Menü Bezárás

Szűz Mária üvegharangja

Ezt a Móricz Páltól kölcsönvett címet adtam mostani írásomnak, amely egyben tisztelgés is a mi Móricz Zsigmondunk, a 150 éve született „hajdúíró” előtt. A fenti címmel 1926-ban született gyönyörűséges novelláját jó negyven éve olvastam először és többször azóta is. Legutóbb néhány hete, amikor őt hívtam segítségül egy szakmai rejtély megfejtéséhez. Móricz Pál eme írásának ugyanis egy üvegharang alatt álló Szűz Mária, a magyarok Égi Édesanyja a főszereplője.

Az író gyermekkori emlékeit eleveníti fel, amikor az 1870-es évek második felében szüleivel Hajdúdorogra, a Kozák családhoz látogatnak. „A kocsisok fején a darutollas kalap mintha csak szeggel lenne odaszegezve a nánási hajdúlegények fejéhez – írja mindjárt az első lapon, majd így folytatja: Mégis a száz aranyképes dorogi templomot elérve, nehéz kalapjukat a kálvinista hajdúk is megbillentették.”

Kozákék kúriájának hűs szobájában aztán ismét elé tárult a csoda. „Egy rézzel pántolt, rézfülű kihúzós komód tetején keresztes szent könyvek mellett, üvegharang alatt Szűz Mária is ott álmodozott. Ölelő karján picinyke édes Jézuskáját szorongatta. Az arany, a kék, a fehér, a piros színek élénken dúslakodtak, ragyogtak a viaszszobrocskáról… Én, a kerekfejű kis kálvinista mindig vágytam elnyerni az üvegharanggal Szűz Máriát és a karon ülő picinyke kis Jézust.”

„Adjátok hát oda neki, a szentemnek – mondotta a jóságos Kozák néni, és megajándékozta vele. Pedig nagyon régi lehetett az a szobrocska, talán még Kijevből hozhatták az ősök vagy valamelyik pócsi búcsú alkalmával vásárolták az öreg szülők.

A gyermek a szívéhez szorított „drága zsákmánnyal” indult hazafelé. Ám a hintó elé fogott lovak megbokrosodtak és elragadták a kocsit. Utasai az árokpartra zuhantak, de senkinek nem esett baja. Még a kis Palikának sem, karjai között az üvegharangos Máriával.

„Pillanatig a nánási, dorogi hajdúk is meghajtották konok fejüket a Fájdalmas Szűz Anyának dobogó szívecskémhez szorított üvegharangja előtt. Csoda-anyánk szent lábacskáinál még a kis testemtől összetört verbénavirágok is hódolólag kezdték emelgetni fejöket… Az iszonyú esés közben, feltartott kezemben épen, sértetlenül maradt az üvegharang alatt az aranykoronás Szűz Mária piciny Jézuskájával és csodálatosképpen nekem sem történt komolyabb bajom” – emlékezik az íróvá lett Móricz Pál.

Az esetet látva, a település kanonok plébánosa, Fehér Emánuel atya ekként formálta a szót: „Mária ölébe esett ez a gyermek!” Vagyis csoda történt.

Az aranykoronás Szűz Mária szobrocskája az üvegharang alatt (szemléltető kép)

Az Égi Édesanya óvó ölelése végigkísérte a kálvinista Móricz Pált egész életén át, aki reánk és nemzetünk fölé is kitárja karjait. És mindig segítségünkre siet, ha arra szükségünk van. Amint velem is oly sokszor megtörtént már. Legutóbb néhány hete, amikor zempléni néprajzi kutatásaim során az idősebbek emlékezete elém varázsolta azt a Szűzanyát, aki egykoron a régi hutai házak komódján „álmodozott”, egy üvegbúra alatt. Egyik hazafelé vezető utam során világosodott meg előttem, hogy ez az üvegbúra nem lehet más, mint a Móricz Pál által elmesélt üvegharang, hiszen ennek formája a templomi harangokra, illetve a kolompra, a kolompharangra emlékezette őt. (Népnyelvünkben ugyanis a kolomp is harang, különösen az öblösebbek.)

Hazaérve mohón lapoztam fel a novellát s abban ott fénylett előttem a régi hutaiak Máriát védő üvegburája is. Ekkor értettem meg, mit is jelent Szűz Mária üvegharangja.

Tanulni nem csupán könyvekből és az elődök által, hanem az égbe költözöttektől is lehet. Móricz Pál közbenjárásával velem is ez történt. Köszönöm neki.

Buczkó József