Trianon103/70*
Slachta Margit 1884. szeptember 18-án született Kassán. A Szociális Testvérek Társaságának megalapítója, keresztény feminista politikus, az első magyar női országgyűlési képviselő emlékét 89 esztendőn végighúzódó életútja és két évvel ezelőtti budapesti újratemetése eseményének felelevenítésével, valamint Józsa Judit alkotásának bemutatásával idézzük fel. Az említett kompozíció törékeny, pici, jóságos tekintetű nagyasszonya a Szociális Testvérek apátnőjeként a rájuk jellemző viseletben, szerényen mosolyog ránk. Teljes alakját szinte magába öleli az a pad, amelynek hátlapja magyar tulipánmotívumokból font, keresztet formázó életfa. „Rendkívül fontos ez a szimbólum, hiszen Slachta Margit egész életét meghatározta a három sarkalatos erény: a hit, a remény és a szeretet. Valóban a szeretet, az igazságosság, a béke eszköze, a remény hordozója, a szegények és az elnyomottak szolgálója volt” – fogalmaz alkotásáról és portréja alanyáról Józsa Judit kerámiaszobrász, művészettörténész.
Zadjeli Slachta Margit Borbála 1884. szeptember 18-án született Kassán; a római katolikus vallású, lengyel nemesi származású zadjeli Slachta család sarja. Ősei felvidéki gazdag földbirtokosok voltak. Vezetékneve lengyelül a lengyel nemesi osztály megnevezése (szlachta), ami vélhetően nagyban hozzájárult ahhoz, hogy neve hol németes (Schlachta), hol magyaros (Slachta) kiejtés szerinti (át)írásban fordul elő (később álnévként is ezért választotta a Nemes vezetéknevet). Öt leánytestvére közül négyen érték meg a felnőttkort. Édesapja, zadjeli Slachta Kálmán pénzügyi szakember volt, a Kassai Takarékpénztár vezérigazgatója, anyja, sárosi Saárossy Borbála. Apai nagyszülei zadjeli Slachta Miksa hites ügyvéd, Nyitra vármegye főpénztárnoka és apaji Szászy Antónia. Anyai nagyszülei sárosi Saárossy Ferenc, kassai magyar királyi bányatanácsos és Klempay Mária.
Margit miután szülővárosában elvégezte a felső leányiskolát, 1906-ban német–francia szakos polgári iskolai tanári oklevelet szerzett a kalocsai Miasszonyunk-nővérek intézetében. Németországi tanulmányútját követően 1906–1907-ben a győri polgári leányiskolában, majd Budapesten a II. kerületi tanítóképzőben tanított. Amikor apja 1908-ban a meggondolatlan üzletpolitikája miatt válságba került, három gyermekével együtt kivándorolt az Amerikai Egyesült Államokba. Margit itthon maradt, de abbahagyta a tanítást, hogy a szociális munkának éljen. Az év elején az Országos Katolikus Nővédő Egyesület Berlinbe küldte „munkásnőtitkári” tanfolyamra, ahonnan visszatérve már maga is egy nővédő szociális tanfolyam előadója lett. November 19-én az elsők között lépett be a Farkas Edith (1877–1942) által alapított Szociális Missziótársulatba.
A keresztény nővédelem és a szociális munka élharcosaként országszerte előadásokat tartott, társadalmi környezettanulmányokat készített, adományokat gyűjtött. 1915-ben szociális iskolát nyitott, majd 1915. március 25-től a Keresztény Nő című katolikus egyesületi lapot szerkesztette. 1918 márciusában a kiadvány neve Magyar Nőre változott, alcíme szerint A keresztény feminizmus lapja volt. Margit maga is cikkek sorozatát publikálta az újságban. A Keresztényszocialista Párt tagja volt, amikor az a Katolikus Néppárttal egyesülve 1918 februárjában létrehozta a Keresztényszociális Néppártot; az új pártnak szintén tagja lett, de október 28-tól már az általa szervezett Keresztény Női Tábor élén állt.
