Menü Bezárás

Dombi Tinódy László: A szeretet virága – Édesanyám emlékére

Ültettél violát
búra és derűre,
szállva jövőbe,
múltba merülve.

Búcsúztál, s ölelő
karodra gyengülő
mosollyal figyelt
hosszan az alkony.

Kertemben violád,
feltekint az égre,
pompázik s lehull
dísze a földre.

Testedben foganó
életem porába
mennyei kincset
tett bele Isten.

Álomlét idejét
létezőre váltva,
kinyílt egy virág
angyali szóra.

Gondoztad levelét,
szirmait vigyáztad.
Élteti bennem
rólad az emlék.

Mindennap hazavár,
s csapongva küldi még,
lényed alakját
képzeletembe.

Felfénylő örömét
szórja már a hajnal. –
A hangod becéz,
s boldogan intesz.

Tolna, 2020. június 5.

 

Vélemény, hozzászólás?