Trianon103/61*
A Bécsi Napló 2013. november–decemberi számában jelent meg dr. Udvarhelyi Olivér ügyvéd, a Keresztény Értelmiségiek Szövetsége Veszprémi Csoportjának elnöke tollából a nagybátyjára, dr. Udvardy Tibor tábornokra emlékező írása annak születési centenáriuma alkalmából. (Az írás egy részlete később a Kanadai Magyarság című lapban is megjelent.) Ma, születésének 110. évfordulója napján az említett szöveg felfrissített változatával emlékezünk meg az Amerikai Egyesült Államokban élt tábornokról. (Szerk.)
Zrínyi Miklós költő jelmondatával ellentétben, Sors bona, nihil aliud…, meglehetősen rögös életpályát futott be a 110 éve született és 20 éve elhunyt vitéz dr. Udvardy Tibor hadtörténész, könyvkiadó, a Nemzeti Gárda tábornoka.
Magyar nyelvű gyászjelentése összefoglalja az amerikai magyar emigráció jeles és ismert képviselőjének életét. Innen idézünk:
„Budapesten 1913. augusztus 16-án született. 1940. április 21-én szerzett Pécsett az Erzsébet Tudományegyetemen államtudományi doktorátust, Észak-Erdély visszacsatolása után a Szilágy vármegyei Krasznán mint szolgabíró, következő években pedig Délvidéken minisztériumi alkalmazott, s közben hadapródőrmesterként részt vett a második világháborúban, majd haditudósító, 1945 után pedig Münchenben a Ludwig-Maximilians Egyetemen a politikai tudományok tanára lett. 1948-ban a Ford Foundation vitte az Amerikai Egyesült Államokba, ahol a collegeville-i egyetem (St. John) könyvtárának vezetésével bízták meg. Saját szerkesztésében és költségén kiadja a True Hungary című képes magyar történelmi folyóiratot és ettől kezdve jegyzi el életét könyv-, bélyeg- és éremgyűjtéssel, az amerikai magyarság rendíthetetlen szolgálatával. Mindeközben felfigyelt Kováts Mihály történelmi szerepére, elhatározta, hogy az amerikai magyarság kettős identitását a Kováts mítoszra építi fel, alapítója lett a Kováts Történelmi Társaságnak. Főszervezője volt 1979-ben a bicentenáriumi amerikai ünnepségek keretében Charleston-ban a nagyszabású Kováts ceremóniának. Munkája elismeréseképpen Ronald Reagen elnöktől megkapta a Becsületrendet (Medalion of Merit), de kitüntette VI. Pál Pápa is. Hosszú évtizedeken keresztül tagja volt az Amerikai Numizmatikai Társaságnak. 1991-ben részt vett Esztergomban Mindszenty József bíboros újratemetésén. Szociális érzékenységére jellemző volt, hogy folyamatosan nagyobb adományokat juttatott el az erdélyi magyarság képviselőihez, több magyarországi kórházat létfontosságú műszerekkel látott el. Karcag városa Pro-Urbe díjjal, a magyar honvédelmi miniszter 2002. október 23-a alkalmával a Honvédelemért kitüntető címet adományozta részére.”
Udvardy Tibor élete első két évtizedét Hajdúböszörményben töltötte, ott járt elemi iskolába, majd ugyanott a Református Főgimnáziumban 1931-ben sikeres érettségivizsgát tett. A következő évben 1932-ig tényleges katonai szolgálatot teljesített, majd több éven keresztül mint tengerész-kadét a Magyar Királyi Tengerhajózási Társaság TURUL nevű személyes tengerhajóján szolgált és szerezte meg navigációs ismereteit. Közben beutazta Indiától Angliáig szinte az egész világot. Tengerészeti karrierjének a japán–kínai háború vetett véget, amelynek következtében hajó nélkül jött haza. Hazatérte után iratkozott be Miskolcon az Evangélikus Jogakadémiára.
1948-ban települt át az Amerikai Egyesült Államokba, ahol először Collegeville-ban a St. John’s Univ. segédkönyvtárosa, majd megbízták nemcsak a könyvtár vezetésével, hanem az államokban működő többi nagykönyvtár magyar nyelvű anyagainak felülvizsgálatával is, amit éveken keresztül lelkiismeretesen végzett. New York-ban magyar könyvtárellátó szolgálatot alapít, és jelentet meg magyar, illetve kétnyelvű folyóiratokat és könyveket. Kiadója lesz a Magyarok őstörténete című sorozatnak, alapítója az Udvardy T. Library kiadónak. Ekkor kerül szinte minden jelesebb amerikai emigráns íróval kapcsolatba, Máraitól Claire Kenneth-ig. (Utóbbinak több könyvét több kiadásban is megjelentette.) Kiadta saját szerkesztésében és költségén a True Hungary című képes magyar történelmi folyóiratot angol nyelven.
