Menü Bezárás

Orosz Margit: Köszönöm, Istenem!

Köszönöm, Istenem!

Uram!
Napsugarak fényét látom,
Fülemben harangzúgás cseng,
Számban nevednek édes íze –
Minden cseppjét kortyolgatom.
Régen tudom, Te vagy a kezdet,
A kezdet, a vég, s a minden.
Te vagy mozdulataimban –
Köszönöm Neked Istenem!
Veled boldog vagyok, szelíd,
Erős, nyugodt, ki mosolyog.
Bár dőlnek, épülnek oltárok,
Te ott vagy, s én is maradok.
Köszönöm a születésem,
Tétova fiatalságom.
Az utat, amit Veled járok,
Hitem, minden szárnyalásom.
Köszönöm, ami vagy, s azt
Amivé formáltál engem.
Szavak nélküli jelekkel
Irányítod az életem:
Hogy legyek a sírókkal is,
Ne mindig a nevetőkkel.
Boldoggá tettél sok széppel,
De a rút sem tántorított el.
A reám rakott terheket
Jó vándorként továbbvittem.
Uram!
Napsugarak fényét látom,
Fülemben harangzúgás cseng:
Hogy Te vagy életem, s majd
Halálom – Istenem! Köszönöm!

Orosz Margit, asszonynevén Máté Istvánné költő, író, pedagógus, a Montázsmagazin újságírója 1956. augusztus 30-án született Miskolcon. Édesapja hivatalnok, de több pedagógus is volt a családjában. Katolikus hitben nevelkedett és ezt a hitet meg is tartotta, verseiben is megénekli. Két lánya van, jelenleg Bánhorvátiban él és alkot. Bánvölgye poétájának is nevezik. Hitvallása: „Nem fontos az, hogy széles országúton poroszkálva járjunk, fontosabb az, hogy magunk után egy-két lábnyomot hagyjunk.”

Írásaival már az 1970-es évek végén, az 1980-as években találkozhattak az olvasók az IM-ben, az Észak-Magyarországban, a Napjaink folyóiratban. Az elmúlt időszakban olyan irodalmi, művészeti folyóiratok közölték verseit, mint a Holnap Magazin, a Délibáb, a Főnix Dala, A Hetedik, a Kláris, a Délibáb, a Montázsmagazin és különböző online felületek.

Első verseskötete 2013-ban jelent meg Tűnődések címmel az „Alkotók és alkotások” sorozatban a Tompa Mihály Gömöri Kulturális Egyesület gondozásában. Második kötete, A csend hangjai 2015-ben, a Lelkek zenéje és a gyermekeket megszólító Gyermektükör – Panna kalandjai és más gyermekversek, mesék című könyve pedig 2018-ban látott napvilágot. Ezt követte 2020-ban a Percidő című hangoskönyv és a Rím Kiadó gondozásában ugyancsak ebben az évben megjelent, Vésett idő című, válogatott verseket tartalmazó kötet.

Közben elkészítette Tollas Tibor Hazafelé című versének komplex elemzését, valamint a „Keresek egy csodát, egy titkot” – Ady Endre nyomában című tanulmányt. Kégl Ildikó Tárgyiasult gondolatok 2. Értékek Borsodból, Abaújból és Zemplénből című, a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Önkormányzat kiadásában 2016-ban megjelent könyvének nyitóversét is ő jegyzi.

Számos antológiában is szerepel (Láthatatlan falak, Holnap Magazin, 2013; Ébredő idő , Holnap Magazin, 2014; Égő csillagokkal Angyalok kelnek, Az Allegória Irodalom-Művészeti és Közösségi Portál karácsonyi antológiája, 2014; Ünnepi csend, Irodalmi Rádió, 2016; Szárnyakat adni (Pedagógus írók és költők antológiája), Irodalmi Rádió, 2017; A nyár varázsa, A Montázsmagazin antológiája, 2018; Lelkek iskolája (Pedagógus alkotók antológiája), Irodalmi Rádió, 2018; Szinva-parti sztorik (Miskolci antológia), Irodalmi Rádió, 2018; Ész-szív összehangoló (Szépirodalmi antológia), Irodalmi Rádió, 2018; Szárnypróbálgatók 2019 Magyar anyanyelvű alkotók országos antológiája; Aranyhíd antológia – Idővel érik a gyümölcs, Adrianus Kiadó, 2018; Szó-kincs antológia, Aposztróf Kiadó, 2019; Kláris antológia, 2019; Szeretem az állatokat, A Montázsmagazin antológiája, 2019; Kláris antológia, 2020).

Köteteit szűkebb környezete mellett bemutatta többek között Budapesten, Miskolcon, Debrecenben és sok más magyar településen, sőt határon túli városokban is. Tagja a budapesti Cserhát Művészkörnek, a debreceni Főnix Irodalmi Körnek, az Irodalmi Rádiónak, a Kortárs Költők Társaságának, a Poet költők csoportjának, A Hetedik – kortárs magyar írók és költők csoportjának, a Krúdy Irodalmi Körnek, a Magyar Újságírók Közösségének, nem utolsósorban a Magyar Nemzeti Írószövetségnek.

Verseinek üzenetét szívesen adják tovább tanítványai ünnepélyeken, író-olvasó találkozókon. Felkérésekre fővárosi, megyei, városi, községi irodalmi, kulturális rendezvényeken ő maga is részt vesz versmondással, önálló esttel; előadásokat tart irodalmi témákban általános és középiskolákban, elsődlegesen a TIT keretei között. A Montázsmagazinban és a Kláris kulturális, művészeti folyóiratban rendszeresen jelennek meg esszéi, interjúi, kulturális rendezvényekről szóló beszámolói. Városi és községi vers- és prózamondó versenyek zsűrijének állandó résztvevője. Több műve megzenésítve is hallható.

