Trianon103/97*
Dés legrégebbi templomát a XII. században építették az ágostonrendiek a Szűzanya tiszteletére. A XV. században épült egy nagyobb gótikus templom Szent István tiszteletére, amely a mai napig a város főterén áll. A reformációt követően a régebbi templom elpusztult, a főtéri templomot pedig a XVI. század közepétől más felekezetek vették át: előbb evangélikus hívek használták, később reformátusok, azután unitáriusok. 1638-ban Rákóczy György végleg átadta a református hitközségnek. A protestáns fejedelemség uralma alatt Dés környékén a katolikus pasztoráció kb. másfél évszázadon keresztül megszakadt; a XVIII. század elején kezdődött újra, amikor az obszerváns ferenceseknek sikerült ott megtelepedniük. 1715-ben egy kis oratóriumban kezdték működésüket, 1730-ra pedig felépült egy szép barokk templom, amelynek Páduai Szent Antal a védőszentje.
1952-től 1964-ig a dési kolostor kényszerlakhely volt, ahol kb. 40 erdélyi ferences szerzetest tartott fogságban a román kormány. Az 1951-ben erőszakkal Máriaradnára összegyűjtött ferenceseknek egyharmada Désre került, köztük sok szerzetestanár, néhány korábbi teológiai növendék, továbbá a rend elöljárói. A kommunisták azt remélték, hogy a közösség felmorzsolódik, anélkül, hogy az államnak kellene őket feloszlatnia, de ez nem következett be.
A dési „lágerkolostorban” P. Écsy János OFM volt a házfőnök 1961-ig, amikor kémkedés vádjával letartóztatták (ugyanúgy, mint P. Benedek Fidél1 tartományfőnököt, valamint a rend többi elöljáróit), majd hazaárulás és rendszerellenes uszítás címén több éves börtönbüntetésre ítélték őket. P. Urbán Erik2 szerint János atya „oly népszerű, karizmatikus egyéniség volt, hogy mindenkit meg tudott nyerni magának, lehetett az bukaresti elvtárs vagy egyszerű falusi ember. Figyelme mindenkire kiterjedt, talán ezért emlékeznek rá harminc év után is oly élénken hívei, ismerősei, barátai, rendi testvérei… Amúgy magas műveltségét külföldi utazásokkal is bővítette, a különböző helyszíneken ismerkedett az építészeti stílusokkal, képzőművészeti alkotásokkal… megkülönböztetett módon ragaszkodott a művészetekhez”. Miután Écsy János a börtönből szabadult, 1970-től a csíksomlyói rendházban házfőnök, majd (Benedek Fidél halála után) 1979-től 1982-ig az erdélyi ferencesek provinciálisa volt.
Az ’50-es évek végén szükségessé vált a Páduai Szent Antal-templom restaurálása. A dési kolostorban élő barátok között volt P. Benedek Domokos3 és P. Márk József7, akik akkor mint fiatalabb rendtársak a munkálatokba besegítettek és később emlékeikben felidézik azt az időszakot.
Domokos atya 1998-ban a Valér testvérről szóló írásában érdekes történetekről és humoros jelenetekről mesél a templom restaurálásával kapcsolatosan:
„A templom valamikor a ’30-as években volt utoljára festve. A falak meglehetősen fakultak, szürkék voltak. Az ablakok felső boltívei alatt lévő hajlatokban egy-egy harsonát tartó angyalforma volt látható, a felső boltíveken köröskörül több mint 20 darab. A végítélet angyalait lettek volna hivatva megjeleníteni, merev, szigorú képpel. P. Szabó Dömjén, a mindig humoros testvér mondogatta olykor jámboran tréfálkozva: Ha itt sokat nézed ezeket a kopott, merev angyalfigurákat, félelem fog el. Úgy néznek le rád a magasból, mintha cementtel hizlalták volna őket. Akkor nevettünk az atya humorán…
Később, egy évre rá már mint fölszentelt pap hittanórát tartottam a gyerekeknek. Voltak vagy negyvenen. Hittanóra után mindig bevittük őket a templomba egy kis szentségimádásra. Alig, hogy a templom közepén sorba álltunk, hogy térdepelve megkezdjük a hálaimát, hirtelen három vagy négy, a trombitáját addig csendes komolysággal tartó angyal alázuhant a padlóra a körülöttük levő boltív vakolatával együtt, nagy dörrenések között, hatalmas port verve fel az egész templomban. Valér testvér éppen a kóruson gyakorolt. Ő is ijedten hallotta a zajt s látta a rengeteg törmeléket a földön. Istennek hálálkodva láttam, hogy a gyermekek nem sérültek meg. Valóságos csoda volt ez a sok tégla és faltörmelék ránk zúduló tömege közepette. Gyorsan a kórus alatti Lourdes-i Mária-szobor elé irányítottam a gyerekeket. Ott imádkoztunk, énekeltünk: Gyermekem, édes, jöjj hozzám; Most segíts meg, Mária; Ó, édes Istenem stb. Egész végig csodálatos fegyelmezettséggel imádkoztak a gyerekek, mintha pár pillanattal előbb mi sem történt volna. Amikor végül a templom főbejáratához értünk, az egyik szelíd, kedves kisfiú megfogta a kezemet és azt kérdezte: Pap bácsi, ugye hogy most mind meghalhattunk volna, ha a jó Isten úgy akarja? A pap bácsi volt a legnagyobb bajban, mert mind a nyakába hulltak a kürtös angyalok! – mondta a kisfiú.