Közben mint hadtörténész különböző rendfokozatokon át elérte az ezredesi fokot, majd New Yersey – Firt Militia – regiment parancsnoka lett. Ezt követően a lovasságnál szolgált, a Duke de Lauzon Legio huszárságának parancsnoka volt, s Delaware kormányzója jóvoltából lett egycsillagos tábornok, 1980-ban pedig dandártábornok, tudomásunk szerint az egyetlen magyar származású az amerikai emigráció életében. Az általunk is már idézett gyászjelentésben tévesen szerepel az, hogy Kováts Mihály Történelmi Társaság alapítója, hiszen a Kováts Mihályra emlékező társaságot (Mihály Kováts Historical Society) a magyarok még Washington születése bicentenáriumakor, 1932-ben alapították.
Udvardy Tibor 1974 óta töltött be elnöki tisztet a Kováts Mihály Történeti Társaságban. Elnöki működése alatt különösen szorgalmazta a Kováts Mihályról szóló kiadványok, emlékbélyegek, bronz-, ezüst- és aranyérmék, képeslapok és egyéb publikációk kiadását. Még elnökké választásának évében az Amerikai Magyar Szövetség egyhangúan őt bízta meg az 1979-es bicentenáriumi ünnepség szervezésének a vezetésével. Az előkészítő munkák során kilenc emléktáblát avattak fel az Amerikai Egyesült Államok különböző városaiban, amely táblák Kováts Mihálynak és a légiónak állítanak emléket. A tábornok elévülhetetlen érdemeket szerzett Kováts Mihály életének és a magyar huszárság hagyományainak kutatásában és helyreállításában. Számos új forrásanyag felhasználásával gyarapította a huszárezredesről szóló ismereteinket.
Ilyen előzmények ismeretében már jobban érthető a bicentenáriumi Kováts ünnepségek jelentősége, amely ünnepségsorozaton dr. Udvardy nemcsak összefogta az amerikai magyarságot, hanem meghívta a föld többi kontinenséről is az emigrációban élő magyarokat és ott több ezer résztvevő közül képviseltette magát minden jelentősebb magyar egyesület a világ szinten minden szegletéből Ausztriától Argentínáig. A szervező az ünnepség fővédnökének gróf Wass Albert neves, Erdélyből elszármazott írót kérte fel.
Talán ez az ünnepség is hozzájárult ahhoz, hogy Udvardy tábornok, aki az Amerikai Egyesült Államokban a republikánus párt elkötelezett híve volt, bekerült az Elnöki Tanácsadó Testületbe és érdeméért megkapta a Medal of Merit aranyérmet Ronald Reagen elnöktől, amely elismerés az egyik legrangosabb polgári kitüntetés az USA-ban. Tagja volt annak a bírálóbizottságnak is, amely évente nyolcvanhat személy részére ítélte oda a Medal of Honor kitüntetést. Javaslataival, véleményével hozzájárult ahhoz, hogy a magyarság érdekeit képviselő, magyar származású amerikai polgárok is részesüljenek a magas kitüntetésben. Két alkalommal e kitüntetést három-három jeles magyar személyiség kapta meg.
Udvardy 1989-ben jött először haza az Óhazába, majd 1991-ben Karcag város megkeresésére érkezett Kováts Mihály szülővárosába, hogy szorgalmazza a Kováts Mihály Egyesület megalapítását, felajánlja tapasztalatait és tudását.
A tábornok igen kommunikatív, közvetlen ember volt, aki bárkivel könnyen tudott kapcsolatot teremteni. A legegyszerűbb színesbőrű buszsofőrrel éppolyan kedvesen el tudott beszélgetni, mint például dr. Habsburg Ottóval, akit ő magyarul következetesen Királyi Felségként titulált. E sorok írója tanúja a Mindszenty újratemetésén elhangzott azon beszélgetésnek, amely közöttük először magyarul és magázódva nagy reverenciával folyt, majd annak is, hogy hirtelen átváltottak németre és a közvetlenebb „csevegésből” már kiderült, hogy nem most találkoztak először.
