Kezdődik a várt nagyhét, nagyböjt utolsó hete,
zárja a szent háromnap, s vasárnap a kezdete.
Virágvasárnap után érkezik a többi nap,
minden nagy napunk áldott, utolsó a nagyszombat.
A nagyhétnek hajnalán ünneplőt ölt a lelkünk,
virágvasárnap napján barkaágat szentelünk.
Eme napon bevonult Jézus Jeruzsálembe,
barkás körmenetünkkel tisztelgünk most előtte.
Nagycsütörtök napján a szívek gyászba öltöznek,
oltárt fosztunk, harangjaink Rómába költöznek.
Az utolsó vacsora, lábmosás és virrasztás,
mi nem hagyunk magadra, imádságunk száll Hozzád.
Nagypéntek a könnyeké, a leggyászosabb napunk,
a keresztutat járjuk, a Golgotára tartunk.
Krisztus kereszthalált halt miértünk a keresztfán,
lélekben most ott vagyunk mellette a Golgotán.
Nagyszombaton gyászos szívvel indul még a napunk,
a sziklasírnál virrasztva csendben imádkozunk.
Majd örömünnep kezdődik, feltámadást várva,
a szentelt tűz Krisztusunk, s a fény és remény lángja.
Mert a világosság győzött a sötétség felett,
a jó, Isten, a szeretet, az Élet nyert teret.
Harmadnapon feltámadt Ő a halottak közül,
húsvétvasárnap hű szívünk már ujjongva örül.
