Csodaerdőn túl élt egyszer egy óriás. Az erdő tündérei mind féltek tőle hatalmas termete miatt, pedig nem tudott ő a légynek sem ártani. Magányosan pillantott le az erdő lakóira a hegytetőkön üldögélve. Azt kívánta, bárcsak neki is lenne kivel játszania.
Egy nap hatalmas morgásra kapta fel a fejét. Az erdőbe pillantva meglátta a gonosz farkast. Sírtak a tündérek, segítségért kiáltottak. Több se kellett az óriásnak, felpattant és már szaladt is a tündérek segítségére.
Barlangjába terelte Csodaerdő lakóit, forrásvízzel és friss gyümölcsökkel kínálta a reszkető tündéreket.
– Érezzétek otthon magatokat. Nem kell többé félnetek.
A tündérek hálájuk jeléül virágból koronát fontak a barátságos óriás fejére.
Jó lecke volt számukra ez a nap: megtanulták, hogy csak mert az óriás más, mint ők, nem kell tőle tartaniuk. A lényeg az, hogy szeretet lakozik-e a szívében.
P. Anita Réka
Tanmesesorozatunk itt olvasható második részének utánközlése kizárólag a szerző nevének feltüntetésével (P. Anita Réka) és a forrás pontos megjelölésével (Életünk – Az európai magyar katolikusok lapja) lehetséges.
Tanmesesorozatunk kiteljesítéséhez jókedvű adakozók segítségét reméljük. A programról bővebben itt lehet olvasni:
Csipetmesék, csapatregék programunkhoz támogatókat keresünk | Életünk – Az európai magyar katolikusok lapja (eletunk.net)
Tanmesesorozatunk előző része itt olvasható el:
Csipetmesék, csapatregék | Életünk – Az európai magyar katolikusok lapja (eletunk.net)