1920. február 26-án a Keresztény Nemzeti Egység Pártja (KNEP) vezetése a kiírt időközi választásra abszolút többséggel elfogadta a párt hivatalos jelöltjének, aminek tagja is lett. 1920. március 25-én a főváros I. kerületében nemzetgyűlési képviselővé választották; ő lett a Parlament első női képviselője Magyarország történetében. Parlamenti felszólalásaiban a nők jogai, az általános választójog, a nincstelenek földhöz juttatásának problémájáért küzdött. „Nemcsak a nyomor és szenvedés enyhítésére kell gondolnunk […], hanem a szegénység, nyomor okainak megszüntetésére kell törekednünk” – hangoztatta. 1922. február 16-án véget ért a parlamenti ülésszak s ezzel egyelőre az ő képviselői pályafutása is megszakadt. A KNEP és az Országos Kisgazda- és Földműves Párt egyesüléséből ekkor létrejött Egységes Pártba már nem lépett be, a továbbiakban inkább nőmozgalmával foglalkozott. Budapesten elindította az iskolanővéri intézményt. A Tanácsköztársaság bukása után, majd a második világháborút követően is ő szervezte meg a Keresztény Női Tábort. 1923-ban néhány társával együtt elhagyta a Szociális Missziótársulatot, és megalapították saját társulatukat, a Szociális Testvérek Társaságát, amelynek 1963-ig főnöknője volt.
1931-től a munkásnők szervezésén fáradozott. 1933-ban megalakította a Szentlélek Szövetséget. „Szeretet nélkül nincs élete, növekedése és boldogulása egy közösségnek” – vallotta. 1934-ben A Lélek Szava címmel lapot indított, amelyben a náci ideológiát bírálta. 1937. november 3-án megnyitotta a Katolikus Női Szociális Képzőt, ahol szociális munkásokat tanítottak. Elhatárolódott a zsidótörvényektől, petíciókat írt a hatóságoknak. 1940. november 8-án a Keresztény Női Tábor nevében beadványt írt a munkaszolgálatosok érdekében. 1941 telén tiltakozott a kőrösmezei deportálás ellen. 1942-től az egész országban úgynevezett világnézeti kurzusokat szervezett, hogy a keresztény értékrend közvetítésével ellensúlyozza a hitleri propagandát. „Cselekszem, amit tudok, először, mert emberekről van szó, másodszor, mert hazánkról” – vallotta. Megállapította azt is: „Ha nincsenek, akik kockáztatnak, minden úgy el fog veszni.”
Miután 1943. február 8-án Szlovákia bejelentette a „teljes zsidótlanítást”, Rómába utazott, hogy személyesen sürgesse XII. Piusz pápát a cselekvésre. Rendelkezése szerint a testvérek több rendházban is bújtattak üldözötteket, köztük Heltai Jenőt, Gyarmati Fannit, valamint Rusznyák Istvánt is. (A mentésben való részvétel miatt halt vértanúhalált a társaság egyik tagja, a 2006-ban boldoggá avatott Salkaházi Sára.) A testvérekkel Slachta Margit a Thököly úti rendházban több mint ezer ember életét mentette meg; később a nyilasok körülményein is próbált enyhíteni. Mindenkiben a segítségre szoruló embert látta.
Mozgalmát, a Keresztény Női Tábort 1944 júliusában a Sztójay-kormány betiltotta, ami az év végétől a Demokrata Néppárton (DNP) belül működött azonos néven tovább. A második világháborút követően a DNP-vel és a Polgári Demokrata Párttal (PDP) kötött hármas választási szövetség révén párton kívüli jelöltként 1945-ben ismét nemzetgyűlési képviselő lett, ahol a Parlament alakulásakor még csak ő és a választási szövetség listáján bejutott másik politikus, Szent-Iványi Sándor (a PDP elnöke), vagyis a 409 képviselőből mindössze ketten voltak hivatalosan ellenzékiek, a kommunisták ténykedéseinek okán azonban az ellenzékiek száma hamarosan gyors növekedésnek indult.
Margitot a jogelviség, a jogbiztonság és a jogrend kérdései, a határon túli magyarság védelme foglalkoztatta. Az elvei melletti bátor kiállása s különösen a hitoktatás szabadságáért mondott beszéde miatt szállóigévé vált róla, hogy „ő az egyetlen férfi a Nemzetgyűlésben”.
