Menü Bezárás

Baricz Lajos: Hogyha madár lennék…

– A szabadság dala –

szeretnék akkor ágról ágra szállni
kint a természetben, mindig szabadon,
és történhetne körülöttem bármi,
mert nem kellene engedélyre várni,
szállhatnék kedvemre, bárhol, szabadon.

Hogyha madár lennék,
egész áldott nap én csak énekelnék,
ahogy nekem tetszik, csakis szabadon,
lehet, hogy néha még táncra is kelnék,
az emberek mind örömüket lelnék
szívemből áradó vidám szavakon.

Hogyha madár lennék,
kalitkában én egy órát se ülnék,
járnám a világot, mindig szabadon,
időnként, biztos, börtönhöz repülnék,
a raboknak a fülükbe fütyülnék:
jártok nemsokára ti még szabadon.

Hogyha madár lennék,
egy alkalommal jó Istenhez szállnék,
meglepődne talán Ő is szavamon,
mély alázattal színe elé állnék,
s amíg mondhatom, türelemmel várnék:
világ magyarjait hagyja szabadon!

Hogyha madár lennék…
de nem vagyok az, ember vagyok én is,
játszadozom csak az édes szavakon,
tudom hiába, de elmondom mégis,
hallja meg a föld, tudja meg az ég is:
nem élhet a népünk itt még szabadon.

Hogyha madár lennék…
az lenne belőlem, szabadságmadár,
aki, noha kicsi, de a szava nyom:
minden emberre a méltósága vár,
adjátok meg tehát ami neki jár,
hadd beszéljen, éljen ki-ki szabadon!

Marosszentgyörgy, 2021. március 14.

(Fotó: Pixabay)

 

8
1

2 Comments

  1. Kardos Zsuzsanna

    S mert madár nem vagyok
    verset írok,
    hogy a magyarok
    míg olvassák
    a szabadságról
    velem együtt
    (bár) álmodjanak…
    Madárként magasra
    szallnék,
    ember vagyok,
    a szabadságért
    naponta térdem
    földet ér…
    S Hozzád fohászkodom,
    Uram.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük