Menü Bezárás

Száz év, száz gondolat

 

„Én egy kis nemzetnek, Magyarországnak vagyok a fia.
Az én országom horizontálisan kicsi, de vertikálisan igen nagy, az ég felé nyúlik…”
Molnár C. Pál festőművész

A Nemzeti Összetartozás Évéhez kapcsolódóan összegyűjtünk száz gondolatot, száz pozitív üzenetet a világ minden tájáról az együvé tartozásunkról, a megmaradásunkba vetett sziklaszilárd hitünkről és meggyőződésünkről. Kísérje figyelemmel az itt időrendi sorrendben megjelenő tartalmak gyarapodását és küldje el a saját szavait Ön is! Egymás meglátásainak olvasása által is győződjünk meg arról, hogy éljünk a Kárpát-medence vagy a nagyvilág bármelyik pontján, bármilyen messze egymástól, akkor is: összetartozunk. (Szerkesztőség)

1.

„A trianoni békediktátum századik évfordulóján fájdalommal emlékezünk hazánk egykori feldarabolására, ugyanakkor a múlt gyászos eseményeinek felidézésében új felhívást is látunk a testvéri együttélés és a nemzeti összefogás jövőbe mutató és reményt keltő lehetőségének megragadására is. Újabb felhívást azoknak az egyetemes keresztény és nemzeti értékeknek a megvalósítására, amelyeket őse­ink is megbecsültek és nagyra értékeltek, amelyekért ismételten felkeltek és életüket áldozták: Szent István király keresztény és magyar örökségéért, amely ma is útmutató és üdvünket szolgálja, bárhol is éljünk széles e világon.”

Cserháti Ferenc
a külföldi magyarok lelkipásztori ellátásával megbízott esztergom-budapesti segédpüspök, Túrterebes-Budapest

2.
„Ahol magyar szót hallunk, ott van Magyarország. Szent István király óta ez jut eszünkbe: egy a múlt és egy a nyelv, egy a szív és egy a lélek, hivatásunk is egy reményre szól. Sorsunk elszakíthatatlanul összekapcsol.”

Varga János
a Pázmáneum rektora, Bécs

3.

„A nemzethez, a kereszténységhez tartozás felismerése, ezek tudatos megélése kétségkívül gyógyírt jelenthet mindazok számára, akik bizonytalannak érzik akár személyes sorsuk, akár a világ alakulását. Az összetartozás feltétlenül azt kell jelentse, hogy kinyújtjuk kezünket a másik magyar, a másik keresztény, a másik ember felé, amiben az illető adott esetben megkapaszkodhat, amitől egy bátorító mozdulatot, szeretetteljes simogatást vagy egy falat ételt, korty vizet remélhet.”

Csibi Krisztina
a Magyarság Háza igazgatója, Budapest

4.
„Béke, tér és idő – földi életünk törékeny és véges fogalmai. De az örökkévalóság tükrében végtelenné tágulnak. Ezt azonban csak a szívünk tudja befogadni, az a szív, amely számára nincsenek fizikai határok.”

Mustos Edit
tanár, blockflöteművész, kántor, Köln

5.
„Ha viccesen fogalmazhatok, akkor azt mondanám, hogy abban a pillanatban, amikor egy asztalhoz leül a párkányi, nyárádszeredai, pesti, szabadkai vagy temesvári magyar s egy-két kupica Unicum, szilvapálinka, Csíki Sör vagy egy kisgéresi Bolyhos elfogyasztása után még nem veszekednek, akkor az már az összetartozás. Mert viták mindig voltak, vannak s lesznek, de ezeken túl kell tenni magunkat, s arra összpontosítani, hogy itt 15 milliónyian vagyunk, akik túl kell éljük nemcsak a következő évszázadot, hanem a következő évezredet is.”

Tókos Levente
az Erdély Ma főszerkesztője, Kolozsvár

6.
„Magyar gyökereinket soha nem felejtjük el a befogadó országunkban sem, az eredeti hazánkból hozott anyanyelvünket, kultúránkat gondosan ápoljuk és igyekszünk gyermekeinknek továbbadni. Hogy ez sikerül-e vagy sem, természetesen sokban függ a befogadó országban tapasztalt körülményektől is. Nekem és még jó néhányunknak itt Franciaországban sikerült.”

Gonthier-Romhányi Anna
a Párizsi Magyar Katolikus Misszió Gazdasági Tanácsának alelnöke

7.
„Összetartozunk, mert összeköt bennünket a múltunk, a történelmünk, a hagyományaink, a nyelvünk, a kultúránk. Ahogy feloldódunk a népdalaink harmóniáiban, ahogy elmerülünk nagy költőink metaforáiban, ahogy az ízek keverednek a szánkban, ez mind összekapcsol bennünket itt a Kárpát-medencében. Bárhová is sodorjon bennünket az élet, mi mindig összetartozunk.”

Csadi Zoltán
színész, rendező, a dunaújvárosi Bartók Kamaraszínház igazgató-helyettese, a II. Rákóczi Ferenc Alapítvány a Kárpát-medencei Fiatalokért ügyvezetője, Galánta-Budapest

8.
„Az összetartozás számomra különös hangsúlyt kap, amikor most már szabadon megfogalmazhatom kérésemet: legyen a pap, katolikus vagy más felekezetű, népének vezére, támogatója és a nehézségekben védelmezője. Csak összekapaszkodva maradhatunk meg.”

Vencser László
volt teológiai tanár, az ausztriai idegen nyelvű katolikus pasztoráció országos igazgatója, Linz

9.
„Összetartozunk – mindig is összetartoztunk! A tovaszáguldott keserves száz esztendő után végre fellobbanhat a láng, amelynek fénye bevilágít minden magyar lélekbe, hője belengi nemcsak a Kárpát-medencét, hanem a nagyvilág legeldugottabb pontjait is, hogy emlékeztessen: a Szent Korona országa a mi hazánk, figyel ránk és mindig hazavár!”

Dancs Rózsa
író, a Kalejdoszkóp kulturális folyóirat főszerkesztője, Toronto

10.
„Bár országhatárok választanak el
s a nagyvilágban szétszórtságban élünk,
mi úgyis tudjuk, hogy összetartozunk;
összeköt nyelvünk, kultúránk s a vérünk.” (Összetartozunk – részlet)

„Ami minket összeköt,
a nyelvünk s a vérünk,
ez tesz minket magyarrá,
akárhol is élünk.