Búcsút véve a gyermekektől, visszatértem a templomba, s most már csaknem zokogva az örömtől adtam hálát Isten gondviselő szeretetének, hogy csodálatosan megmentette az ártatlan gyermekeket. A gipszre, vakolatra festett angyalképeket ezúttal az igazi, láthatatlan őrzőangyalok távolították másfelé tőlünk.
Ez a nem mindennapi eset adott most már komoly indítékot ahhoz, hogy mielőbb nekikezdjünk templomunk restaurálásának.
A következő évben4 kezdődött a templom belső festése, restaurálása. Kora tavasszal be is indultak a munkálatok. Az akkor országos hírnevű Milthaller testvérek vállalták az alapfestést. Rajzaikban, freskóutánzataikban azonban sablonszerű volt a munkájuk. A freskók elkészítésére az akkor még fiatal, egyetemi tanulmányait végző Lukácsovits Magdát9 hívták meg. Az ő tervei alapján készültek a templom mennyezetén ma is latható freskók.
Ez a fiatalabb testvérek számára csupán annyi nehézséggel járt, hogy miközben az állványépítéstől kezdve az omladék eltakarításáig mindent végeztünk, szabadidőnkben modellt kellett állnunk a festőnek. Órákat, sokszor félnapokat álltunk, ültünk modellként, miközben a művésznő rajzolgatott. Ilyenkor csak üzent a soron következő modellnek. A mindig szellemes Peregrin testvér olykor élcelődve adta át az üzenetet: Testvér, menjen gyorsan, mert most magának kell domborművet állnia. Lassan elkészültek a freskók. A modellek elégtétellel nézegették a róluk készült ábrázolásokat. Peregrinnek (ő Szent Péterhez állt modellt) mi is élcelődve mondogattuk: A kulcsok elég jól állnak a kezedben, csak Szent Pétert egy kissé a nagypénteki kakasszó pillanataiban mutatod. A kereszt tövében álló, Szent Jánost alakító Géza testvérre pedig azt mondták, hogy: Olyan ügyetlenül tartod a fájdalmas anyát, hogy még az Úr is meggondolta volna, mondja-e neked »íme a te anyád«.
Remélem, az akkori kedves ugratásaink felelevenítésével sem az Úr, sem a még élők haragját nem vonom magamra.”
Lukácsovits Magda 1960-ban utolsóéves hallgató volt a kolozsvári képzőművészeti főiskolán és vizsgák előtt állt, ezért tanév közben csak a tervek elkészítését tudta vállalni, a freskók kivitelezését el kellett volna halasztani a nyári hónapokra. Miután a templom mennyezetén elkészült az új vakolat, a barátok az aradi Milthaller testvéreket bízták meg a medalionok kifestésével, hogy az állványt ne kelljen nyárig otthagyni a templomhajóban.
1960 tavaszán a művésznő pár napig Désen tartózkodott, ahol számos vázlat készült a festést megelőzően. Ezekből kiindulva később aprólékosan kidolgozott színtervet festett az összes falképhez, Mária és Jézus ábrázolásaihoz nagyobb fejtanulmányokat is készített, hogy a freskókat kivitelező festőknek ne kelljen sokat rögtönözniük. A falfestmények azonban mégsem úgy sikerültek, mint ahogy azt Écsy atya a tervrajzok alapján képzelte, ezért Lukácsovits Magdát megkérte, hogy nyáron a vizsgák után fesse át a diadalív freskóit.
