Elhangzott: Bécsben, 2020. március 1-jén, a Bornemisza Péter Társaság székhelyén
1. Az ausztriai katolikus egyház idegen nyelvű katolikus pasztorációjának struktúrája
1.1. Római/Vatikáni útmutatások
Különösen a második világháborút követően a Vatikán szükségesnek látta, hogy a menekültek lelkipásztori ellátására vonatkozó útmutatásokat fogalmazzon meg. Az első időben ebből kifolyólag a népcsoportok lelkészei Rómából kapták a megbízatást. Később ezt a feladatot átvállalták az egyes Püspöki Karok Konferenciái, illetve az egyházmegyék püspökei. Az 1968-ban megjelent Missio cum cura animarum című pápai Motu proprio volt az irányadó az ezt követő időszakban a menekülteket érintő lelkipásztori szolgálattal kapcsolatosan.
Az Útonlevők Lelkigondozásának Pápai Tanácsa a múltban évtizedeken át felvállalta a menekültek és migránsok pasztorációjának irányítását. Ők szervezték az ezzel kapcsolatos világkongresszusokat és a kontinensekre vonatkozó konferenciákat, tanácskozásokat. Az ő gondozásukban jelent meg 2004-ben az Erga migrantes Caritas Christi (Krisztus migránsok iránti szeretete) című instrukció.
Ferenc pápa megszüntette a Pápai Tanácsot és életre hívta Az ember integrált fejlődésének dikasztériumát. Ennek keretében működik jelenleg a Menekültek és Migránsok Szakosztálya.
1.2. Európai struktúra
A St. Gallen-i székhelyű Európai Püspökkari Konferenciák Tanácsa (CCEE) keretében a Caritas részleg egyik szakosztálya foglalkozik az idegen nyelvű pasztoráció kérdéseivel.
1.3. Ausztriai struktúra
Ausztriában, különösen Bécsben, már a K. u. K. Monarchia idején különféle népcsoportok éltek és azok lelkipásztori ellátása anyanyelven történt. A szentmise abban az időben mindenki számára latin nyelven folyt, egyéb szolgáltatásokat a hívek anyanyelvükön vehettek igénybe.
Az Ausztriai Püspöki Konferencia (ÖBK) által megbízott referens püspök, jelenleg a bécsi érsekség segédpüspöke, Franz Scharl felel ezen lelkipásztori területért. A nemzeti igazgató (Nationaldirektor), jelenleg Vencser László, az ausztriai idegen nyelvű pasztoráció országos igazgatója koordinálja az egyházmegyékben végzett lelkipásztori tevékenységet. Az igazgatóság munkáját segíti a Vezető Tanács (Leiterkonferenz), amelynek tagjai az egyházmegyék referensei, a közösségek felelősei (Nationalkoordinatoren, korábbi elnevezésük szerint a főlelkészek), a nyelvcsoportok, kontinensek és rítusokhoz tartozó közösségek küldöttei.
A nemzeti koordinátorokat (korábbi főlelkészeket) a küldő ország Püspöki Konferenciája terjeszti elő és az Osztrák Püspöki Konferencia nevezi ki. Jelenleg a cseheknek, horvátoknak, lengyeleknek, szlovénoknak, magyaroknak és romáknak vannak koordinátorai. Megbízatásuk öt évre szól és meghosszabbítható.
Az Igazgatóság koordináló és szervezési tevékenysége: nagygyűlés (Vollversammlung) előkészítése, levezetése, Vezető Tanács (Leiterkonferenz) összehívása, a népek vasárnapjának előkészítése, megszervezése, kapcsolattartás az egyházmegyékkel, hivatalokkal, a külföldi kapcsolatok ápolása, kongresszusokon, konferenciákon való részvétel.
Az idegen nyelvű pasztoráció az Osztrák Püspöki Konferencia 1998-ban kiadott rendelkezése alapján működik. Ez vonatkozik a pasztorációra és a nemzeti igazgató kinevezésére, illetve munkájára. Ezen irányelvek mellett kézikönyvként használjuk az említett Pápai Tanács által 2004-ben összeállított és kihirdetett Erga migrantes caritas Christi – Krisztus migránsok iránti szeretete dokumentumot.