Nem akarunk semmi mást,
csak szabadon élni,
ami minket megillet,
azt ne kelljen kérni…” (Áldd meg, Isten! – részlet)

„Legyen testvére magyar a magyarnak,
bár megosztották bábeli hatalmak,
de mi a szívünk mélyén összetartozunk,

ezért elszakadni soha nem fogunk;
a gonosz világ bármit is akarhat –
testvére marad magyar a magyarnak.” (Legyen testvére – részlet)

Baricz Lajos
plébános, költő, Marosszentgyörgy

11.

„Vezetéknevem alapján osztrák vagyok, édesanyám született Bittera, ők Bécsből jöttek Csallóközbe – én mégis szüleimtől azt tanultam, magyarok vagyunk. Összetartozunk, mert bennünk is Trianon óta csakis magyar szív dobog – néha nehezen, ritmuszavarokkal, de rendületlenül… az utolsó dobbanásig.”

Puss Sándor SJ
jezsuita szerzetes, Nyitra

12.
„Számomra az összetartozás biztonság. A megértettség, az egy tőről fakadás, a szavak nélküli elfogadás és a közös szárnyalás biztonsága. Mert magyart csak magyar érthet igazán!”

Gál Katalin
logopédus, pszichológus, önkormányzati képviselő, Kilyénfalva / Gyergyóújfalu

13.

„Cserkészként még inkább érezzük azt, hogy mit jelent tartozni valahová, összetartozni, összetartani. A világ minden táján élnek magyar cserkészek, ami bizonyítja, hogy a magyar nemzet az egész világot körbeöleli. Az anyaország határain túl is büszkén valljuk, hogy magyarok vagyunk, magyarul gondolkodunk, magyarul érzünk!”

Száraz Bernadett
a 60. sz. Sík Sándor Cserkészcsapat parancsnoka, Tardoskedd

14.

„Egy vérből… Hallgatom a szebbnél szebb erdélyi népzenéket, katonadalokat. S megdöbbenek, hogy a románnak nincs. Nekünk meg több száz. Vagy ezer. Valódi kincsek, igazgyöngyök. Hetedhét országon túl is magunkra ismerünk bennük. Doberdóról, Erdélyországról, muszkákról, Galíciáról, Isonzóról szólnak. Közös szívfájdalmunkról. Mert nekünk a hazát Szent István óta folyton meg kellett védeni. Megvédeni ott, a magasban, s itt a hitet, a vért, a nyelvet, amivel »kilógunk« a szláv-latin tengerből, ami teremtőerőnk, a földet, amelyet a világpolgár inkább beépít, mint megművel. Mi ez a közös többszörös, amit még az isteni kegyelem is tiszteletben tart? Amit Trianon sem vehet el…”

Sebestyén Péter
plébános, lelkiíró, Marosvásárhely

15.
„Mi, magyarok szerte a Kárpát-medencében és a diaszpórában, szétszóródva a nagyvilágban, egy nép és egy nemzet vagyunk! Országalapító Szent István királyunk a Szent Koronával az országot és a népet Mária oltalmába ajánlotta, azóta Magyarország Regnum Marianum, mi, magyarok pedig Mária népe vagyunk. Több mint ezer éve őrizzük a keresztény magyar kultúrát. Történelmünk, hagyományaink, kultúránk, magyar örökségünk és erényeink ismerete és szeretete nélkül olyanok vagyunk, mint egy fa gyökerek nélkül. Meggyőződésem, hogy az egységes nemzet a nemzetrészek kultúrájával lesz teljes és erre építhető az összefogás, az összetartozás és így lesz közös, sikeres, magyar nemzeti jövőnk. Összetartozásunk gondolatát imába is foglaltam a Magyar Család szobrom feliratában: „Hiszek az egy Istenben / Hiszek a hazában / Hiszek a nemzetben / Hiszek az összetartozásban / Hiszek a szeretetben / Hiszek a családban.” A NAGY MAGYAR CSALÁDBAN!”

Józsa Judit
kerámiaszobrász, művészettörténész, Korond (Erdély) – Budapest

16.
„Életem legnagyobb részét külföldön töltöttem, megtanultam több nyelvet, beilleszkedtem különböző országok társadalmába, munkámból kifolyólag gyakran utaztam a világban, de minden alkalommal, ha magyar szó ütöttem meg a fülemet, megdobbant a szívem, ami jeladás is volt, hogy hova tartozom, kikkel vállalok sorsközösséget, még akkor is, ha sok-sok év óta a szülőföldemtől távol élek.”

Vincze András
újságíró, München

17.
„Magyarnak megmaradni távol a hazától, ez a mi missziónk; fennmaradni a háborgó óceán közepén, egymásba kapaszkodva azokkal, akiknek velünk együtt szívügye, hogy még létezzünk kicsit, ne nyeljenek még el a hullámok. Magyarságunk őrzése azért fontos nekünk itt, az Óperencián túl, hogy gyermekeink is érezzék: jó magyarnak lenni. Jó hazamenni, jó, ha mindenki érti szavunk, jó beszívni a magyar mező illatát, jó visszatérni gyökereinkhez. »Magyarnak lenni nem állapot, magyarnak lenni magatartás!« – Márai Sándor”

Papp Hortenzia
Pannonia Könyvesbolt, Toronto

18.

„Több mint három évtizede élek Kanadában feleségemmel és három gyermekünkkel, s ápoljuk nyelvünket, értékálló magyar kultúránkat. A Nemzeti Összetartozás Évében, egy tragikus és szomorú esemény évfordulóján, ugyanakkor az Összetartozás Ünnepén vessünk számot, hogy mit tettünk a múltban és mit KELL tennünk a jövőben azért, hogy nyelvünket és kultúránkat, elődeinkhez méltóan még sokáig meg tudjuk őrizni. Olvassuk el Márai Sándor Halotti beszéd című versét, és azt kívánom magunknak, hogy az abban leírtak igazságával még sokáig tudjunk dacolni. Csak rajtunk múlik! Azt kívánom: átérezvén a feladat súlyát, képesek legyünk elérni, hogy a következő századik évfordulón az utánunk következő generációk IS magyarul ünnepeljék a Nemzeti Összetartozást.”

