen,
Hazátlan bujdosó gyanánt,
És sose tudom, mért sírós a kedvem,
És nem tudom, mi bánt.
És szállok, szállok, messze földeken
Szüntelenül és pihenéstelen,
És egy sajgó vágy egész életem:
A régi fészek melegére.
És Te vagy az anyamadár,
És én vagyok pelyhes fiókád,
A csupa-vakság, a csupa-mohóság,
Aki mindig máshova vágyik,
Akit hív minden félhomály.
És botorul és elbízottan
Kiszállok bizakodva, bátran
Nap-nap után. És Te utánam
Sírva nézel és gondsújtottan.
És én nyugalmat nem találok
Sehol a végtelen világon.
Mert ott sír bennem, bárhol járok,
Aggódó, fájó csipogásod
Hívogató, síró zenéje.
És mindenhonnan visszavágyom
Szerelmes szíved melegére.
Te vagy a sziklaszál,
Melyen a fészkem épül.
Amely az apró dombok tömegébül
Messze-magasra szökken és magában,
Egy-óriás-magában áll.
S kíváncsi szárnyam, kandi lábam
Akárhová visz engemet,
Csak körötted keringhetek,
És nem lehet távozni tőled
S nem-látni téged nem lehet.
Bejárhatom a rég halott időket,
És lelkem messze jövendőkbe szállhat:
Nem lehet vissza nem kívánni
Amaz egyetlen sziklaszálat.
Te vagy a Hegy.
És a hegyet nem lehet túlrepülni.
Te vagy a Völgy.
És a völgyből nem lehet kirepülni.
Te vagy a Lég.
És a leget nem lehet átrepülni.
Te vagy a Föld.
És a földről nem lehet fölrepülni.
És Te vagy a Határ.
Csak tebenned lehet repülni.
Itt nem lehet és nem szabad,
Csak szépen, csendesen megülni
És énekelni és örülni.
Mert Te vagy minden: a szirt és a fészek
S a szerelmes anyamadár.
A bálványimádás tragédiája
A virágokkal való beszélgetéseim
A párbeszéd
Egy-egy pompázó virág megszólít: „Látod, milyen szép vagyok? Hát még milyen szép lehet az Isten!” Válaszolok: „Köszönöm tanításodat.”
Egy-egy hervadó virág megszólít: „Látod, nem én vagyok az Isten.” Válaszolok: „Köszönöm tanításodat.”
A virágok alázata
Pilinszky János:
Mi és a virágok
Mert hűségesek mindhalálig,
isteniek egyedül a virágok,
egyszóval a növényi lét,
velünk szemben, kik jövünk és megyünk.
Világunk száraz keresztjére
gyönyörű dísznek elhelyezve,
tépett füzérként fölszegezve,
mi elkallódunk, ők hazatalálnak.
Néhány szó a „növényi létről”
Tágabban értve a természetről van itt szó, amely őrzi az eredendő ártatlanságot.
Nem úgy, mint a bűnbe esett ember.
A virágok hűségesek, nem lázadók, gőgösek, mint az Istennel szembeszegülő ember.
Az igazi és a meghamisított szeretet
Visszautalok a virágokra: Isten dicsőségét hirdetik, de tudván tudják, hogy ők nem azonosak Istennel.
Az embert megkísérti, hogy isteni szerepben tetszelegjen. Ennek hátterében természetesen gőg és hazugság húzódik meg.
Néhány tragikus példa: amikor egy feleség úgy véli, hogy tökéletesen boldoggá tudja tenni a férjét, vagy amikor egy szülőpár úgy véli, hogy mindent megadhat gyermekének.
Aki hitelesen szeret, az tudja, hogy morzsa szerepe van. Megsejteti a kenyér ízét, de tudja, hogy vele nem lehet jóllakni. Nem kiöli, hanem éleszti a tökéletes szeretetre, az isteni szeretetre való vágyat.
Mindent összefoglalva: alázat, alázat és alázat.
Befejezés
Szent-Gály Kata:
Az Öreg Remete bútsúbeszéde
Valami olyan az Isten, – akihez megyek –,
mint itt, előttünk ez a Tó, mely, mint tudjátok,
teljes egészében át nem fogható.
De megmerülni benne: jó.
Valami olyan az Isten, – akihez megyek –,
mint egy hatalmas ország. Talán: Magyarország.
De közületek vajon ki járta be valamennyi útját,
hegyét meg dombját?
Valami olyan az Isten, – akihez megyek –,
mint a végtelen ég. Valaki felfedezte, nemrég, a távcsövét.
Azóta tudjuk: nagyobb messziség és újra csillag van
fejünk felett, és ha majd lesznek nagyobb távcsövek,
lesznek új napok és nagyobb csillagok, lehet.
Valami olyan az Isten, – akihez megyek – ...
Fotók: Varga Gabriella