János atya első ízben úgy tervezte a képek elrendezését, hogy a mennyezeten nyolc bibliai történet ábrázolása kapjon helyet, a diadalíven pedig a ferences rend történelméhez fűződő jelenetek, nevezetesen Szent Antal megdicsőülése. Lukácsovits Magda hagyatékában található néhány ezzel kapcsolatos kézirat, amelyeket a ferences házfőnök küldött neki a tervezés szakaszában: Écsy János levelei, általa készített áttekintés a képek elhelyezéséről, egy ötoldalas leírás Páduai Szent Antal életéről, valamint néhány akkori felvétel a dési templomról. A diadalívre vonatkozó eredeti elképzelés azonban (ma már ismeretlen okból) nem volt megvalósítható, és mivel szűk volt az idő, János atya a művésznőnek teljesen szabad kezet adott a feladat megoldását illetően. Lukácsovits Magda végül is a diadalíven a ferences rend alapítóját és legnépszerűbb szentjeit jelenítette meg: középen Assisi Szent Ferenc, baloldalt Páduai Szent Antal, jobb oldalt Szent György, valamint Assisi Szent Klára.
A főbejáraton belépve a néző pillantása először a diadalívre esik, amelynek központi részén, a templom középső tengelyében látható Szent Ferenc a keresztfa mellett. Itt az a mozzanat van megörökítve, amikor az imádságban elmélyült Francesco előtt megjelenik a keresztre feszített Krisztus, és felszólítja, hogy romba dőlő templomát hozza helyre. Ez a meghívás nemcsak az Assisi fiatalember szívéhez szólt, hanem az egész ferences család küldetésének tekinthető: radikális szegénységet vállalva, szenvedésben is hűségesen megmaradva az Úrban újítsák az Ő egyházát. Ferenc kezein sebhelyeket észlelhetünk, amelyek a Keresztrefeszített látomása és szavai nyomán mutatkoztak meg később (a három társ legendája szerint). Szent Ferenc misszionáló működéséről tanúskodnak a szerzetest körülvevő madarak és a lábainál ábrázolt farkas és bárány (a legendák szerint úgy tudott beszélni, hogy még az állatok is megértették és prédikációja hatására a gubbiói farkas szelíddé vált, mint egy bárány), továbbá a képet kitöltő embertömeg: gyermekes családok, idős és fiatal emberek, férfiak és nők, jómódúak és koldusok, betegek, katonák, valamint ferences barátok figyelnek a szeráf atya üzenetére, Krisztusról szóló tanítására.
A kép jobb felében az emberek közül kitűnik egy fehér palástot viselő lovag, Szent György, aki bátor harcosként a lovagok (és később a cserkészek) védőszentje és példaképe lett: Isten, hazája és embertársai szolgálatára kötelezte el magát, és (ugyanúgy mint Szent Ferenc), reményteli szívvel, megingathatatlan hittel segített másokon, a szegényeken és védteleneken5. Kultusza a XV. századtól (Konstantinápoly elesése után) vált aktuálissá mint a pogányság ellen küzdő harcos – ilyen értelemben az ateizmus elleni harcban napjainkban is korszerű a vallásáért kiálló vértanú tisztelete.
A szimmetrikus kompozíciót a keresztfa két félre osztja: a kereszttől jobbra eső rész a ferences rend kezdetbeli, észak-olaszországi működését idézi fel: a háttérben az Assisi bazilikát lehet felismerni, elől a szerzetesek középkori öltözéket viselő emberek között folytatják Szent Ferenc megtérítő és segítő tevékenységét. A kép baloldali fele a ferencesek erdélyi munkásságához fűződik, amelyet a rendtartomány alapítása óta napjainkig végeznek: a háttérben fenyőerdő és a dési ferences templom nyugati homlokzata látható, előtte ferences testvérek társaságában XX. századbeli emberek modern ruhában, valamint hagyományos székely népviseletben. Ez a kompozíció azt is hivatott eszünkbe juttatni, hogy a XVI. és a XVIII. század között a ferences rendnek lényeges szerepe volt az erdélyi lakosság rekatolizációjában, a Székelyföldön elszigeteltségben élő katolikus kisebbség lelki gondozásában.
A diadalív alsó részeiben, a mellékoltárak fölött egy-egy barokk körvonalú medalion található, amelyek Szent Antalt és Szent Klárát ábrázolják.