A konkrét lelkipásztori munka az egyes egyházmegyékben történik. A lelkészeket a küldő országok püspökei javasolják a helyi ordináriusnak, aki meghallgatva a nemzeti igazgató véleményét, őket kinevezi. Ezért a küldő országok püspökei nem nevezhetnek ki lelkészt az itteni munkára. Az egyházmegyék biztosítják a kinevezett személy fizetését és a működéshez szükséges anyagiakat. Ausztriában a katolikus egyház harminc nyelvcsoportnak biztosít lelkipásztori szolgálatot. A csoportoknál különféle szakosztályok működnek az egyháztanácsok keretében. Bécsben mindenik csoport jelen van, Linzben például csak tizenöt.
Ezen csoportok bemutatkozása megtalálható az igazgatóságunk fennállásának negyvenéves évfordulójára, 2015-ben kiadott jubileumi, Einheit in Vielfalt, 40 Jahre Nationaldirektion der katholischen fremdsprachigen Seelsorge in Österreich című könyvkiadványunkban.
Ausztria területén kb. félmillió nem német anyanyelvű katolikust tartunk számon. Kisebb és nagyobb csoportok léteznek. Utóbbiak közé sorolhatók a horvátok és a lengyelek, akik száma meghaladja a százezret. A csehek is nagy számban vannak jelen, de náluk nem mindenki katolikus. És itt említhető a becslések szerint itt élő 100 000-120 000 magyar, akiknek kb. 70 százaléka katolikus. Míg a horvátoknál Bécsben például négy pap és két szerzetesnővér, a lengyeleknél négy pap szolgál, addig a magyaroknál egy 50%-al kinevezett lelkész végzi ezt a munkát. Ezen kellene a jövőben változtatni.
A magyar lelkészek 50%-ban dolgoznak a magyar pasztorációban, a horvátok 100%-ban, a lengyelek Bécsben 100%-ban, más egyházmegyékben megosztva az osztrák plébániai szolgálattal. Az 50-50% megosztása nem egyszerű, de még mindig jobb, mintha egyáltalán nem lenne felelős lelkésze a csoportnak.
2. Ausztriai magyar katolikus pasztoráció
2.1. A múlt
Bécsben már Szent István király építtetett egy fatemplomot a Jeruzsálembe tartó zarándokok részére, hogy így lelkigondozásban részesüljenek. Már a XVI. század elején volt Bécsben magyar lelkész. Később, 1623-ban Pázmány Péter bíboros megalapította a ma is létező bécsi Pázmáneumot. 1772 óta rendszeresen van az osztrák fővárosban magyar lelkész, előbb a jezsuiták, majd a kapucinusok látták el ezt a szolgálatot. Az első világháború után a Pázmáneum spirituálisa (lelkivezetője) egyben a magyar lelkészi feladatokat is ellátta.
A hívek az elmúlt évszázadban különféle bécsi templomokban gyűltek össze ünnepelni az Eucharisztiát. Napjainkban az 1. kerületben lévő Deutschordenskirche ad helyet a magyar szentmiséknek. A második világháború után, majd 1956-ot követően és később a ’80-as évek végén és a ’90-es évektől kezdve állandóan érkeztek és érkeznek magyarok Ausztriába. Bécs mellett Felső-Ausztria volt a kedvelt hely, elsősorban azért is, mert a világháború után Bécs szovjet zóna volt. Az iparral rendelkező Linz vonzotta az embereket. A tartományban ma is számos magyar él.
2.2. A jelen
Az ausztriai egyházmegyékben, kivéve Burgenland és Vorarlberg esetét, jelen vannak a magyar lelkészségek, amelyeket igazgatóságunk tart nyilván. Burgenland külön státussal rendelkezik, erről külön szólunk. Vorarlbergben, Ausztria legnyugatobb tartományában pedig nincs magyar lelkiszolgálat.
