Trianon103/35*
„Kemény tűz pusztított 1921. december 22-én éjjel a Felső-Háromszéki Esztelneken. Leégett a ferences kolostor és a templom, szinte minden a lángok martalékává vált. A templom romjai között csupán egy Mária-szobor maradt épen, a toronyból a harangok teljesen leolvadtak, aminél semmi sem bizonyítja jobban a tűz rettenetes voltát” – áll a Kovászna megyei Esztelnek kolostorának Domus Historiájában.
Esztelneki Madonna
A csíksomlyói kegyszobor mintájára 1750-ben faragott esztelneki Madonna-szobor máig ismeretlen módon és okból a tűzvész után Futásfalvára került. Ebben szerepet játszhatott az is, hogy a ferencesek 1930-ban elhagyták Esztelneket és csak 1936-ban tértek oda vissza. Egyes feltételezések szerint a Csíksomlyói Madonna szobrának hű mását már az 1848-as szabadságharc idején a ma Torjához tartozó Futásfalvára menekítették Esztelnekről.
Azt, hogy az ismeretlen szerző által fából faragott, barokk stílusú, 217 centiméter magas Mária-szobor 1750-ben készült, a hátuljába belefaragott és feketeszénnel kifestett írás jelzi: „+ erecta anno MDCCL mense jan Flor H 75 Pro con Esztel” (Készíttetett 1750. január havában 75 magyar forintért az Esztelneki Konventnek).
A szobor Máriát ábrázolja a gyermek Jézussal. Már a XVIII. században is gyakran járultak ide a környékbeli falvakból a népek, hogy a Háromszéki Szűzanyának nevezett szobor lábainál letegyék Mária kötényébe terheiket és közbenjáró segítségét kérjék.
Veres Lajos esztelneki születésű ferences atya 1753-ban az Erdélyi Ferences Rendtartomány kolostorairól írt latin nyelvű kéziratos művében[1] a következőket olvashatjuk az Esztelneki Máriáról és a már akkor feléje irányuló zarándoklatról: „A harmadik rend már kezdetben fellendült s végig virágzott, de különösen akkor, amikor az új Szűz Mária-szobrot megfaragták. Ezt a csíksomlyói Istenanya szobrának a mintájára készítették. Egy páncélos huszár közkatona faragta. Mérete jó nagy és alakja igen szép, díszes… Alkatában és a formákban kifejeződő méltóság a hívő, vallásos lelket áhítatra, tiszteletre képes ragadni… A Szűzanya bal karjával a Kisded Jézust öleli magához. Feje fölött a koronát két faragott angyal tartja jobb és bal felől. A szobrot nem sokkal előbb a kolostor tagjai ünnepélyesen helyezték el a főoltáron, nagy néptömeg részvétele mellett. A nép már azelőtt is áhítatos buzgósággal gyűlt egybe a kolostorba. De ettől kezdve annyira megnövekedett buzgósága, hogy … a Kolostor lelkiatyái alig-alig tudták őket meggyóntatni… A három székely széknek hívő népe nagy távolságokból is ide vonzódik.”
A futásfalvi templom ékessége
Futásfalván a XX. században a falusiak a szobrot „Nagyszemű Mária” néven emlegették és még 1960 körül az idősebbek emlékeztek rá, hogy a háború előtt a templom jobb oldali mellékoltárán állt, ahol a régi időkben a várandós asszonyok különösen szívesen felkeresték. Valamikor azután[2] erre a helyre került egy gipszből öntött Lourdes-i Mária barlanggal együtt, és az Esztelnekről idemenekített szobor először a templomtorony alatti bejáratba, majd a torony alsó részébe került, végül pedig teljesen eltűnt szem elől.