A baloldali képen Páduai Szent Antal látható, aki az európai katolikusok legnépszerűbb segítő szentjei közé tartozik. Szent Antal 1220-ban lépett be a ferences rendbe, kitűnő szónok volt és nagy népszerűségnek örvendett. Mivel sok csodát művelt, annyira tisztelte a nép, hogy IX. Gergely pápa már 1232-ben (alig egy évvel a halála után) szentté avatta, később (a XX, században) XII. Piusz pápa pedig egyháztanítóvá nyilvánította.
A festmény az ifjú tonzúrás szerzetest ábrázolja három ismert attribútumával: a Gyermek Jézus, a könyv és a liliom. Miközben tanulmányaiba elmélyedve imádkozik, látomásban megjelenik neki az Isteni gyermek, aki ölelésén keresztül érzékelteti az Úr végtelen szeretetét. A ferences testvér a Kisjézusnak kezet csókolva fejezi ki odaadását és tiszteletét. A liliom az ártatlanság, a lelki tisztaság szimbóluma. A pulpituson egy felnyitott könyv, amely Páduai Szent Antal bölcsességére és tanítói tevékenységére utal (ugyanis teológiai tanárként működött a bolognai egyetemen).
A jobb oldali medalionban Assisi Szent Klárát láthatjuk, aki Poverellónak honfitársa, kortársa és leghűségesebb követője volt. Ugyanúgy, mint Szent Ferenc, elhagyta jómódú, Assisiben lévő szülőházát, vagyonát a szegények között szétosztotta, koldusrendet alapított. Mindössze két évvel a halála után szentté avatták. Ábrázolása a klarissza rend habitusában látható (barna csuhában, fekete fátyollal), a jellegzetes attribútumával együtt: a monstrancia, amelynek segítségével Klára megfutamította a szaracénokat, amikor a kolostort és Assisi városát ostromolták. Mellén keresztezett karokkal imádkozik az Oltáriszentség előtt, testtartásával mély hitét, teljes odaadását és alázatát kifejezve.
A templom mennyezetét kétoldalt a csegelyek között fordított csepp formájú, stukkóval keretezett medalionok díszítik. Ezeknek a belsejében nyolc freskó van, amelyek bibliai történeteket, újszövetségi idézeteket illusztrálnak:
- Íme, az Úr szolgálóleánya – Mária a megtestesülés örömhírét fogadja Gábriel arkangyaltól.
- Kisdedet találtok, pólyába takarva és jászolba fektetve – Mária és József az újszülött Jézussal.
- Engedjétek a kisgyermekeket, hogy hozzám jöjjenek, mert ilyeneké a mennyek országa – Jézus foglalkozik a gyermekekkel.
- Én erre a sziklára építem egyházamat… Neked adom a mennyország kulcsait – Jézus Péter apostolt kinevezi vezetőnek az egész egyház élére.
- „Beteljesedett!” Jézus lehajtotta fejét és kilehelte lelkét – Jézus kereszthalála.
- Az angyal így szólt: „Ne féljetek! Tudom, hogy ti Jézust keresitek, akit keresztre feszítettek. Nincs itt. Feltámadt, ahogy előre megmondta. Gyertek, nézzétek meg a helyet, ahol nyugodott!”
- Emmausz – Az apostolok felismerik Jézust a kenyértöréskor.
- Szűz Mária felvétele a mennybe.
A 4. és az 5. freskóról Bernád Rita6 a következő elemzést írta egy korábbi méltatásában8:
A Keresztrefeszítéssel szemközti medalionban a katolikus egyház hierarchiájának klasszikus jelenetét láthatjuk, azt a pillanatot, amikor Jézus átadja a kulcsokat Szent Péternek. Jézus a freskó bal oldalán álló alakban jelenik meg hosszú fehér ruhában és vörös palástban, míg a freskó jobb oldalán Szent Péter térdeplő alakját láthatjuk hosszú kék ruhában, mögötte juhnyájjal, akik a keresztény híveket testesítik meg. Péter Jézus jobbja felé nyújtja jobb kezét, amellyel két templomkulcsot ad át, bal kezével pedig alázatot kifejezve a szívéhez nyúl. Jézus Krisztus felemelt bal karjával egy kősziklára mutat, rajta a római Szent Péter-bazilika. A pápai tévedhetetlenség dogmáját megalapozó szavait szinte most is halljuk: „S én azt mondom neked: te Péter vagy, és én erre a sziklára építem egyházamat és a pokol kapui nem vesznek erőt rajta. Neked adom a mennyország kulcsait. Amit megkötsz a földön, megkötött lesz a mennyben is, és amit föloldasz a földön, a mennyben is föloldott lesz” (Mt 16,18–19).