Bede-Fazekas Zsolt
Független Magyar Rádió, Toronto

19.

„Összetartozás! Kivel akarok én összetartozni? Nagyon sokat gondolkodtam ezen az elmúlt napokban. A múlt eltelt, de az formálja a jövőt. Gyökér nélküli fa nem tud sokáig élni. Ami az én múltam, az a családom, nagyszüleim, dédszüleim és így mehetnénk vissza, akik itt éltek, küzdöttek megmaradásunkért. Ahogy Csézy Ez az otthonunk című dalában fogalmaz: »Ez az otthonunk, itt kell élnünk múltunk és jövőnk.« Minden ember alapvető szüksége, hogy tartozzon egy közösséghez, akikkel egyformán gondolkodik, egyformán álmodik. Én összetartozok minden jóérzésű emberrel, hitvalló kereszténnyel és becsületes magyarral. A Trianon 100 évfordulóján a cserkésztábori credo csendült a fülembe: »Hiszek a kevesek egybetett kezében, / Hiszek a Krisztus-test nagy közösségében, / Hiszek, hiszek a megváltó Kereszt erejében, / Hiszek a Szeretet végső győzelmében. Ámen.«”

Hanuleac Tamás
segédlelkész, Gyimesbükk

20.
„Összetart(oz)unk. Engem az összetartozunk szó akkor töltene el igazán jó érzéssel, ha a zárójelbe tett két betű nélküli jelentése is valóság volna. Nagyon sok erőfeszítés történt az utóbbi években-évtizedben ennek irányába, de sajnos a világ hozzánk is begyűrűző áramlatai az összetartási-összetartozási törekvéseket kevésbé segítik. Meg kell küzdenünk ezzel is. Hiszem, hogy, ha teljes mértékben nem is, de igen nagy mértékben sikerülni fog. Mert minket olyan fából faragtak.”

Varga Gabriella
újságíró, Erdély / Magyarország

21.

„Világjárt előadóművészként azt tapasztaltam, hogy a magyar nyelv és kultúra iránti szeretet, rajongás és törődés minden magyart összeköt e golyóbison, mert összetartozunk!

Zorkóczy Zenóbia
előadóművész, Erdély

22.
„Összetartozás: két vagy több ember kölcsönös szeretete, tisztelete, mindhalálig. Nemzeti összetartozás: határokon át ható hazaszeretet, hűség a magyarság iránt.

Lajtai Gábor (1969–2020)
költő, Budapest

23.

„Felső-Ausztriában csakis felsőfokon említhetjük meg minden itt élő magyar szent kötelességét: az összetartozást, a szeretetközösséget az itteni magyarok körében és a világon élő minden magyarral szemben is. Érkeztünk ide Magyarországról, Erdélyből, Délvidékről, Felvidékről és Kárpátaljáról is. Vagyunk katolikusok, reformátusok, evangélikusok, ortodoxok és unitáriusok. Minden különbségtétel nélkül testvérek vagyunk magyarságunkban és az egy szerető jó Istenünkben is! Mindig azt tartjuk szem előtt, ami összeköt bennünket, és nem azt, ami szétválaszt. Magyar vér csörgedezik ereinkben és magyar szív éltet bennünket. Magyar egységet dobban a szívünk! Ez mindennapi házi feladatunk. Életfeladat! Megélt keresztény hitünk, Krisztus tanításának megvalósítása alappillére szentistváni egységünknek. A Nemzeti Összetartozás Éve forrassza össze még erősebben a világ magyarságát! Isten, áldd meg a magyart ÖSSZETARTOZÁSSAL!

Szabó Ernő
plébános, Linz

24.
„A személyes érintettség felerősíti ezeket az érzéseket: Felvidékről kitelepített nagyszüleim, két korábbi erdélyi utazásom élményei sokat hozzátettek ehhez. Amióta pedig – 2015 januárjában – megismertem Szász István Tas írót, budapesti születésűként az ő személyén, munkásságán és a Hitel Múzeum-Galérián keresztül még több ismeretet szereztem az erdélyi magyarság múltjáról és jelenéről. Mindezek révén még jobban megértettem, hogy mi, anyaországiak a külhoni magyarokkal örökre összetartozunk.”

Tófalvi-Balassa Szilvia
tanár, Budapest

25.

„Az összetartozás igénye a közösséginek teremtett ember sajátja volt. Nem Isten térítette le, hanem az ember próbált letérni erről az egyetlen biztos útról, önmaga ellenében az ellenkezőjét képzelvén. Ez az érzés két személy összetartozásától egészen az emberiség összetartozásáig terjedhet. A család ennek a sornak az egyik építőeleme, a nemzet pedig a másik. Nem elválaszthatók egymástól, de éles határ nélkül, az egészséges család a fizikai, az egészséges nemzettudat a lelki megmaradás szolgálója. Ez utóbbi a közösségért vállalt áldozatkészséget és a család védelmét is biztosító veszélyérzetet feltételez. Az összetartozás immunrendszerünk része.”

Szász István Tas
orvos, író, Kolozsvár-Leányfalu

26.
„Mi magyarok, székelyek, kunok, jászok, palócok, csángók, barkók, matyók összetartozunk, mert összeköt minket a magyar nyelv, a magyar történelem, a magyar kultúra és a keresztény hit.”

Szekeres-Lukács Sándor
jogász, író, Felsősófalva-Monor

27.

„Az összetartozásra nekünk, magyaroknak van talán a legrövidebb, legtömörebb s a legszebb szavunk: TESTVÉR. Két szótag, amit ha nagyhatalmi erőszakkal szét is szakítanak, ugyanazt jelenti: test és vér. Benne van egész keresztény és magyar hagyományunk, amit Krisztus Urunk hagyott ránk az utolsó vacsorával. Azt nem tudom, hogy a csodaszarvas regében Hunor és Magor keresztények voltak-e, de az biztos, hogy keresztényként, azaz testvérként viselkedtek, hiszen a szarvas utáni hajszában segítették és nem gyilkolták egymást, akárcsak a honvisszafoglaláskor a hét vezér. Nekem az összetartozás egyben összetartást is jelent a közös cél felé, mint Hunornak és Magornak. Vagy mint a Baradlay fivéreknek, akik ha bár csúnyán megsértették egymást, mégis összetartva küzdöttek a várfalon a honért.”

Okos Márton
a Báthory-Bem Hagyományőrző Egyesület elnöke, Kalotaszentkirály-Zentelke – Budapest

28.

„Összetartozásról akkor szabad beszélni, ha a szépen megfogalmazott mondatokat tettek követik. Akinek apai és anyai ágon is felvidéki vér csörgedezik az ereiben, a 2004. december 5-i népszavazás előtt egy népszerű napilap belpolitikai rovatvezetőjeként szóvá kellett tennie, hogy szánalmas az a feltételezés, miszerint a határainkon túl élő magyarok lehetetlenné akarják tenni az anyaországiak életét. Családtagjaim, rokonaim, barátaim, ismerőseim, akikért tűzbe merném tenni a kezem… Jegyzetem persze meg sem jelenhetett és másnap már nem voltam az újság dolgozója. A sors kegyetlen fintora, hogy hamvába holt írásommal csak magamnak ártottam, és nem sikerült bátorítást adnom azoknak, akiknek olyan nagyon szerettem volna.”

Horváth Gábor Miklós
költő, Budapest

29.
„Ősapáink annak idején vérszerződött esküvel pecsételték meg összetartozásunkat. Azóta egy a múltunk, egy a vérünk, egy a nemzetünk. Bár a történelem szétszaggatott minket, szétszóródtunk a nagyvilágban, az eskü, a szerződés örökké él!”

Kovács Nóri
előadóművész, Budapest

„Az otthonod mindig ott van, hol a néped visszavár,
Ahol a fészkére visszaszáll a szép turulmadár.
Ahol anyanyelven köszöntenek, mikor megérkezel,
Ahol piros-fehér-zöld zászló táncol a széllel.

Magyar Testvér, bárhol élsz a nagyvilágban,
Hozzánk tartozol, várunk haza a Kárpát Hazába!
Míg összetartunk, addig az Isten itt lesz velünk,
Hisz’ egy a múltunk, egy a szívünk, egy a nemzetünk.
Éljen addig, míg a föld tart, Magyar Nemzetünk!”

Várunk Haza – Részlet Kovács Nóri Nimród regéje című operájából

30.
„A diaszpórában nevelkedő magyarként számomra az összetartozás annyit jelentett: ha bárhol találkoztam magyarral, az már nem volt idegen, hanem a nemzeti családomhoz tartozott!”

Schenk Angyalka
cserkésztiszt, az innsbrucki 79. sz. Dr. Kozma György SJ Cserkészcsapat parancsnoka

 

31.

„Az elmúlt három évben Észak-Amerika számos magyar közösségét kerestem fel, ismertem meg. Bár számomra mindig természetes volt magyarnak lenni, a diaszpóra magyarsága megmutatta: egy más kultúrában megmaradni magyarnak nem is olyan egyszerű. Az ő kitartásuknak és összetartozás iránti vágyuknak a példája, hogy a kanadai diaszpórában pezseg a magyar kulturális élet. Az összetartozás tüze nemcsak ég, lobog!”

Csibi Balázs
újságíró, szerkesztő, Toronto-Budapest

32.
„»Régi Magyar Világ«, »Kicsi Magyar Világ«… dédszüleim, nagyszüleim azokban a világokban születtek. Óriási tragédia volt az igazságtalan trianoni döntés az elszakított területeken ragadt magyaroknak. Ők attól kezdve csak vágyódtak »Drága Kicsi Magyarország«-ra (anyai nagymamám mindig így nevezte az anyaországot), és sokáig reménykedtek abban, hogy egyszer még visszatér a mama által annyit emlegetett „Nagy Magyar Világ”. Csak a lelkükben tért vissza, de ott igen. Ott most is minden magyar testvérükkel összetartoznak.”

Simon-Benedek Zsuzsánna,
a Clevelandi Magyarokért Alapítvány vezetőségi tagja,
Cleveland, Ohio, született Gyergyószentmiklóson

33.

„Megélni magyarságunkat a diaszpórában annyit jelent, mint elmesélni évezredes történelmünket, Bocskai ruhában vagy székely népviseletben elmesélni származásunkat, Csíkszeredai Sportklubos mezben NHL jégkorong mérkőzésen székely zászlót lengetni, a Szentegyházi Gyermekfilharmónia 150 székelyruhás gyermekével a világ leghíresebb vízesésénél, a Niagaránál legszebb magyar népdalainkat énekelni. Beszélni ékes anyanyelvünket, megtanítani erre gyermekeinket, unokáinkat, magyar népdalt énekelni és magyar néptáncot járni velük, bejárni velük a mesék és legendák világát. A századik évfordulón Clevelandben egyszerre szólaltattuk meg városunk magyar templomainak harangjait, az új élet jelképeként pedig diófákat ültettünk, a következő nemzedéknek hírül adva, hogy mi itt vagyunk, megmaradtunk. Akik temetnek minket, azoknak üzenem, hogy mi MAGOK vagyunk. MAGOK, akik összetartoznak. MAGOK, akik hiszünk egy Istenben, hiszünk egy hazában, hiszünk egy isteni örök igazságban és hiszünk Magyarország feltámadásában.”

Csibi Lóránd,
a Clevelandi Magyarokért Alapítvány elnöke,
Cleveland, Ohio, született Gyergyóditróban

34.
„A Szent Korona misztikus egységében fogant Kárpát-medencei magyarság egy test, egy lélek, amely soha nem fogadhatja el a trianoni csonkaságot. Hiszem és vallom, hogy a nemzet legjava és a többsége immár tisztában van azzal, hogy soha többé nem hagyhatjuk, hogy elúrhodjon rajtunk a trianoni lélek csüggedése. S ha ez sikerül, akkor a jelenlegi súlyos migránsválság, a korona- és a lelkitrianon-vírus szívóssága ellenére is tartóssá válik a Szent Korona egységében fogant Nagy-Magyarország valódi fölemelkedése.”

Pósa Zoltán
író, költő, újságíró, irodalomtörténész, Budapest

35.
„A fizikai országhatárok emberek alkotásai, amelyek a lélek számára nem léteznek. 1920-ban gonosz kezek szétdarabolhatták országunkat, ám Isten ajándékát, a nemzetet megtartó lelki szálakat nem téphették szét. Ezek mentenek át bennünket a jövendő számára is.”

Buczkó József 
címzetes múzeumigazgató, Hajdúnánás

36.
„Hazaszeretet, nemzettudat, anyanyelv, közös történelmi örökség – szavak, amelyek egyértelműen kifejezik azt az eltéphetetlen szálat, amelyet az összetartozás jelent. Olyan erős kötelékek, amelyek átszövik a tudatot, a lelkiismeretet, az érzelmeket. Racionálisan talán nem is lehet a maga teljességében megmagyarázni. A családi környezetben kezdődik, az évek során érlelődik, az idő múlásával egyre jobban elmélyül, az események hatására tudatosodik. Az összetartozás nem zár ki, nem kicsinyít senkit, egyenlő tisztelettel tekint a többi nemzetre, de nem engedi, hogy a kívülállók, akik nem tudják vagy nem akarják megérteni, bármilyen módon megpróbálják felbontani, összekuszálni az összetartozás szálait.”

Vertse Márta
a Vatikáni Rádió Magyar Szerkesztőségének munkatársa, korábbi főszerkesztője, Róma

37.
„Fiatalkoromban indultam el otthonról, Budapestről és azóta egyházzenészként Salzburgban élek. A latin nyelvű liturgia biztosította az otthonérzet folytatását és az egy Istenbe vetett hit köt össze sok emberrel a mostani környezetemben is. Mégis sokszor szánakozva tekintek a körülöttem élőkre, akik a magyar kultúra, főleg az irodalom és a zene mélységeinek megismeréséből kirekedtek. Mi nagy hálával tartozunk a Teremtőnek, hogy ezt az ajándékot útravalóként megadta nekünk, hogy a történelem útvesztőiben is ezzel bátorítson minket.”

Czifra János
a salzburgi dóm karnagya, zeneigazgatója

38.
„Szép kifejezés az összetartozás, és számomra azt jelenti, hogy bármi történhet vagy történt – szétszedtek –, sok minden összeköt: nyelv, kultúra, gondolkodásmód és a lelkünk, szívünk, a magyarként, emberként való élniakarás úgy, hogy közben a velem egy térben élő más nemzetiségű és vallású testvéremet is tisztelem, elfogadom másságát és ugyanezt elvárom tőle is. Élmény volt számunkra, hogy a karanténos bezártság ellenére is megtapasztalhattuk az összetartozást a Kárpát-medence magyarjaival azáltal, hogy a szombathelyi ELTE SEK és a Gencsapáti Táncegyüttes által meghirdetett Körbetáncoljuk a Kárpát-medencét! Összetartozunk 1920/2020 című felhívásukat elfogadva férjemmel a marosszentgyörgyi katolikus templomkertben a Márton Áron szobor előtt teljes lelkünkből roptuk a táncot, tudván, hogy sok magyar testvérünk a Kárpát-medencében hasonlóan fejezi ki összetartozását nemzetével. Az ehhez hasonló dolgok erősítik összetartozásunkat.”

Simon Kinga
kántor, a Szent Cecília Együttes alapító-vezetője, Marosszentgyörgy

39.
„Összetartozásunk látható, tapasztalható jeleinek olyan tudattalan, archetipikus alapjai vannak, amelyek – egyedi módon – a magyar néplélek sajátjaivá váltak: a szenvedés és a hit.”

Ifj. Czikó László
plébános, Búzásbesenyő

 

40.
„Számomra az összetartozás és a hazaszeretet nem egyéb, mint a családom szeretete, bukovinai székely apámé s anyámé, s azoké akiket ők szeretnek/szerettek: az ő szüleiké, és így tovább, azoké, s az azoké, elé s vissza, míg a világ. Ezekből a kicsi mozaikokból áll össze a haza magasztos nagy fogalma – nemcsak lélekben, de fizikailag is, mert az ősök teste lett a haza földjévé is, s abból is vétetett, abból termett a gabona, gyümölcs s abból hízott az állat, amellyel táplálkoztak. Az ősök mentalitása, vérmérsékletük – ami örökletességgel bír – csiszolta e táj kultúráját is egyénivé s személyre szabottá, pontosan hozzánk, a lelkünkhöz találóvá. Fogadják el tőlem, egy magamfajta jokulátor jókívánságát: Isten éltessen s tartson meg minden magyar embert a Kárpát-medencében, hetedhét országon innen s még az üveghegyeken is túl!”

Sebestyén István
ének- és mesemondó népművész, A Népművészet Mestere, Kakasd

41.
„A nemzeti összetartozás számomra közös lelket jelent a világon szétszóródott nemzettársaimmal.”

Klotz Mária
költő, Pilisszentiván

„A puzzle-darabkák lágyan összesimulnak, lélekben szeretethidakat alkotnak, testvéreink rajtuk egymáshoz bandukolnak. Mindig is tudták: szorosan összetartoznak.” Részlet Klotz Mária: Kirakós (élet)játék című verséből

Klotz Mária: Trianoni-haikuk

puzzle-darabok
megtalálják részüket
anyaország is
*
Szétdarabolták,
elvették nagy hazádat,
lelked megmaradt.
*
soha nem felejt
aki igaz magyarként
éli életét
*
egy nagy ország volt
most darabokban hever
összetartozik
*
elvették tőled
ami egyszer tiéd volt
ne feledd soha
*
nyesték ágaid
törzsed stabilan áll még
gyökereid is
*
Ne olvadj be, tartsd
meg szép anyanyelvedet
akkor megmaradsz
*
harangzúgással
emlékezünk a gyászra
nem ünnepelünk
*
összetartozunk
hiába csonkították
meg nagy hazánkat
*
egy nemzet vagyunk
attól nem lettünk mások
hogy máshol élünk
*
Száz éve történt,
szétválasztottak, mégis
összetartozunk.
*
Magyarország az
egyetlen önmagával
határos ország.

2020. június 4.

42.

„Édesapám Zimonyban, édesanyám Vaskohon született, szüleim Nagyváradon kötöttek házasságot. Apai nagyapám Felvidéken, Eperjesen született, anyai nagyanyám székely lány Marosillyéről (dédapám ott alapította Hunyad megye első patikáját). Szüleim házasságkötésük után egy évig Újvidéken éltek; ott született egyik testvérem is. Azt, hogy mit jelent számomra az összetartozás éve, és hogy vajon mi lehet ma, száz év után Trianon üzenete, nem tudom jobban megfogalmazni, mint ahogy egy felvidéki újságíró (Gujber Zsuzsanna) tette: »Tartsuk meg magyarságunkat, amelyért elődeink annyit szenvedtek, adjuk magyar iskolába a gyermekeinket, ismerjük meg történelmünket, kultúránkat és tartsuk tiszteletben más népek értékeit. Az, hogy tartsunk össze, ne hagyjuk, hogy úrrá legyen rajtunk a széthúzás, mert az a gonosztól való. Az, hogy múltbeli vagy jelenlegi sérelmeinkkel, kisebb-nagyobb sebeinkkel térjünk be a Legszentebb Orvos rendelőjébe, akinek hatalma van arra, hogy a legsajgóbb sebeket is begyógyítsa s a rosszat is a javunkra fordítsa. És végül az, hogy higgyünk abban, hogy ha a Jóisten pont erre a helyre teremtett minket magyarnak, akkor azzal valamilyen szándéka van.«”

Dr. Udvarhelyi Olivér
ügyvéd,
a Keresztény Értelmiségiek Szövetsége Veszprémi Csoport elnöke

43.

„Az összetartozásról a kötődés jut eszembe, a kötődésről pedig az, hogy éltető erő. Az ERGO – Európai Regionális Szervezetben az első perctől kezdve igent mondunk az életre, a családra, az időn és téren átívelő összetartozásra. Azért fogtunk össze, hogy megismerve egymás életét, gondjait, problémáit, erőt merítsünk a találkozásból, reményt, biztatást, örömet vigyünk otthonainkba, kisebb és nagyobb közösségeinkbe. Hogy a kapcsolatok, mint kis patakok, csermelyek, behálózzák a Kárpát-medencét, Európát, a világot.”

Ékes Ilona
az ERGO – Európai Regionális Szervezet elnöke, Budapest

 

44.
„A miértekre túl sok válasz van.
A miértekre nincs is válasz.
Anyukám mondata volt kamaszkoromban: »Ne azt keresd, Lilla, ami szétválaszt, hanem ami egybeköt.« Ezer szállal tart minket egyben a Kárpát-medence. Sokfélesége, domborzati, természeti, kulturális változatossága lenyűgöző. Vizeink zengedezve járnak, bánatot nem tudnak. Fenséges érzés határokat átlépni, mégis otthon érezni magamat délen, nyugaton, északon, keleten. Összeköt minket közös anyánk, a nyelvünk, amely megőrizte ezeréves rétegeit is. Vigyázzunk egymásra, értékeinkre! Éltessük, teremtő lélekkel éljük életünket még sok ezer esztendeig örömben, szeretetben, egészségben!”

Fehérváry Lilla
előadóművész, Budapest

45.
„Jean-Marie Lustiger (1926–2007) zsidó származású párizsi bíboros, érsek mondta egyik előadásában, hogy »két népnek a fennmaradása a történelemben valóságos csoda: a zsidóké és a magyaroké. A zsidók a mózesi törvény megszabta különállóságuknak, a magyarok pedig a kereszténységhez való csatlakozásuknak köszönhetik megmaradásukat«. A mi jövőbeli fennmaradásunknak egyszerre keresztény és magyar mivoltunkból adódó állapotbeli kötelességeink lelkiismeretes teljesítése a biztos garancia. Mit jelentsen ez gyakorlatilag? Elvégezni a magunk helyén mindennap és minden órában Isten kegyelméből azt a feladatot, amelyet a konkrét jelen hoz saját hivatásunk számára, és sohasem hanyagolni el egyetlen feladatot sem, akármilyen csekély legyen is az. Jövőnk sziklaszilárd alapja ugyanis nem a hangzatos nagyotmondás, hanem az örökölt nyelvi és hitbeli értékekből táplálkozó cselekvés és testvéri összekapaszkodás.”

Msgr. Jakab Gábor
pápai káplán, szentszéki tanácsos, plébános, Kolozsvár-Kerekdomb

46.
„Az elmúlt év karácsonyán egy igazi életcsodára lettem figyelmes: a szentmise végén nemzeti imánkat énekeltük, és a kórus első padjában egy édesapa, ki tudja, miért, magához szorította kislányát, és úgy énekeltek együtt, mindketten. Ahányszor erre gondolok, végigfut rajtam valami döbbenet, s kérdezem magamtól: mire gondolhatott, mit érezhetett ez az édesapa, miért fohászkodott így? Egy dologban biztos vagyok: a legtöbbet adta önmagából, harcaiból, nehézségeiből egyaránt, mert szenvedélyes útmutatónk: vállalni az otthon, az anyanyelv és ragyogó hitünk varázslatosságát.”

Bilibók Géza
plébános, Tusnádfürdő

47.
„Neveltetésem és felnőtté alakulásom idejének egyik meghatározó és máig tartó eleme a minden nehézségben való kitartás, amelyhez a lelkierőt – az istenhiten kívül – a történelmi múltban találom meg. Családom és nemzetem történelmi múltjában. Sokszor idézték szüleim Tompa László egyik versét, a Lófürösztés címűt, ha az életben a gátló, ellenséges körülmények dacára az igaz elvekhez való ragaszkodás volt szükséges – akár nekik, akár nekünk, gyermekeknek. Nem véletlenül lett ez a vers zsinórmérték az életünkben, hiszen a mi családunk is székely, mint Imre és Áron, akik az egész elszakított – és még napjainkban is elnyomott – magyar közösséget személyesítik meg ebben a gyönyörű versben. A szülői ház szobájának falán pedig amióta az eszemet tudom, mindennap láttam Gy. Szabó Béla kolozsvári grafikus metszetét – melyet most illusztrációként is közzéteszek –, így végképp lelkembe égett a vers és mondanivalója. Ezen a felvételen Bene János barátom zenei aláfestésével mondom el.”

