Menü Bezárás

W. Ábrahám Erzsébet: Lélekzsendülés

Felfoghatatlan vagy Istenem,
és léted titok,
miként szépséged nyomaként
kutatok szavakat,
s valahol a csillagok szemében,
rejtekedre rányitok.
És Te megölelsz lágyan,
ahogy borús ég után Nap ragyog,
a virágok csendjét irgalmad ébreszti,
a hófehér nyírfák is boldogok.
És békesség közelít,
mezők friss illatát hordozod,
szíved dobbanását fűszálak féltik,
s jóságod a mindenségen,
kegyelmi forrásként,
oly’ szelíden átcsobog.

 

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük