Menü Bezárás

Catherine Faber: Az Úr Igéje (The Word of God, 1994)

Kopár a szirt és ormáról így tárul ki a kép:
Törés, vető s a boltozat, már hogyha éppen ép...
Elámulunk alakzaton: erózió tevé
És számoljuk a korszakot rétegben felfelé.
A furcsa lények vázai és nyoma megmaradt,
Jegyét ott hagyta a Való, palában föld alatt.
A néma kő elmondana nekünk üzenetet,
Az Írást ember alkotta, az Úr a kőzetet.

Sokan fürkészik az eget, a csillagot, az éjt,
Keresve a sötét lyukat, hogy jól lássák a fényt.
Galileinek a kínzás vette el tudatát,
Ő visszavonta tanait – a Föld kering tovább.
És messze fenn, hol távolság az úr a hegy fölött,
Jegyét ott hagyta a Való a csillagok között.
Fürkészhetjük, vagy félhetjük tagadva ezeket,
Az Írást ember alkotta, az Úr meg az eget.

Mi foggal és körömmel bár vallatjuk az időt,
Az élet honnan szállt alá és hol volt azelőtt.
Moha, moszat, a zebrahal, egér és a legyek:
Ez apró lények most nekünk hazugok legyenek?
Vadállat a mi rokonunk és válasz más nem ér;
Jegyét ott hagyta a Való lám mindenen, mi él.
Közöttük kell a választás – vívod küzdelmedet,
Az Írást ember alkotta, az Úr az életet.

És mi, a csillagfigyelők, ranglétrán kaptatók,
Kik szétverik az atomot, hogy tudják a valót,
Sejtet boncolnak s futnak így igazságok után,
A legnagyobb alázat az, ha értjük ezután.
Virág, a hús, a föld, amit alkottak égiek:
Jegyét ott hagyta a Való olvasni bárkinek.
Keresd tehát, ahol a kép feltárul majd neked,
Az Írást ember alkotta, az Úr az életet.

Fordította: Tomschey Ottó, 2008. szeptember 7-én

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.