Ugron Zoltán
polgármester, Mány

48.
„Jó, ha az ember sok helyen otthon érzi magát. Az összetartozás érzése tölt el, amikor a testvértelepülésre, Tihanyba megyek. Ezt éreztem, amikor nagy püspökünket, Márton Áront »elvittem« a Kárpát-medence néhány szögletébe vagy még azon is túl. Mindenütt milyen tisztelettel fogadták a kegyelmes atya gondolatait, életpéldáját! Az összetartozás élménye töltött el, amikor Felvidéken, Szepesen az iskolában a diákok elénekelték a Székely Himnuszt, amikor Stuttgartban székely ruhában vártak, amikor ott lehettem Szabadkán-Kelebián a Márton Áron Közösségi Ház alapkőletételénél, vitrálé megáldásán, amikor itthon, Erdélyben szoboravatással egybekötött szentmisén együtt imádkozhattunk… Ma is vannak ilyen »kapocsemberek«, akik a nagy nemzetben gondolkodnak és összefogják azt, akikre ma is büszkén felnézhetünk. Adja Isten, hogy minél több ilyen példakép születhessen!”

Nagy Zoltán
mérnök, hitoktató, Székelyudvarhely

49.
„A nemzeti összetartozás és a nemzettudat három alappillére a hit – magyarság – érték fogalmak töretlen megvalósulása. Ennek biztosítéka a keresztény identitáshoz való hűség, a Szent Korona tisztelete, és akkor megvalósul a Magyarok Nagyasszonya Világ Győzelmes Királynője országa, amely az egész Kárpát-medencét felöleli. Isten teremtő gondolatában benne van, hogy az ember nem tud közösség és gyökerek nélkül létezni. Különösen igaz ez a világban szerteszóródott magyarság megmaradása szempontjából a globalista érdekek előretörése idején. Nagyon fontos a jövő nemzedékének átadni keresztény hagyományunkat, kultúránkat és a haza szeretetét.”

Kuruczleky Ilona
a Szent Kereszt Ökumenikus Magazin alapító-főszerkesztője, Budapest

50.
„Lelki, szellemi és történelmi megújulásunk színhelyén, az ezeréves határnál, a kontumáci kápolnánál a háborúban elesettek emlékhelyén található a Hit Kapuja, megmaradásunk oszlopaival, itt növekszik a tíz fenyőfa, amely a tíz, Szent István alapította püspökségre emlékeztet, a Márton Áron Keresztút pedig az ősök hitének gondolataival mutat utat összekuszált világunkban. A Nemzeti Összetartozás Évében, 2020 Nagyboldogasszony ünnepére, virrasztó imánk mellett megkezdtük az összetartozás útjának a kiépítését is, amely ősi szentélyünkhöz vezet. Szimbólumértéke van a felállításra váró székelykapunak, és az új oszlopos drótos kerítésnek is, amely vármegyéinket jelképezi majd, és emlékezteti a mellette elhaladókat a világokat elválasztó erőszakos rendszerekre, háborúkra, amelyekből sikerült és sikerül újjászületnünk és erősítenünk összetartozásunkat. Megmaradásunk titka a Márton Áron-i tanítás jegyében rejlik: »Erőnk a lelkesedés. És ez mindenható.«”

Salamon József
plébános, Gyimesbükk

51.
„Amikor a pünkösdi búcsú délelőttjén Csíksomlyón az ember kiül a Kis-Somlyó-hegyre, a Szent Antal-kápolna elé, és figyeli a fogadalmi búcsúra igyekvő emberek áradatát, könny gyűlik a szemébe. És hosszú ideig csak nyeli a könnyeit. Ez a nemzeti összetartozás érzése. Igen mély érzelem.”

Gulyás László,
kiadó-főszerkesztő, Csíksomlyó Magazin, Pusztaszer
52.

„Mária országa vagyunk, hiszen István király Szent Koronánkat néki ajánlotta fel. Ő a mi oltalmunk, közbenjárónk és védelmünk, a Magyarok Nagyasszonya! Az egész Kárpát-medence minden lakójának szószólója Isten előtt, Jézus Krisztus pedig erőnk marad példájával, a Szentlélek fényes szeretetével mindörökké. A Szentlélek ragyogása mindenek fölé emel minket. Legfőképpen ebben tartozunk össze.”

Pitti Katalin
Liszt Ferenc-díjas
operaénekes (szoprán), Érdemes Művész

 

53.
„A nemzeti összetartozás érzése jelenünkben érvényesebb követelmény, mint bármikor… Ézelmi tartalommal azonban csak akkor telítődhet, ha nem lesz érdektelen egyetlen magyar számára sem a többi nemzettárs – bárhol is éljen, s ha tizenötmillió szív lélekben együtt tud majd dobbanni…”

Dr. Gál László
igazgató, Gróf Majláth Gusztáv Károly Római Katolikus Teológiai Líceum, Gyulafehérvár

54.
„A nemzeti összetartozás számomra felelősséget jelent egymás iránt, Isten és nemzet előtt a mindenkori időben. Nekünk, akik határon túlról származunk, a vészterhes időkben is reményként élt az a név: Magyarország… és a kettős állampolgárság a fájó sebekre gyógyírként hatott minden magyar szívvel és lélekkel élőnek. Egy nemzet és közös gondolkodás – legyen ez a jövő! Nagyasszonyunk, Hazánk reménye…”

Bajkó Zoltán
plébános, Izsák (sz. Ditró)

55.
„Nagyvárad: Szent László-herma. Kolozsvár: az igazság szülőháza. Ábellel a Hargitán. Dsida! Csíkszereda: Passió című versem bölcsője. Megfogva egymás kezét, hogy együtt haladjunk tovább! Bözödújfalu hajdani templomának tornyára pillantottam, meg a vízből kipillantó, kapaszkodó, menekülő faágakra. Jött egy fiú. Vettem tőle egy szalmából font, szalmacsengővel díszített koszorút. Adventi dísz évek óta.”

Devecsery László
író, költő, rendező, Szombathely

56.
„Hosszú-hosszú ideig, legalább száz évig tartó békességnek kellene következnie. Tudom, ez álmodozás, de egy erőteljesen körvonalazódó új világ hajnalán élünk, sokan csak botladozunk, de talán ébredezünk is. Jó lenne egy mélyebb, lelkibb világot megteremteni a körénk fonódó pénzkerítéses, soktiltásos terrain helyett, és abba főleg a tisztaságot bevinni, legyen az történelmi, gazdasági vagy szellemi tisztaság. Ebben az egyelőre álomi világban van (lenne) nagyobb esélye a meg-megrángó lelkek gyógyulásának. Ahogy egy-egy csonttörés is pihentetéssel gyógyul leghamarabb, leginkább, legjobban. Valami hasonlóra lenne szükségünk – avatott, hozzáértő gyógyítókról nem is beszélve. Egyszerű nyelvre fordítva: a munkájában és az életében a természetes helyén kezelve a múlt bántásait, mindenkinek tudnia kellene, rá kellene jönnie, mi a teendője. Túl kellene lépni a revizionizmus vágyak kikopott kliséin, olyan új szerves egységbe kellene tömörülni, amely a körülöttünk élő más nyelvűeknek is életigenlő esélyeket nyújt, több együttérzést kelt, jobb rálátást ad a régi csonttörésre. Több megértést, elfogadást ébreszt.”