Bálint Lajos későbbi gyulafehérvári érsek a futásfalvi plébánossága idején (1962–1968) bukkant rá a plébániaépület padlásán. Mivel a Mária-szobor korábban évtizedeken keresztül nedves helyen állt és közben ide-oda hurcolták, az állaga nagyon megromlott: a végtagok (kezek-lábak) letöredeztek, egyes darabok a porban még ott voltak a szobor körül, de nagy részük elveszett, a jogar úgyszintén, a szobor alsó része a talapzattal együtt teljesen elrothadt. Ennek ellenére Lukácsovits Magda festőművész – aki 1964 nyarán történetesen pont’ Futásfalván tartózkodott, mert a templomban freskót festett – felismerte a műtárgy értékét, szépségét és a Csíksomlyói Madonnával való hasonlatosságát. Azokban az években az országban csak Bukarestben létezett szakszerűen felszerelt restaurátori műhely, onnan azonban nem akartak szakembert kihívni, mert azok az értékesebb műtárgyakat általában bevitették egy állami múzeumba és nem adták vissza az egyháznak, illetve a helybéli plébániáknak. Emiatt Bálint Lajos a restaurálást Lukácsovits Magdára bízta – aki a szépművészeti főiskola elvégzése után Budapesten több restaurátori tanfolyamon részt vett – továbbá Orbán László akkori kézdialmási plébánost kérte fel, hogy működjön közre és a faragási munkát végezze el.
A restaurálás menetéről a plébánia irattárában található egy részletes dokumentáció, amelyben a következő leírást olvashatjuk a szobor külleméről, állapotáról és a konzerválás lépéseiről:
„A szobor Máriát ábrázolja, karján a gyermek Jézussal, mindkettő fején korona, kezükben jogar (elveszett)… Mária mindkét keze igen kecses tartású, arckifejezése nagyon bájos és jóságos. A gyermek Jézus is graciózus testtartásban ül – inkább lebeg – Mária bal karján. Jobb kezét áldásra emeli, balját – melyben jogar volt – melle előtt Mária felé nyújtja. Lábacskái keresztbe vannak téve. Arca mosolygós.
Restaurálás előtt a szobor csonka. Az alsó lábszár közepétől lefelé elrothadt és a szú megette… A szúrágás főleg a szobor belsejét tette tönkre, kb. derékmagasságig kiporlott. … A szobor teljes felszíne összetöredezett, … a köntös eleje megrongált, egy része le is hullt. Mária kezei csonkák, jobbkezének kisujja, balkezének minden ujja hiányzik. Mária kezei kiemelhetők a ruhaujjakból, de a ruha mindkét ujja letörve a csukló fölött. A Gyermek jobbkezének mutató- és középső ujja hiányzik, bal keze ép, de könyöktől letörve. Jobb lábfeje hiányzik bokától kezdve… a balláb ujjai csonkák.
A szemétből való kiemelés után első dolog volt a szobor letisztítása a nagy piszoktól… Majd az egész szobrot teljes nagyságában beragasztottuk selyempapírral… míg a talapzat elkészült a számára… Közben a kezek és a Jézuska hiányzó részei ki lettek pótolva hársfával… Nem lévén semmi nyoma a ruha alól kilátszó lábnak, nem lehet semmiből sem következtetni annak eredeti formájára, ezért ennek pótlása elmaradt. A hiány eltüntetésére egy vékony karimájú hold faragtatott es állíttatott a láb elé, ahogyan ez a hasonló szobroknál szokásos. A szobor más hiányzó részei – letöredezett ujjak, Jézuska lába stb. – újrafaragtattak, plasztelinből készült modell után, melyek megmintázásánál igyekeztünk minél hívebben alkalmazkodni a megmaradt ép részekhez, azok vonalát és stílusát követve. A hársfából újrafaragott darabokat műgyantaragasztóval ragasztottuk vissza. Jézust is visszaerősítettük Mária kezére facsapokkal, a régi facsapok helyén. A hiányzó jogar helyett Mária kezébe új jogart esztergályozott Orbán László, korabeli minta szerint. Ezután következett a szútalanítás. A szobor lábraállítása után a reá ragasztott selyempapírt leszedtük… Az arc, a kezek és a gyermektest átfestése teljesen az eredetihez híven történt. …Védőbevonatként nitrolakkot használtunk, melyet bármikor könnyen el lehet távolítani, de míg jobb megoldás nincs, addig is egy védőréteget képez.
A szobor rendbetétele tulajdonképpen nem is tökéletes restaurálás, hanem inkább elsősegélynyújtás volt, amennyire a lehetőségek megengedték és a szükségesség diktálta.”
Négy hét alatt sikerült a méltatlan, egészségtelen körülményekben való tárolás által okozott sérüléseket egyengetni, és a talpra állított Madonna 1964. augusztus 16-án a visszakerült eredeti helyére, a templom jobb oldali Mária-oltárára, és mögéje egy egyszerű, téglalap alakú (rejtett rámára feszített) szürkészöld színű plüss hátteret helyeztek.
