Menü Bezárás

Tamás József nyugalmazott gyulafehérvári segédpüspök szentbeszéde a X. Székely Menekültek Emléknapján Hajdúnánáson

Elhangzott 2020. szeptember 20-án, vasárnap délelőtt a római katolikus templomban

Szeretettel köszöntelek mindannyiotokat, akik itt vagytok, akik fontosnak tartottátok, hogy a Székely Menekültek Emléknapját ápoljátok! Szeretettel köszöntöm Ft. Juhász Imre c. kanonok, plébános urat és Buczkó József világi elnök, múzeumigazgató urat, akik sokat tettek azért, hogy a hajdúk és a székelyek között ennek a világháborús eseménynek nyomán barátság alakuljon ki. Hálásan köszönöm nekik e napra szóló meghívásukat, amelyet örömmel fogadtam el, azzal a bizonytalansággal, hogy a napjainkat megkeserítő koronavírus lehetővé teszi-e a személyes jelenlétet.

A Székely Menekültek Emléknapja létrehozásának 10. évfordulójára a trianoni békeszerződés 100. évfordulóján került sor. E kettős alkalom: a világháború és benne a menekülés, valamint a trianoni tragédia fájdalmas emlékeket idéz számunkra. Mindkét esemény szorosan összekapcsolódik, hisz’ mindkettő a világháború szomorú következménye.

A világháborúban sokaknak kellett elhagyni otthonukat, hogy mentsék életüket. Sokaknak kellett elveszteniük szeretteiket, katonának behívott férjeiket, gyermekeiket. A ma felavatott emlékzászló szalagján 41 székely település neve lehetne, ahonnan ide hozzátok érkeztek menekültek s akiket ti nagylelkűen befogadtatok, róluk gondoskodva. Kisgyermekként a menekültek között volt főegyházmegyénk egyik későbbi főpásztora is, dr. Jakab Antal, akit nemcsak ez az esemény tett próbára, hanem az elmúlt rendszer kegyetlensége is, hisz’ 13 évet töltött börtönben hitéért, egyháza iránti hűségéért. Hálásak vagyunk a szeretetnek, a szolidaritásnak ezért a nagy gesztusáért. Hisszük, hogy a jó Isten mindezt beírta javatokra az Életkönyvébe.

A trianoni békeszerződés 100. éve ennek az előbb vázolt eseménynek a fájdalmát még jobban fokozza, hisz’ ebben a háborúban nemcsak anyagi kár és emberélet-veszteség ért bennünket, hanem a hazát is szétdarabolták, hétfelé szakították. S azóta ennek a szétszakítottságnak a megpróbáltatásai életünk részévé váltak, nemcsak a múltnak, de jelenünk részévé is. Nálunk, Erdélyben napjainkban is magas szinten szítják a magyarellenességet. Államelnöki uszító megnyilatkozás, ügyészségi igazságtalan végzések borzolják kisebbségbe kényszerített népem kedélyét. Állandóan felróják, hogy kétségbe vonjuk a trianoni szerződés jogosságát, hogy szóvá merjük tenni jogsértéseinket. Állandóan azzal vádolnak, hogy veszélyeztetni akarjuk az állam területi egységét, és nem jó szemmel nézik, ha a sarokba térdepeltetett helyzetünkből, kisebbségi sorsunkból kiemelkedni szeretnénk. Újra és újra azt halljuk: „Ki a magyarokkal az országból!”

És mi széttépve és összetörten, gyötrelmekkel meggyötörten mégis élünk és élni fogunk, ha a nemzeti összetartozásunkon fáradozunk. Ezért lett június 4-e a nemzeti összetartozás napja, ezért lehetünk újra magyar állampolgárok és ezért kapunk anyagi támogatást is a jelenlegi magyar vezetőinktől, hogy úgy egyházi, mint gazdasági életünk kibontakozhasson.