A freskó színei élénkek, tiszták, Péter térdeplő alakja arányos, mialatt a Megváltó törzse gótikusan nyújtott. A freskó árnyékai és perspektívája tökéletesen beilleszkednek a boltozat és az egész barokk templombelső terébe.
P. Márk József OFM7 és P. Benedek Domokos OFM3leírásaiból tudjuk, hogy Jézus arcát Écsy János házfőnökről, Szent Péter arcát Fr. Horváth Peregrin atyáról mintázta a művésznő8.
A fent említett 4. és 5. kép (Jézus átadja Péternek az egyház kulcsait és Jézus kereszthalála) a kórus előtti medalionokban található. Ez a két esemény üdvösségtörténetünkben, illetve egyháztörténelmünkben kiemelten fontos jelentőséggel bír és az ábrázolások (Écsy János atya által kigondolt) elhelyezése – egymással szemben, a templom nyugati végében, a középkori (most református) templomtól alig több mint száz méter távolságra – hangsúlyozza a katolikus egyházi tanítóhivatal hitelességét és tekintélyét, amely az apostoli sucessión alapul.
P. Márk József7 egy 2009-ben keltezett írásban említi, hogy Lukácsovits Magda a dési freskókon kívül Benedek Fidél atya kérésére megfestette Somlyai Miklós, Báthory Endre és Pázmány Péter arcképeit is. Báthory Endre (bíboros és erdélyi fejedelem), valamint Pázmány Péter (jezsuita szerzetes, később esztergomi érsek és bíboros) a magyar ellenreformáció vezető alakjai, akiknek az ábrázolásánál a művésznő ismert portrékról inspirálódott. Somlyai Miklós a XVII. században ferences tartományfőnök és csíksomlyói házfőnök volt, 1661-ben a török-tatár betöréskor menteni próbálta a kolostor értékeit, de üldözői utolérték és meggyilkolták rendtársaival együtt. Arcvonásait a művésznő P. Benedek Fidél1 provinciális atyáról mintázta, aki 1946-ban leírta Somlyai Miklós történetét (és később, 1970-ben emlékkeresztet is állíttatott neki a csíkcsomortáni erdőben).
Fidél atya a folyamatosan növekvő magyarellenes sanyargatás és vallásüldözés éveiben rendelte meg a képeket a dési ferencesek számára, mivel mindhárom erdélyi származású főpap a katolikus hívők élén küzdött a pogány, illetve protestáns támadás ellen folytatott harcban, ezért bátorító példaképeket lehetett látni bennük, akik kitartásra buzdítják a barátokat a román ateista hatalom bántalmazásai közepette.
Ezt a három olajfestményt a kommunizmus bukása után a csíksomlyói rendházba költöztették át.
A dési ferences templomhoz készített vázlatoknak egy része (a grafikák) Lukácsovits Magda művészi hagyatékában vannak, a család tulajdonában; a színterveket a festő szülővárosában helyezték el: a nagykárolyi piarista templomban egy állandó tárlat látható az oratórium alatti kápolnában, amely egyházművészeti alkotásaiból mutat be válogatást.
Ezt a kiállítást is érdemes megtekinteni, de a festmények a dési ferences templomban érvényesülnek a legjobban, ahol az őket körülvevő díszítőelemekkel és barokk építészettel együtt harmonikus és fenséges szakrális teret képeznek.
Összeállította: Bechtner Krisztina
Források, kiegészítések:
1 P. Benedek Fidél OFM (1907–1979) a történelemtudomány doktora volt, korábban filozófus-klerikus magiszter, provinciai titkár és rendi tanácsos. Szakszerűen kutatta fel az erdélyi rendtartomány történetét és számos történelmi írást publikált. 1948-ban, a provincia megpróbáltatásának kezdetén választották meg rendtársai tartományfőnöknek. 1951-ben rendtársaival együtt Máriaradnára hurcolták, 1952-ben Dést jelölték ki számára kényszerlakhelynek. 1961-ben letartóztatták, hazaárulás vádjával elítélték, 1964-ben közkegyelemmel szabadult. Visszament Désre, de zaklatásával nem hagyott fel a hatalom, kéziratait elkobozták. 1967 után Zalánra, később az esztelneki zárdába került. Márk József atya szerint Benedek Fidél személyében egy erős, határozott provinciális vezette a ferenceseket. Keménykezű ember volt, akinek sikerült összetartania a társaságot. Nehéz szolgálatát 31 éven át folyamatosan viselte, hűsége töretlen maradt a rendtársaihoz és az anyaszentegyházhoz.
