Advent időszakában münk csendesen készültünk a Karácsonyra. Édesanyám a lejántestvéreimvel benn a házban kitakarítottak, lemostak mindent. Münk gyermekek édesapámval rendet raktunk küjjel, az udvaron, a csűrben, az istállóban, az állatok körül.
Édesapám azt mondta:
– Karácsonyra nemcsak a házat kell kitakarítani, hanem le kell vetni a lelkünk mocskát es.
Így osztán elvégeztük a Szent gyónást, hogy tisztuljunk meg belőlről es. Esténként a testvéreimvel sokat énekeltünk. Csak úgy zengett a ház a sok adventi és karácsonyi, betlehemes énekektől. Közben aranypiliztük a divót, hogy legyen, amit a Jézuska karácsonyfára felaggasson.
Ó fényességes szép hajnal,
kit így köszöntött az angyal.
Üdvözlégy teljes malaszttal.
Dicsőséges Szűz Mária,
Atyaistennek lejánya
És Szentléleknek mátkája.
Tehozzád küldetett mennyből
Gábriel angyal követül
Istennek rendeléséből.
Hogy fiat fogansz méhedben
Istenembert egy személyben
És megmaradsz szüzességben.
Ó drágalátos Szűzanya
Kérünk nagy méltóságodra
Végy minket pártfogásodba.
Dicsőség Szentháromságnak
Dicséret Szűz Máriának
Üdvözítőnk Szentanyjának.
Karácsony Szent este, vagy ahogy mü hívtuk, Karácsony szenvedejin, immán minden rendbe vót, édesanyám megferesztett münköt, s meghagyogatott, hogy maradjunk benn a jó meleg konyhában. Édesanyám kiment, s hát egy fertályóra múlva a szomszéd szobából csengőszót hallottunk. Mü gyermekek izgatottan futottunk volna bé, de édesanyám békötötte az ajtót olyan formán, hogy csak kétujjnyira lehetett kinyitni. Mü csak annyit láttunk, hogy egy fehér lepelvel bétakart angyal, eppe akkor tette az asztalra a karácsonyfát, s közben édesanyám gyönyörűséges hagján énekelte:
Glória, Glória, in excelsis Deó!
Dicsőség mennyben Istennek!
Békesség földi népeknek
Jóakaratú híveknek
Kik Istenben örvendeznek.
Karácsonyeste a mü falunk egy énekből állott. A gyermekek csoportoson jártak házról házra énekelni, kántálni, s nekem es mehetnékem vót. Édesanyám marasztalt:
– Ülj veszteg te gyermek, várj, amíg rendesen megszáradsz, most feresztettelek meg.
De én akkor es menni akartam. Édesapám odaszólt:
– Hadd el Márta! Öltöztesd fel jól azt a gyermeket, s Ferinknek van egy jó meleg kucsmája, s azt húzd belé jól a fejibe.
Én boldogan elindultam a többi gyermekvel.
Paradicsom mezejibe
Aranyszőnyeg leterítve
Azon vagyon rengő bölcsü
Abban fekszik az úr Jézus.
Jobb kezibe aranyvessző
Bal kezibe aranyalma
Megzuhintá a vesszejét
Zúg az erdő cseng a mező
Sose láttam szebb keresztfát
Mint Úrjézus keresztfáját
Mert az vérvel virágodzik
Szentlélekvel gyümölcsözik.
Kántálás után tőlem megkérdezték:
– Jaj be’ szépen énekeltél. Kié vagy?
Mire én büszkén feleltem:
– Én a Sebestyén (Diszke Pál) Antié, de a kucsma a Ferinkké…
Az éjféli misén, aki menni tudott, s akit a betegsége engedte, mindenki ott vót. Sose felejtem el, keresztapám, Sebestyén Ádám, az akkori kántor oly gyönyörűen és oly nagy hittel énekelt, hogy én mint gyermek utoljára eregéltem ki a templomból, hogy minél tovább halljam őt énekelni.
„A szüzet fiával víg ének szavával áldjuk alleluja!”
Karácsony virradóra édesapám a kútról béhozta az aranyosvizet és megszólalt:
– Tudjátok-e édes gyermekeim, Mária megferesztette Jézuskáját, és éjféle után a kutakban aranyossá változott a víz. Annak jut, aki először iszik belőle.
Mü éhomra ittunk az aranyosvízből, megmosakodtunk, hogy egész esztendőben egészségesek és áldásosak legyünk. Édesapánk közben így imádkozott:
Dicsértessél ó áldott víz
Ki megmostad a gyarló testemet,
Mosd meg az én bűnös lelkemet.
Dicséret Neked örök Atya Isten
Ki az egész világot teremtetted, áldott a te neved.
Áldott a teljes Szentháromság, most, és mindörökkön örökké
Ámmen.
A karácsonyi ebéd után édesapám magához ölelte édesanyámot, s reánk nézve megszólalt.
– Tudjátok-e gyermekeim, én úgy szeretem édesanyátokot!
Mü a tesvéreimvel akkor voltunk a legboldogabbak…
Karácsonyi köszöntő
Mindnyájan dicsérjük az égnek Urát
Hogy meghagyta érni Szentkarácsony napját.
Dicsőség az égen, békesség a földön
Lejött az Úrjézus, hogy közöttünk éljen.
Hozza hát asztalára jó mézes pálinkáját
Mert azt kenteknek az angyalok hozták.
A kalácsot se dugját az ágy alá
Mert az Úrjézus áldását adta rá.
Adjunk hálát Istennek, Isten Őfelségének,
Hogy meghagyta érni Szentkarácsony napját.
Mindenkinek Istentől megáldott, boldog karácsonyt kévánok!
Sebestyén István, bukovinai székely szülők tizedik gyermeke
Felvételek a kakasdi Sebestyén Ádám Székely Társulat bukovinai andrásfalvi székely betlehemes játékából
(Bécs, 2015. november 28, Collegium Pázmáneum)