Elsősorban a természeti környezetről, a szülőföldről, hazaszeretetről, a hagyományok tiszteletéről ír, de a gyermekversek is megjelennek repertoárjában. Írásai titkokat rejtenek, de kiolvasható belőlük a nemzet, a haza, az anyanyelvünk sorsán, hektikus világunk ellentmondásain aggódó ember, az anya, a pedagógus, a társ vallomásai, és az idők szavát is megértjük, ha a sorok között olvasunk.

Munkásságát több díjjal, kitüntetéssel is elismerték: Megyei Pedagógiai Díj kiemelkedő nevelő-oktató és kulturális munkáért (2009); Németh László-díj miniszteri kitüntetés (2015); Pedagógus Szolgálati Emlékérem (2016); Országos Mécs László Irodalmi Díj (2018); Szárnypróbálgatók 2019 Országos Irodalmi Díj bronz fokozat líra kategóriában; Montázsmagazin Alkotói díj (2019); Kláris Nívódíj II. fokozat (2020); Bánhorváti község díszpolgára (2020. augusztus 20.). Átvette a Cserhát Művészkör Art-díját (2014), Aranydiplomás költői cím elismerését (2015) és József Attila Emlékdíját (2017); továbbá az Irodalmi Rádió Az év pedagógus költője elismerő oklevelét (2015), az Út a boldogsághoz pályázat elismerő oklevelét (2016), a Hit és Remény pályázat elismerő oklevelét (2017) és a Szülőnek lenni pályázat elismerő oklevelét (2017). A Római Sas Birodalma Lovagrend is Kulturális Hivatala tagjává választotta.

Szerkesztőségünket istenes verseválogatással kereste fel, melyeket megbecsülésünk jeléül osztunk meg olvasóinkkal.

Orosz Margit: Hitvallás

A jóságban hiszek, mely bennünk lakik,
A megértésben, mely belőlünk árad,
A bizalomban, mely kilincset ad az
ismeretlen kéznek, előlegezve
holnapot, szépet.

Az Istenben hiszek, a teremtésben,
Jövővel kikövezett út-reményben,
Lélek szabadságában, mely magasba
szárnyal,ölelkezve a szeretettel,
az új világgal.

Eleimben hiszek, a völgy szavában,
Békét sóhajtó rét puha zöldjében,
Bán-patak vizén fénylő napsugár
csorgásba’, mely hidat bearanyozva
kísér otthonomba.

Otthonomba, hol verseim már mellém
kuporognak, szavai, mint írott törvények,
bátor mondatok arcom mögé bújnak,
pirosra perzselve indulnak
álmok pilláján.

Orosz Margit: Harang szava

Kondul, csendül, pendül
keresztül a légen,
fényes, tiszta ércen
hív imára minket;
világ magyarságát,
élőknek igazát
hirdeti, fennen szól,
villámot megtöri:
e hívő, istenfélő nép
egymást ne veszítse,
múltnak bűnét temesse,
hősöknek emlékét
újra felidézze,
hitet adó hangja
magasban csendüljön,
magasztosan zengjen
át a balzsam éjen,
ének zengjen szépen,
világunk világítsa,
boldog zúgó hangja
magyarokat hívja.

Orosz Margit: Nagyanyám sírjánál

Nagyanyám sírjánál merengek
ősi földön,
egy falusi kistemetőben.

Őszi sárgába hajló bokrok
ágait nem nyesi le senki,
hagyják boldogan lélegezni,
nem zavarják halottak álmát.

Nagyanyám sírjánál merengek
ősi földön,
egy falusi kistemetőben.

Öreganyám merengett egykor így
a kispadon csendesen ülve,
múltba néző szeme mesélte
elmúlt álmait, gyötrelmeit.

Nagyanyám sírjánál merengek
ősi földön,
egy falusi kistemetőben.

Keveset szólt, nyelte könnyeit,
bántás maradékát söpörte,
redős homloka mögé rejtette,
feloldozta élő halottait.

Nagyanyám sírjánál merengek
ősi földön,
egy falusi kistemetőben.

Magamba gyűjtöttem meséit
nyári vakációk idején,
holnapot abból építek én,
a történet új életre kel.

Nagyanyám sírjánál merengek
ősi földön,
egy falusi kistemetőben.

Kórházból jöttem, megvárt engem,
szemében barna, apró lángok
égtek, mint kis mécses-virágok
a novemberi temetőben.

Nagyanyám sírjánál merengek
ősi földön,
egy falisi kistemetőben.

Néma hallgatása üzenet:
őseim földjén vagyok itthon,
őszi ágam nyeshetik titkon,
a sírokon új hajtások nőnek.

Orosz Margit: Zord idő

Imbolyogva járunk-kelünk,
Ránk köszöntött a zord idő,
Eddig csak a közömbösség,
Most a nagy vírus ellenség.

Körbezárja Európát,
Míg határokat nem ismer,
Karanténba zárják testünk,
Ima szárnyán útra kelünk.

Fohászkodunk hozzád, Uram,
Te tekints ránk kegyesen,
Ne engedd, hogy néped, fiad
Halál markába kerüljön.

Ne engedd, hogy mocskolódjunk,
Vagy mélyüljön a szakadék,
Halljuk meg az igaz, szép szót,
Ne a valót eltorzítót.

Öntudatra ébredjünk föl,
Vívjuk együtt e csatát,
Így jöhetünk ki gödörből,
Fair play kell most igazán.

Ne áltassuk önmagunkat,
De cselekedjünk éberen,
Isten csak így segít rajtunk,
Én legalábbis – úgy hiszem.