Nőmozgalmát az 1947-es magyarországi országgyűlési választásra azonos néven önálló politikai párttá szervezte, amelynek első (és egyetlen) elnöke lett. A nagymértékű csalások ellenére is a Keresztény Női Tábor négy mandátumot nyert. 1947. október 28-án elhangzott parlamenti felszólalását kommunista nyomásra külpolitikai érdekeket sértőnek minősítették és ezért hatvan napra kizárták az Országgyűlésből. A Parlamentben és azon kívül is harcolt az egyházi iskolák államosítása ellen. Utolsó felszólalását 1948. június 16-án tartotta az egyházi iskolák államosítása ellen. Amikor a törvényt elfogadták, a kormánypárti képviselők elénekelték a Himnuszt, amit ő ülve hallgatott végig. Ezért a mentelmi bizottság kétszer hat hónapra kitiltotta és mentelmi jogát is felfüggesztette, ami magyarországi politikusi pályája végét is jelentette. (A Rákosi-diktatúra idején mentelmi jogát hosszabb-rövidebb időre többször is felfüggesztették.)
Indulni akart az 1949-es magyarországi országgyűlési választáson is, de a letartóztatástól tartva végül csak a május 15-i szavazáson vett részt. Június 22-én éjjel két rendtársa, Molnár Klementin és Palágyi Natália kíséretében illegálisan Ausztriába távozott, majd szeptember 16-án Tóth Etelka álnéven az Amerikai Egyesült Államokba érkezett. Onnan Nemes Margit néven levelezett az itthon maradottakkal, a Szabad Európa Rádióban pedig Nemes Borbála néven szerepelt.
1951-ben a hazatérés reményében visszajött Bécsbe, ahonnan, mivel hazatérése meghiúsult, 1953. május 5-én immár igazi nevén az USA-ba utazott és végleg ott telepedett le. Az emigrációban is aktív maradt. Memorandumot intézett Truman elnökhöz és az USA püspökeihez, hogy felhívja figyelmüket a kommunista országokban élők nehéz helyzetére. Mindszenty József érsek bebörtönzése ellen tiltakozásokat gyűjtött. Az 1956-os menekülteken is igyekezett segíteni.
Egész életét és lelkiségét kifejezik szavai: „Nemcsak azt a rosszat nem akarom, amit az Úristen nem akar, nem akarom azt a jót sem, amit az Úristen nem akar. A Jóistenre kell ráhagynom, hogy azt a jót, amire én vágyom, akarja-e. Akarja-e általam elérni, vagy egyáltalán mikor akarja elérni. Az én részem a munka, az Ő része az áldás.”
Buffalóban, a Szociális Testvérek Társaságának rendházában hunyt el 1974. január 6-án. Sírja eredetileg – földi maradványainak Budapestre szállításáig – a New York állambeli Lackawanna (Buffalo-tól délre fekvő kisváros) Szent Kereszt-temetőjében volt.
1985-ben elnyerte a Világ Igaza címet, emlékére fát ültettek az izraeli Yad Vashem Intézet kertjében és a Magyar Köztársaság Bátorság Érdemjelében is részesült. Tiszteletére az amerikai magyarok a nyugat-virginiai Berkeley Springsben, az Alba Regia-kápolna altemplomában emléktáblát állítottak.
Immár magyar földben nyugodva
Slachta Margit földi maradványait 2021. október 26-án exhumálták és a Barankovics Alapítvány kezdeményezésére, a Szociális Testvérek Társasága és a Nemzeti Örökség Intézete közreműködésével 2021. november 9-én hazaszállították Magyarországra. Ünnepélyes újratemetését 2021. december 7-én a budapesti Fiumei Úti Sírkertben Erdő Péter bíboros, prímás, esztergom-budapesti érsek celebrálta. A szertartáson a hazai vallási és politikai élet számos képviselője jelen volt. A gyászszertartást a Duna Televízió élő adásban közvetítette, így az interneten keresztül a három kontinens kilenc országában élő szociális testvérek is bekapcsolódhattak az eseménybe.
Beszédében Erdő Péter úgy fogalmazott: Slachta Margit újratemetése ünnepélyes esemény egyházunk és népünk életében. Alkalom arra, hogy újra átgondoljuk üzenetét, de arra is, hogy eltűnődjünk mai valóságunkon. „Tudjuk, hogy a Szociális Testvérek Társasága éppen az ő lelkisége alapján tudott kifejlődni. Tudjuk, hogy ő a keresztény szeretet eszményét korának hányatott társadalmi légkörében tudta és akarta nyilvánosan, cselekvő módon, szóban és tettben képviselni. Tudjuk, hogy a háború alatt a szegények támogatása és az üldözöttek mentése érdekében átgondolt szervezőmunkát végzett. Tudjuk azt is, hogy a háború után a kezdődő újabb önkényuralom embertelenségét is meglátta, és mert ellene szót emelni még a Magyar Parlamentben is. Azt már kevesebben tudják, de él családok és jóbarátok emlékezetében, hogy a segítő szeretet számára nem csupán hősies szervezőmunka volt, hanem személyes megérintettség és odaadás, kedvesség és figyelem a másik ember iránt” – fogalmazott a bíboros. „A szentek tekintete prófétai látással veszi észre az idők jelei mögött a mélyebb történéseket. Ma is figyelnünk kell a szentek megnyilatkozásaira. Kövessük Krisztus tanítását, kérjük az Ő segítségét és tartsuk szemünk előtt korunk szentjeinek és nagyjainak helytállását. Legyen számunkra Margit testvér példája ösztönző erő és bátorítás korunk küzdelmei során” – zárta szavait Erdő Péter.
Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes beszédében kiemelte: a mindenkori magyar állam és kormány feladata megszervezni, hogy a különböző korok és okok miatt idegen földben lévő magyarok hamvai hazakerüljenek. „Ez kötelesség, főhajtás és elégtétel” – szögezte le. Megemlítette azt is: vannak, akik a múltat még mindig végképp el akarják törölni, holott elődeinket tisztelet illeti meg, törekvéseiket jelenvalóvá kell tennünk. Slachta Margitról szólva hangsúlyozta: nevéhez fűződik a női méltóság elismertetése és védelme, a keresztény feminizmus követeléseinek megfogalmazása, amely világnézetében eltér a radikális feminista ideológiától. Vallotta az emberi jogok kiterjesztését, de a nők sajátos értékét és érdekét nem szakította ki sem a természet, sem a család, sem a társadalom rendjéből – mutatott rá Semjén Zsolt. A szerzetesnővér „érdekérvényesítő karizmájára” példaként felidézte: Slachta Margit a szlovákiai zsidóság deportálásáról tudomást szerezve Rómába utazott, elérte, hogy fogadja őt XII. Piusz pápa, aki tőle hallva a szlovákiai zsidóságot fenyegető veszélyről tiltakozásra utasította a szlovák püspököket. Slachta Margit bátorságára jellemző, hogy a háború utáni időszakban, 1948-ban az egyházi iskolákat államosító törvényjavaslat ellen ő és Barankovics István, a Demokrata Néppárt elnöke szólalt fel és harcolt minden kommunista megfélemlítési kísérlet ellenére és ellenében – emlékeztetett Semjén Zsolt.
Kővári Magdolna, a Szociális Testvérek Társasága általános elöljárója így kezdte szavait: „Köszönteni jöttünk Slachta Margit testvért. Fogadjuk őt, a földi maradványait itthon, beteljesítve ezzel a vágyát, ami a földi életében nem valósulhatott meg, ugyanakkor és valójában a szellemisége, a lelkisége előtt tisztelgünk, amely ott él tovább bennünk és közöttünk.” Margit testvér annak az Isteni ajándéknak, karizmának a megtestesítője, amely az ősi szerzetesi eszményt „a puszták rejtekéből az élet centrumába” hozta, hogy a közélet porondjára állítson hivatásos és képzett munkásokat, akik modern eszközökkel, a szó erejével, megelőző tevékenységgel törvényhozói működésben állnak ki az Egyház érdekei, a család, a nő, a gyermek mellett. Nemcsak könnyeket törölve, sebeket gyógyítva, hanem ezek okainak megszüntetésére is törekedve – mutatott rá a rendi elöljáró. Hangsúlyozta: itt egy prófétára emlékezünk, egy olyan emberre, akit átjárt és akin átsütött az Isten Lelke. Aki képes volt Isten szemszögéből szemlélni, látni és láttatni az élet és a történelem eseményeit. „Tántoríthatatlan volt, mert hitt az Isten végső győzelmében” – mondta az elöljáró. „Gondolatai, tanításai ma is élnek, megszólítanak, hívnak és köteleznek. Egész népeket kíván prófétai módon tanítani. A fő kérdés az, engedjük-e, hogy Margit testvér kihívás elé állítson, megtérésre indítson bennünket” – zárta beszédét Kővári Magdolna.
