Menü Bezárás

Hit Pajzsa-díj 2022 – Tamás József köszönőszavai

Tamás József, a Gyulafehérvári Főegyházmegye nyugalmazott segédpüspöke és Kontra Éva szerzetes, a Magyarok Nagyasszonya Társaság első általános elöljárója kapta idén a Hit Pajzsa-díjat. A kommunizmus áldozatainak emléknapja alkalmából évente odaítélt elismerést Budapesten, a Jezsuita Rend Párbeszéd Házának dísztermében adták át 2022. február 26-án. Az alábbiakban Tamás József püspök atya szabadon elmondott köszönőszavainak leiratát olvashatják.


Tamás József püspök köszönőszavai

Budapest, 2022. február 26. A kommunizmus áldozatainak emléknapja alkalmából évente odaítélt Hit-pajzsa díjjal idén elismert Tamás József romániai magyar katolikus püspök, a Gyulafehérvári Főegyházmegye nyugalmazott segédpüspöke beszédet mond a díjátadó ünnepségen Budapesten, a Jezsuita Rend Párbeszéd Házának dísztermében 2022. február 26-án. Kontra Éva szerzetes, a Magyarok Nagyasszonya Társaság első általános elöljárója a Hit-pajzsa díj idei másik kitüntetettje. MTI/Kovács Attila

Tisztelt Elnök Úr, Tisztelt Államtitkár Úr, Tisztelt Püspök Atya, Tisztelt Horváth Úr: a Hit Pajzsa-díj Alapítója, Tisztelt Szabolcs Atya: a Hit Pajzsa-díj Kurátora, Kedves Jelenlévők!

Engedtessék meg nekem, hogy farsang lévén egy kedves anekdotával kezdjem mondanivalómat. Isten nyugtassa, a papbácsi, akitől hallottam ezt a történetet, már meghalt. Hogy ő találta-e ki vagy valóban megtörtént vele, ezt nem tudom. Ez a történet arról szól, hogy a hittanóráról elkésett néhány gyermek, s amikor megérkeztek, megkérdezte tőlük, hogy hol voltak. Őszintén elmondták, hogy láttak egy nyájat s a nyáj között volt egy szamár. S addig bámészkodtak, amíg elkéstek. És az egyik gyermek azt mondja: ez a szamár olyan nagy volt, mint a papbácsi. Erre a másik: menj el te, nincs is olyan nagy szamár, mint a papbácsi.

Mindannyian ismerjük Virágvasárnapnak a történetét, Jézus bevonulása Jeruzsálembe szamáron történt. És én amikor most ezt a díjat kaptam, arra gondoltam, hogy valóban az a szamár nem képzelte azt, hogy az az ünnepség, amit szerveztek Jézus számára az ünnepélyes bevonulás alatt, az a pálmaáglengetés, az a hozsannázás, a ruháknak a földre való leterítése neki szólna. Ő is tudta azt, hogy ez mind Jézusnak szól. Valahogy így érzem én is. Mindaz, amit Szabolcs atya is elmondott a laudációban, nem rólam, nem nekem szólt, hanem egyedül a Jóistennek. Őneki, aki életet adott, és aki olyan talentumokkal ajándékozott meg engem, amelyekkel tudtam valamit kezdeni és tudtam másoknak a szolgálatára lenni. Éppen ezért én ezt a díjat úgy értékelem, hogy a Jóisten kapta mindazért, amit általam tett és adott annak a népnek, amely körében szolgálok mint pap és már 25 éve mint püspök.

Én úgy gondoltam, hogy ezt a díjat olyanok kapják, akik megjárták a poklok poklát, börtönökben sínylődtek. A mi papjaink között is voltak, akik tizennégy évet töltöttek kemény börtönökben. Én azonban már nem abba a generációba tartozom, hiszen 1964-ben kiengedték a börtönökből nemcsak a politikai foglyokat, hanem a papokat is. Az igaz, hogy a kommunizmus idején szenvedtünk. Nemcsak azért, mert ki akarták volna tépni az emberek szívéből, lelkéből a hitet, szenvedtünk kisebbségi sorsunkban is bőven. Én abban az időben éltem, amikor a szekuritáté más módszerekkel próbált dolgozni, megfélemlíteni az embereket, s ezért nemcsak megfigyelték, hanem sokszor hívattak. Engemet is hívattak. Én is töltöttem több időt is a szekuritáté falai között, hallva – nem tudom, hogy lemezről-e vagy valóságból – olyan fájdalmas hangokat, amelyek azt keltették bennem, hogy ezeket az embereket ütik és verik. De hát ezek mégsem mérhetők össze azoknak a szenvedésével, akik börtönökben voltak. Ha mindezek ellenére is adták ezt a díjat, én nagyon szépen köszönöm. És különösen azt köszönöm ebben, hogy a tavalytól kezdődően már a határon túlra lépett az ebben a díjban való részesülés. Ez is egy olyan gesztus, amit annak idején a jelenlegi Magyar Kormány indított el a nemzetnek az egyesítésében: hogy nem leírtak bennünket, hanem sokkal inkább megbecsülnek minket és igazi testvérekként tekintenek ránk. Ezt szeretném különösen kihangsúlyozni és ezt szeretném különösen is köszönni. Most mi különösképpen is drukkolunk azért, hogy hogyan tovább, milyen döntés lesz április 3-án, mert nem szeretnénk, ha visszatérne egy olyan korszak, amelyben mi újra leírottak lennénk. Nagyon hálásak vagyunk mindenféle erkölcsi, anyagi támogatásért is, amit kaptunk ettől a Kormánytól. Holnap reggel 9 órakor a Magyarok Nagyasszonya-templomban is azért fogom a szentmisémet végezni, hogy nagyon jó döntés történjen majd a választáson.

Végül szeretném megköszönni ezt a szép ünnepséget, ennek a megszervezését, szeretném megköszönni szívből és mindannyiuknak, akik itt vannak, a jelenlétet. A Jóisten áldjon meg mindannyiunkat és segítsen az életünkben.  

(Lejegyezte: Varga Gabriella)

Fotó: Frigyesy Ágnes

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.