Miután a szobor szépsége újra mindenki számára láthatóvá vált, a Nagyszemű Máriához egyre több ember látogatott Futásfalvára.
Orbán László pápai prelátus később így emlékezett vissza az 1964-ben történt futásfalvi Madonna helyreállítására: „Lukácsovits Magda munkásságát templomok átrendezése és falfestményei szemléletében értékelem. Szorosabb kapcsolat egy régi, 1700-es évekből való és már limlomba került szép Mária-szobor kéz- es lábfej nélküli, elfelejtett eredeti példányának rendbetétele kapcsán alakult ki közöttünk. Magda mint szakértő, én mint faragász egészítettem ki a hiányzó részeket, s ma e Mária-szobor a futásfalvi templom ékessége, búcsújáróhelye Felső-Háromszéknek, ahol gyakran megfordulnak a Kárpátok észak-keleti lábánál lakó csángó testvéreink is.”
1968-ban Bálint Lajos Futásfalváról Csíkszentdomokosra, majd később Székelyudvarhelyre, aztán Gyulafehérvárra került, de a futásfalvi templom és a Madonna sorsa szívügye maradt és nagyon boldog volt, amikor a Kolozsvári Ferences Rendház levéltárában rábukkantak a krónikára, amely korabeli feljegyzést tartalmaz az Esztelneki Mária eredetéről, alkotójáról[3] és a nagyon hamar terjedő népszerűségéről. Ebben az írásban az olvasható, hogy az Esztelneki főoltáron két angyal tartotta a koronát Mária feje fölött, és Bálint Lajos plébánosnak az volt az álma, hogy valamikor az eredetihez hasonló elrendezéssel legyen kiegészítve a Háromszéki Mária.
1990-ben (Jakab Antal püspök visszavonulása után) Bálint Lajos átvette a Gyulafehérvári Egyházmegye vezetését, Futásfalvára pedig Tifán Lajost nevezték ki plébánosnak. 1992-ben Tifán Lajos a futásfalvi egyházközség nevében fogadalmi búcsút kérvényezett Mária tiszteletére Sarlós Boldogasszony (július 2.) napján. A meglévő szobor és a falut az utóbbi években (nyolcvanas évek végén, kilencvenes évek elején) ért természeti csapások sugallták ezt a szándékot. Ezen kérvény felterjesztése után 1993-ban Bálint Lajos érsek Lukácsovits Magdát írásban felkérte az angyalok megtervezésére.
A művésznő egy hónapon belül készített néhány vázlatot a krónikában olvasható leírásnak megfelelően, hasonló korabeli ábrázolások alapján (gyergyószentmiklósi Szent Anna-oltár, Ignaz Günther német rokokó szobrász által 1750-ben faragott angyalkák…) és az érsek úrnak elküldte egy válaszlevéllel együtt. Ebben kifejezte készségét a terv további kidolgozásához, azonban sürgősebbnek minősítette azt, hogy az egyházmegye intézkedjék más értékes szobrok biztonsága és állagmegóvása érdekében (mint a Tordatúri Madonna, a Csíkmenasági Mária-szobor és feszület stb.).
Nyilvánvalóan Futásfalván sem tartották fontosnak, hogy Szűz Mária koronáját az eredetihez hasonló módon rekonstruálják, ehelyett egy fényforrást helyeztek föléje koronára emlékeztető lámpaernyővel, így egyúttal a szobor megvilágítását is megoldották.
Később különféle egyéb módosításokra került sor: a nyolcvanas években a szobornak ismét változott a helye, mivel a jobb oldali falat fel kellett szabadítani egy emléktábla számára. Emiatt a Mária-oltárt a templom baloldalára, a szószék mellé költöztették. A sötétzöld háttér helyett a volt Jézus szíve-szobor háttere került a szobor mögé, amelyet kisebb-nagyobb rózsafüzérekkel és pompás virágkompozíciókkal díszítettek fel.
Háromszéki Mária-kegyhely
A zarándoklatok, Mária-búcsúk csak a kommunizmus vége után tudtak újra kibontakozni. Tifán Lajos plébános fáradozásainak köszönhetően Bálint Lajos érsek 1993 tavaszán engedélyezte a futásfalvi fogadalmi búcsú megtartását, 2001 decemberében pedig Jakubinyi György érsek a futásfalvi templomot kegyhellyé nyilvánította.