Lengyel Ferenc: Fáj még

Megaláztak. Nem érdemelted.
Villámcsapás ért, megégetett.
Beleborzongott tested-lelked,
Megtörettél, és cipelheted.

Haragszol, csapkodnál dühödten,
sakál s hiéna is vagy már-már;
hosszan fájó seb ütközetben,
amelyet meg csak utólag láttál.

Évek rokkája egyenget szálat
pórusaidban emlékeidből:
sértettségedből görcs, genny, utálat,
lenézés, bosszúvágy éledt föl.

Megaláztak. Egy évszázaddal
ezelőtt történt. Mégis fáj még.
Alázatot várni megbántott-tól
csúfságos túlzás – aljas szándék.

De a két szó egy tőről fakad:
megalázás ellen alázat. 
Olthatja bosszúvágyadat?
Igen… És igazad így lesz bátrabb.

Lengyel Ferenc
költő, pedagógus, Bécs (sz. Kolozsvár)

57.
„Ha megdobban a szív a Magyar Himnuszt hallván, sok országban élő honfitársunkban felerősödik az összetartozás érzése. Pedagógusként testvériskoláink tanáraival, diákjaival sokszor együtt dobbant a szívünk Erdélyben és Ausztria magyarlakta vidékein. Éreztük, hogy egy a szívünk, lelkünk Felvidéken, Kárpátalján, Délvidéken is. Leírhatatlanul szép napok voltak. Ahogy elhunyt férjem, Balogh József költő, tanár megfogalmazta Virrasztó csöndjeink című költeményében:
»Törzsnek és ágnak egy a sorsa:
fák vagyunk. Létünk így közös.
Fényt küldünk messzi csillagoknak,
ha fölöttünk az ég ködös.«”

Balogh Józsefné
pedagógus, Szombathely

58.
„Ne feledjük el, hogy 1999-ben Csurka István volt az első a rendszerváltozás után, aki megszervezve a Bocskai Irodalmi Színpadot, küldetésének érezte, hogy a művészek járják az országot és a legkisebb településekre is elvigyék a Trianon a magyar költészetben című nagy sikerű műsort. Több mint száz ingyenes előadást tartottak vidéken. Örülök neki, hogy Trianon most már nem tabu.”

Medveczky Attila
a Művelt, Tájékozott Emberért Alapítvány kuratóriumának elnöke, Budapest

59.
„Ha eddig nem vettük észre, most már láthatjuk egyértelműen, hogy változik a világ és néha nagyon is gyorsan: fizikai, szellemi, lelki környezetünk, a társadalom alapjai, például az abban jelen lévő bizalmi mennyisége és szintje, a munkavégzésünk módjai, személyes kapcsolataink jellege. Ami állandó ebben, amióta ember az ember: kell hogy legyenek közösségek, együttműködések, kapcsolatok; kell legyen lelki tartás, kell a hit; kell hinnünk értékekben, Istenben, egymásban és kell legyen keresztünk, célunk. Akiknek ez megvan, ők lehetnek a túlélők. Cél, lélek és csapat nélkül nem lehet küzdeni, akkor nincs is miért holnap felkelni. Nekem például Kárpát-medencei szinten is vannak társaim, mert van a Háló, közös célokkal, közös értékekkel, közös magyar hagyományokkal. Vannak hagyományaink a megszólításokkal, a találkozásokkal, közösségépítésekkel. Ezek a túlélés eszközei és mi rendelkezünk ezekkel! Azért döntöttem húszéves korom körül úgy, hogy hívő ember leszek, mert lelkesített, hogy Isten munkatársa lehetek. Azért kerültem kisközösségbe, hogy ebben legyenek társaim. Azért építem 31 éve a Hálót, hogy sok kisközösség legyen és ezek ne egymástól elszigetelve működjenek. Isten ezek után azért kezdte velem megértetni a magyarság szelíd és rendkívül mély értékeit, hogy mindezt ennek a szolgálatába állíthassuk. Én úgy gondolom, hogy nemzetet, kultúrát megmenteni csak egymással kapcsolatban lévő közösségek tudnak. Tehát a változó világban a Háló és a magyarság túlélő lehet. De ehhez kell a kereszt, az újra és újra felállás, kellenek a magyarság felismert értékei, a szolgálat, a hit és a társak! Találkozzunk személyesen is mihamarabb, hiszen összetartozunk!”

Szeibert András
a Háló (Kárpát-medencei Katolikus Közösségek Hálózata) társalapítója,
számítástechnikai szervező, Budapest

60.
„Máté evangéliuma 19. fejezetének 6. versében olvashatjuk: »Amit azért az Isten egybeszerkesztett, ember el ne válassza.« Igaz, hogy az evangélista ezt férfi és nő házasságára érti, de talán nem szentségtörés, ha mi, magyarok ezt a történelmi országterületünkre is érvényesnek tarthatjuk. Legkevesebb tizenkettedik, de számtalan amellett szóló érv szerint annál több évszázada itt élünk a Kárpát-hazában, különböző szervezett államalakulatokban. Az egészhez képest csak történelmi pillanat, amióta szétszakítva, több állam fennhatósága alatt. Senki sem kérdőjelezheti meg az együvé tartozásunkat, hisz’ a nemzetünk túlnyúlik az aktuális győztesek szabta politikai határokon. A Nemzeti Összetartozás Emlékhelyén olvasható tizenkét és félezer településnév is gránitkőbe véste az együvé tartozásunkat a Magyar Országgyűlés épületével szemben.”

Dr. Székely András Bertalan
művelődésszociológus, kisebbségkutató (Isaszeg)

61.