A Befogadó Szeretet Zászlója is és a 10. alkalommal megrendezett Székely Menekültek Emléknapja is mélyítse el ennek az összetartozásnak tudatát. Arra kérem a jó Istent, hogy áldja meg azokat, akik ezen fáradoznak, és vezesse jó útra azokat, akik ördögi módon a viszály, a rombolás magvait hintegetik. Áldja meg a jó Isten a plébános atyát, Buczkó József világi elnököt, múzeumigazgatót mindazért, amit itt a hajdúk és székelyek együvé tartozásáért tettek és tesznek. És legyen veletek, kedves jelenlevők, segítsen mindannyiotokat, hogy a szentistváni örökséghez méltó módon magyarként és keresztényként tudjatok élni.

Szeretnék a mai vasárnap (Évk. 25. vasárnap) üzenetéből is néhány gondolatot kiemelni.

Egy remetéhez az erdő sűrűjében odatévedt egy vadász. Mindketten azt kérdezték egymástól: „Mit keresel te itt?” „Vad után szaladok, és addig nem nyugszom, amíg el nem kapom” – felelte a vadász. „Én meg az Isten után szaladok és addig nem nyugszom, amíg el nem érem” – válaszolta a remete. Mennyi mindent keres az ember a mindennapi életben! Keresi a maga igazát. Az elveszített egészségét. A boldogulását. A meleg otthont… és mi mindent lehetne még felsorolni, amit keres itt a földi életben az ember. Mindezeket keresheti az ember mindaddig, amíg nem tapad hozzá bűn. Az Úr Jézus azonban az evangéliumban arra buzdít bennünket: Keressétek először Isten országát és a többi mind-mind hozzáadatik nektek! Isten országát kellene keresnünk. Igen, mert mi csak addig vagyunk igazán emberek, amíg alávetjük magunkat Istennek, Isten törvényeinek. Amilyen mértékben meghal az Isten az embernek a tudatában, olyan mértékben hal meg az ember a maga emberségében. És minderre tanú a mi mai világunk. Az embertelenségnek annyi, de annyi formája mételyezi meg a mi emberi világunkat, a mi emberi életünket! Istent kell keresnünk, az Istennel való kapcsolatunkat kell ápolnunk és elmélyítenünk. Ezt akarja maga a Jóisten is. És ezért, ahogy a mai evangéliumban az Úr Jézus ebben a példabeszédében felvázolta, hív bennünket, hogy országának építői legyünk, az Ő szőlőjében munkások legyünk. Hogy együtt építsük Isten országát itt a földön már, és úgy építsük, hogy majd Isten örök országának részesei legyünk. Ahogyan az Úr Jézus vázolja, hogy Isten a nap különféle időszakaiban is kimegy a piacra, hogy az ott lézengő embereket megszólítsa és hívja, úgy gyermekkorban, ifjúkorban, felnőttkorban és öregkorban is hív Isten bennünket, hogy az Ő munkatársai legyünk. Áldottak azok az emberek, akik meghallják ezt az isteni szót és beleállnak ebbe a szép munkába, Isten országának az építésébe. Áldottak azok az emberek, akik nem irigyek a többiekre. Nem irigyek a későn jöttekre, akiket Isten még az utolsó pillanatban is elfogad, és akiket szintén úgy jutalmaz meg, amint azokat, akik reggeltől, déltől vagy délutántól dolgoznak ezen a szép munkán.

Szeretett Jó Hívek! Az lenne az igazi és szép, és az kellene hogy jellemezzen bennünket, hogy helyén van az eszünk. Mert olyan világban élünk, amelyben rengeteg kihívásnak, csábításnak vagyunk kitéve. Ez a liberális gondolkodású világ olyan könnyen és olyan hamar tud bennünket magával ragadni, továbbsodorni a gonoszságba, a rosszba és ezzel együtt a vesztünkbe. Ezért lenne nagyon szép és nagyon jó, ha az eszünk a helyén lenne, ha tudnánk jól gondolkodni, ha tudnánk mindent jól megfontolni, és ne engedni, hogy magával sodorjon bennünket a mai globalizálódó világ. Ezért a próféta felhívása – Keressétek Istent, amíg megtalálható – igazi feladatunk legyen. Ahogy a remete, úgy mi is addig meg ne nyugodjunk, amíg rá nem találunk a helyes és igazi útra, és az Istennel való kapcsolatunkat el nem mélyítjük. Így lesz értéke a mi emberi életünknek. Segítsen ebben bennünket a Jóisten. Ámen.