Szieberth Tünde:
Húsvéti fohász
Legyen áldott a húsvét, a feltámadás napja,
imádságra nyílik most a hívő ember ajka.
A keresztfa felragyog, Jézus elé járulunk,
és bűnbánó szívünkkel, hittel térdre borulunk.
Nyújtsad felénk karjaid, átszegezett szent kezed,
feláldoztad magadat, kereszt lett a szeretet.
E szeretet legyen fény, mely felragyog e napon,
áradjon szét áldásod mindenütt a világon.
Adjál nékünk oltalmat, békét az egész földön,
a szenvedőknek gyógyírt, baj senkire ne törjön.
Legyen velünk a remény, a szeretet és áldás,
mindannyiunk számára ez lehet a megváltás.
A keresztút fájdalma végül virággá érett,
a sötétségből fény lett, feltámadt a szent élet.
Ebből merítünk erőt, fohászunkkal is kérve,
hogy láthassuk az utat a sötétből a fényre.
A tavasz virágait a keresztedhez visszük,
s hálaimát rebegve a szívünk eléd tesszük.
Szent sziklasírod felett ott ragyog húsvét fénye,
és bennünk forrás fakad, az új élet reménye.