Tifán Lajos jelenlegi futásfalvi plébános így ír a „Nagyszemű Mária” hihetetlen népszerűségéről: „Erdély-szerte és lassan az anyaországban is közismert az úgynevezett Sarlós Boldogasszony napi Mária-zarándoklat Futásfalván. Ennek engedélyezését fogadalmi búcsúnapként kértük és kaptuk meg a Gyulafehérvári Főegyházmegyei Hatóságtól, mivel kicsiny egyházközségünket számtalan és feltűnően sok emberéletet követelő természeti csapás érte az elmúlt időszakban. Erre a búcsúra a szomszédos falvak hívő népe mellett távolabbról érkező zarándokok csoportja is eljön már a kezdetektől, így a pusztinai csángó magyaroktól a Győr, Sopron környéki zarándokokig nagyon sokan megfordulnak itt évente. Lassan a fogadalmi búcsúnapból Mária-zarándoklat lett, és ezt a Szűzanya közbenjárásának, nem utolsósorban az Ő páratlan szépségű kegyszobrának köszönhetjük; így lett a Felső-Háromszéki-medence hegyaljai, eldugott, félreeső kis településéből valóságos Máriás-búcsújáróhely.”
A Háromszéki Mária ismét Esztelneken
Az esztelneki tűzvész századik évfordulójára a megmenekült Madonna-szoborról a ferences testvérek másolatot rendeltek Demeter József marosvásárhelyi faragónál. Jószándékú anyaországi és erdélyi adományozók segítségének köszönhetően a szobor 2022 nyarán elkészült és az esztelneki kolostor templomában felállították; Urbán Erik ferences tartományfőnők áldotta meg 2022. augusztus 7-én.
Szintén 2022-ben a kolostor kápolnájában elhelyeztek négy üvegablakot, amelyek Xantus Géza csíkszeredai festőművész alkotásai. Az egyik ablak az Esztelneki Madonnát ábrázolja.
Az ima pedig Futásfalván, Esztelneken és egész Erdély-szerte csak zeng, csak zeng: „Szűzanyám, hívtál, itt vagyok, Szent Fiad nevével hódolok . … Emlékezzél meg rólunk Jézusnál, Most és halálunk óráján. Ámen.”
[1] Veres Lajos [Ludovicus Veres]: Facies vetus et nova Provinciae Transylvaniae. 1753, Kolozsvár, Ferences Rendház Levéltára, jelzet nélkül.
[2] Ismét nem lehet tudni, ez pontosan mikor történt és mi volt az oka: ha a háborúval kapcsolatos veszélyektől akarták a szobrot megóvni, akkor talán nem rakosgatták volna egyik helyről a másikra, hanem gondosan becsomagolva elrejtették volna valahol és bizonyára a háború után visszaállították volna az eredeti helyére. Valószinűbb az, hogy változott az ízlés és a XX. század elején Európa-szerte terjedő divatnak megfelelően még a legkissebb falvakban is Lourdes-i barlangos alkotásokat állítottak fel, aminek fel kellett szabadítani a helyet, emiatt az „ócska” Mária-szobrot odébb rakták. Ezeket talán még ki lehetne deríteni, ha valaki felkutatná a futásvalvi plébánián vezetett Domus Historiának azon köteteit, amelyek a XX. század első feléből származnak.
[3] Veres Lajos [Ludovicus Veres]: Facies vetus et nova Provinciae Transylvaniae. 1753. Ez a krónika csak a hetvenes években került elő, ezért a restaurálás dokumentációjában az alkotóról az szerepel, hogy ismeretlen.
Bechtner Krisztina és Varga Gabriella összeállítása
Memmingen / Linz, 2023. július 1.
* Trianon 103 – Fejezetek a magyarság történetének elmúlt százhárom évéből
Magyarország százhárom évvel ezelőtt szenvedte el a trianoni döntés következményeit. Több szervezet összefogásával az év folyamán létrejön egy a magyarság elmúlt 103 évének politikatörténeti, egyháztörténeti, kultúrtörténeti, irodalomtörténeti, művészettörténeti, helytörténeti, családtörténeti fejezeteiből merítő és a szélesebb közönség előtt kevésbé ismert részletekre rámutató, 103 írásból álló gyűjtemény. A teljes gyűjtemény az Életünk újság, az európai magyar katolikusok lapja internetes kiadásában, a www.eletunk.net oldalon lesz elérhető. A projekt vezetője és a cikksorozat szerkesztője: Varga Gabriella.