Lassan megfogalmazódott benne a gondolat, hogy a magyarságához szorosan tapadó tárgyak csak akkor lesznek biztonságban, ha azokat valamilyen múzeumnak adományozza. Ezért örömmel vette, hogy a Hadtörténeti Múzeum főigazgatója, dr. Szakály Sándor kész volt a gyűjteményének egy részét Magyarországra hozatni és ezzel egyben a Történelmi Társaság páratlan irattárát és értékes hagyatékát megmenteni. Az adományozólevelét 2000. november elején fogalmazta meg, és ebben többek között kijelentette: az adományozás feltételeként szabta, hogy az általa gyűjtött anyagot önálló egységként helyezzék el és kezeljék, mind a Hadtörténeti Levéltárban, mind a Könyvtárban és Múzeumban, és azt tegyék publikussá a nagyközönség előtt. Az adományozólevelet végül az alábbiakkal zárta: „A jelen nyilatkozatommal szeretett Hazámat kívánom szolgálni, bízván abban, hogy elhatározásommal gazdagíthatom a Hadtörténeti Intézet és Múzeum értékeit, és az intézmény szakavatott vezetői azt az utókor számára megőrzik.”
A Honvédelmi Minisztérium Hadtörténeti Intézet és Múzeum munkatársai 2001. november 22–29. között Trentonban tartózkodtak, ahol is a tábornok 30 000-es könyvtárából kiválogattak 700 értékes angol és magyar nyelvű hungarikát és hadtörténeti vonatkozású könyvet, 50 db, részben XVIII. századi magyar hadtörténelmi tárgyú metszetet és nyomatot, az adományozó 50 db külföldi kitüntetését, kitűzőjét és szalagját, az adományozó által megszervezett Kováts Mihály Történelmi Társaság 20 folyóméternyi ömlesztett és rendezetlen irattári anyagából a legértékesebb 6 doboznyit, Szilágyi Dezső honvédhuszár 2 doboznyi egyenruháját, valamint 12 db Kováts Mihályt és Szent Lászlót ábrázoló emlékérmet.
Utolsó éveiben ereje lassan fogyni kezdett és romló egészségi állapota már nem tette lehetővé azt, hogy hosszú repülőútra vállalkozzon. Mint ismert hadtörténészt azonban az Encyclopaedia Hungarica szerkesztőbizottsága és a Magyarságtudat Lexikon Alapítvány még 1996-ban is felkérte cikkíróként. Jóleső megtiszteltetésnek vette, hogy a honvédelmi miniszter 2002. október 23-a alkalmából a Honvédelemért kitüntető cím első osztályát adományozta részére, a kitüntetést már otthonában tudta csak átvenni. 2003. június 11. napján – Trentonban – megtért Urához.
Úgy véljük, hogy vitéz dr. Udvardy Tibor életére nagyon találóak barátjának, a költő Wass Albertnek a sorai (amely a gyászjelentésén is olvashatók):
„Hontalan vagyok
de vallom rendületlenül, hogy Ő az út s az élet
és maradok ez úton, míg csak élek
töretlen hittel ember és magyar.”
Udvarhelyi Olivér
(A Bécsi Napló 2013. november–decemberi számában megjelent írás aktualizált változata.)
* Trianon 103 – Fejezetek a magyarság történetének elmúlt százhárom évéből
Az Életünk – Az európai magyar katolikusok lapja kiadását gondozó Misszió Média Lap- és Könyvkiadó Kft. szervezésében és koordinálásával az idei év folyamán létrejön egy a magyarság elmúlt 103 évének politikatörténeti, egyháztörténeti, kultúrtörténeti, irodalomtörténeti, művészettörténeti, helytörténeti, családtörténeti… fejezeteiből merítő, 103 írásból álló gyűjtemény. A cikksorozat ötven eleme a miskolci Új Misszió katolikus folyóirat nyomtatott és online kiadásában, más darabjai a torontói Kalejdoszkóp irodalmi-kulturális magazin internetes oldalán és az Életünk újság papíralapú változatában, valamennyi eleme pedig, sorszámmal ellátva, az Életünk újság webes felületén (www.eletunk.net) érhető el. A program együttműködő partnerszervezete a kanadai Kaleidoszkóp Hagyományőrző Klub, az újfehértói székhelyű Debreceni Magvető Alapítvány és a miskolci Új Misszió Alapítvány, támogatója pedig mások mellett a Bethlen Gábor Alap. A projektet vezeti és a cikksorozatot szerkeszti annak kezdeményezője: Varga Gabriella.