2 P. Urbán Erik OFM az erdélyi ferences tartomány jelenlegi kormányzója.
3 P. Benedek Domokos, A kegytemplom karnagya – Valér testvér életútja II., 1998, 93. old. P. Benedek Domokos OFM (1929–2012) 1947-ben lépett be a ferences rendbe. A rend állami betiltása után a dési titkos teológiát végezte el. Désen szentelték pappá 1956. december 8-án. Papi szolgálatát Désen végezte, ugyanis 1961-ben oda nevezték ki plébánosnak. 1968 és 1991 között Kosteleken, Fogarason és Déván vezetett plébániát, 1991-től 2000-ig az erdélyi ferences rendtartomány miniszter provinciálisa volt.
4 1960.
5 https://pecsiegyhazmegye.hu/hirarchivum/3622-szent-gyorgy-vertanu-a-lovagok-es-cserkeszek-vedoszent.
6 Dr. Bernád Rita a Gyulafehérvári Főegyházmegyei Levéltár igazgatója.
7 P. Márk József OFM (1927–2020) 1946-ban Mikházán öltötte magára Szent Ferenc ruháját, 1957-ben Gyulafehérváron szentelték pappá. Lelkipásztorként tevékenykedett Széken, Désen és Zágonban. 1969-től a Csíksomlyói Segítő Szűz szentélyében szolgált mint házfőnök és templomigazgató. Lényegesen hozzájárult a csíksomlyói pünkösdszombati nagybúcsú újraszervezéséhez 1990 után. Számos írása jelent meg a kolostor és kegyhely történelméről, a Csíksomlyói Szűz Mária tiszteletére komponált egyházi énekeket, több búcsús énekhez írt orgonakíséretet, keresett gyóntató és lelkivezető volt még idős korában is.
8 Idmar Hatzak – Varga Gabriella – Erős Zoltán Levente (szerkesztők): Fidem pinxit – A hitet festette. Lukácsovits Magda erdélyi festőművésznő életműve, Második kötet, Magyar kiadás, Értelmezések – Képelemzések – Méltatások – Grafikák 1952–2010, Bauer-Verlag, Thalhofen, 2014, 15–16. old., 53. old)
9 Lukácsovits Magda (1933–2017) erdélyi magyar festőművész, leginkább egyházművészeti alkotásai és portréfestészete révén ismert. Életéről és munkásságáról itt található bővebb ismertetés: https://www.eletunk.net/portre/a-leegett-mellett-ott-az-ego-gyertya-is-kilencven-eve-szuletett-lukacsovits-magda/.
A ferences testvérekről összeállított biográfiai adatok forrása:
– Szalma György, 2019: Így üldözték a román kommunisták a magyar szerzeteseket
– Jonica Xénia, 2020–2021: Erdélyi ferencesek emlékezete
– Szőcs Csaba, 2020. november 7.: Elhunyt a legidősebb erdélyi ferences, Márk József atya
– P. Kakucs Szilveszter OFM: Szent István királyról nevezett Erdélyi Ferences Rendtartomány rövid ismertetője
* Trianon 103 – Fejezetek a magyarság történetének elmúlt százhárom évéből
Az Életünk – Az európai magyar katolikusok lapja kiadását gondozó Misszió Média Lap- és Könyvkiadó Kft. szervezésében és koordinálásával az idei év folyamán létrejön egy a magyarság elmúlt 103 évének politikatörténeti, egyháztörténeti, kultúrtörténeti, irodalomtörténeti, művészettörténeti, helytörténeti, családtörténeti… fejezeteiből merítő, 103 írásból álló gyűjtemény. A cikksorozat ötven eleme a miskolci Új Misszió katolikus folyóirat nyomtatott és online kiadásában, más darabjai a torontói Kalejdoszkóp irodalmi-kulturális magazin internetes oldalán és az Életünk újság papíralapú változatában jelennek meg, valamennyi eleme pedig, sorszámmal ellátva, az Életünk újság webes felületén (www.eletunk.net) érhető el. A program együttműködő partnerszervezete a kanadai Kaleidoszkóp Hagyományőrző Klub, az újfehértói székhelyű Debreceni Magvető Alapítvány és a miskolci Új Misszió Alapítvány, támogatója pedig mások mellett a Bethlen Gábor Alap. A projektet vezeti és a cikksorozatot szerkeszti annak kezdeményezője: Varga Gabriella.