Mátrai Márta, az Országgyűlés háznagya Slachta Margit politikusi hitvallását idézte: „Mi nem az államtól akarunk felsegítést kérni, hanem mi meg akarunk tenni mindent, amivel akár kis mértékben is, de az állam felsegítéséhez hozzájárulhatunk. Ma ne azok álljanak elő, akik elsősorban követelnek, hanem azok, akik elsősorban ajánlanak.” Felidézte: Slachta Margit fiatalon határozta el, hogy szerzetesként új úton fog járni, modern módon fogja képviselni a kereszténység évezredes értékeit, a krisztusi tanítást, amelyben a nő mindenben egyenlő társa a férfinak a teremtés okán – tette hozzá. Számára a politika éppen úgy jószolgálat volt, mint a karitász. Az emberi élet kiteljesedésének szolgálata. A parlament pedig teret és lehetőséget kínált erre a szolgálatra – mondta Mátrai Márta. Slachta Margit a lehető legtovább kitartott az Országgyűlésben, végül az emigrációt választotta, hogy egykor visszatérhessen – mondta a Parlament háznagya.
„A hazát itt hagyni nem akartam, a kötelesség visz el és hoz vissza” – Slachta Margit szavaival kezdte beszédét Németh Emma szociális testvér, a rend magyarországi kerületi elöljárója. Így folytatta: az elmúlt évszázadban nem volt ritka, hogy éppen a hazájukat nagyon szerető és szolgálni akaró emberek kényszerültek elhagyni azt. Közéjük tartozott Slachta Margit is, akit a keresztény és nemzeti értékek melletti alkut nem ismerő kiállása miatt 1948-ban kizártak az Országgyűlésből, és aki illegálisan hagyta el Magyarországot – mondta, majd arról beszélt, hogy Slachta Margit hazaérkezése figyelmeztet a rendalapító szellemiségére: „A keresztény gyökereit lassan elveszítő Európában ma is nagyon aktuális a felhívás, a keresztény alapok hiánya egymásnak ellentmondó jogértelmezést, jogbizonytalanságot eredményez. Az abortusz és az eutanázia legalizálása, a biológiai nem megtagadása veszélyezteti az emberi személy Istentől kapott méltóságát is. Ez a halál kultúrája, ami nemcsak az egyes emberek leselejtezéséhez, hanem előbb-utóbb a társadalmak összeomlásához is elvezet.” A közösségének írt levelében azt ígérte, visszatér, amint tengerentúli feladatait elvégzi, 1951 novemberében vissza is utazott Bécsbe, ám a magyar–osztrák határt nem sikerült átlépnie. Ami akkor több hónapos próbálkozás ellenére sem volt lehetséges, az most a hálás utókor jóvoltából megtörténhetett – mondta Németh Emma.
Slachta Margit ma is a korszellemtől való függetlenségre és cselekvésre szólít mindannyiunkat, elutasítva a konformizmust és a közömbösséget – mondta Németh Emma, majd Margit testvér közbenjárását kérte a rendi testvérekért és a Magyarországért.
Varga Gabriella összeállítása
Az összeállítás eredeti megjelenési helye: https://ujmisszio.hu/trianon-103-akin-atsutott-az-isten-lelke/
* Trianon 103 – Fejezetek a magyarság történetének elmúlt százhárom évéből
Az Életünk – Az európai magyar katolikusok lapja kiadását gondozó Misszió Média Lap- és Könyvkiadó Kft. szervezésében és koordinálásával az idei év folyamán létrejön egy a magyarság elmúlt 103 évének politikatörténeti, egyháztörténeti, kultúrtörténeti, irodalomtörténeti, művészettörténeti, helytörténeti, családtörténeti… fejezeteiből merítő, 103 írásból álló gyűjtemény. A cikksorozat ötven eleme a miskolci Új Misszió katolikus folyóirat nyomtatott és online kiadásában, más darabjai a torontói Kalejdoszkóp irodalmi-kulturális magazin internetes oldalán és az Életünk újság papíralapú változatában, valamennyi eleme pedig, sorszámmal ellátva, az Életünk újság webes felületén (www.eletunk.net) érhető el. A program együttműködő partnerszervezete a kanadai Kaleidoszkóp Hagyományőrző Klub, az újfehértói székhelyű Debreceni Magvető Alapítvány és a miskolci Új Misszió Alapítvány, támogatója pedig mások mellett a Bethlen Gábor Alap. A projektet vezeti és a cikksorozatot szerkeszti annak kezdeményezője: Varga Gabriella.
