Még csak álmodnak Rólad a fák,
s a halovány virágok fáznak,
de a télre forduló tájat
melengetik angyalok, kibomló szárnnyal.
Alvó galambokat nézek,
ülnek deres, holdillatú templomablakokban,
csend lebeg körülöttük;
az egek zsoltáros dicsérettel hajnalodnak.
És sietnek az emberek,
talán a mindenség felé,
mert a robotnyi napok szürke tekintetéből,
gyűlik valami titokzatos remény.
S akár a hóesés,
lágyan, szemezve,
sokasodik az öröm bennem,
hogy létem törékeny szalmaszálai közt,
a megtestesülés szép ígérete pihen.
Névjegy
Wesselyné Ábrahám Erzsébet Tolnán él, három gyermek édesanyja. Istenes verseket ír. Eddig hét kötete jelent meg: A megváltóhoz; Hajnali fohászok; Az imádság virágai; Örömöm Istene; Csendben hordom a békét; Isten adta szeretet; Szépséged fölragyog. Verseit közölték helyi és országos lapok, illetve antológiák: Jel; Kármel; Magyar Múzsa; Kézjegy; Tolna Megyei Népújság; Új Ember; Forrás a rejtekből; Tolnai Hírlap. A Teremtő és a teremtett világ szépségét, a hit és a szeretet szelíd diadalát hirdeti.