A második világháború után, majd az ’56-os forradalmat követően az egyházmegyékben neves magyar papok szolgáltak. Ilyen volt a linzi egyházmegyében a felvidéki származású Mácsady István és Balogh Vince, akik nemcsak a magyarok körében voltak kedveltek, hanem osztrák híveik körében is. Osztrák szolgálati helyükön mindketten templomot is építtettek: Mácsady István Welsben a Szent István-templomot, Balogh Vince Linzben a Szent Antal-templomot. Említésre méltó a szintén linzi egyházmegyében működött Kerny Géza, akinek halála 25. évfordulójára ennek az évnek az őszén emlékezünk. A magyarok körében ismert Valentiny Géza prelátus, P. András Imre, Tóth József és mások neve is.
Jelenleg Bécsben (Simon Ferenc), Grácban (Molnár Ottó és Holló István) és Linzben (Szabó Ernő) van helyben lakó lelkész, mindegyikük 50%-ban dolgozik magyar szolgálatban. Grácban ketten végzik ezt a munkát. Klagenfurt, Salzburg, Innsbruck egyházmegyék különféle más módokon biztosítják a havi egyszeri magyar szentmisét.
Két zarándokhelyen, Mariazellben és Linz-Pöstlingbergben magyarul tudó, illetve magyar anyanyelvű lelkész teljesít szolgálatot, előbbin a temesvári egyházmegyéből származó, bolgár nemzetiségű Augustinov Sebestyén, utóbbin pedig Szabó Jenő szalézi oblátus szerzetes – így mindkét kegyhelyen lehet magyar nyelven szentgyónást végezni és más lelkipásztori szolgálatokat igénybe venni. A Bécsben élő, csíkszentdomokosi születésű kamilliánus szerzetes, György Alfréd is kiveszi részét a magyar hívek lelkipásztori ellátásából. Ausztria-szerte még vannak más magyar ajkú egyházmegyés és szerzetes papok, akik itt-ott a szolgálatba besegítenek.
Jelenleg a Pázmáneum rektora, Varga János atya a kollégium kápolnájában minden szombaton 17 órakor előesti szentmisét mutat be. A Pázmáneum mint az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye intézménye nem tartozik a mi igazgatóságunk hatáskörébe, a Pázmáneum nyújtotta szolgálatnak azonban nagyon örvendünk. Megjegyzendő, hogy az a régi megoldás, miszerint a Pázmáneum spirituálisa (lelkivezetője) egyben a magyar lelkészi feladatokat is ellátta, jó megoldás volt, érdemes lenne ezen a jövőben is elgondolkozni.
2.3. Burgenland: magyar vikáriátus
A kismartoni egyházmegye a saját struktúrája keretében biztosítja a magyar és horvát nemzetiségű hívek lelkipásztori ellátását. Ők nem tartoznak igazgatóságunkhoz. Pál László püspöki vikárius irányítja a magyar vikáriátust és felel a magyarok lelkipásztori ellátásáért. Az idén 60 éves egyházmegye tíz éve beiktatott új püspöke, Ägidius Zsifkovics nagyon kedvel minket, igazán magyarbarát. Tíz éve Kismartonban ismét bevezette a magyar szentmisét, amelyet a ferences templomban tartanak minden hónap harmadik vasárnapján. A szentmisét Pál László végzi. Igény lenne a gyakoribb szentmisére. Annak a gondolata is felmerült, hogy a ferences templom esetleg legyen magyar rektorátus.
A következő helységekben vannak jelenleg magyar szentmisék: Alsóőr, Felsőőr (lelkész: P. Gáspár Adalbert), Középpulya (lelkész: Ghinari Johannes), Felsőpulya (lelkész: Lehrner Hannes). Őriszigeten szintén havonta egyszer ünneplik az Eucharisztiát. A szentmisék kimutatása megtalálható az Életünk újság hetedik oldalán.
3. Következtetések
Szükséges a struktúra, kellenek a keretek, egyébként minden szétesik. A helyi egyház szerves részei vagyunk. Ezt meg kell tölteni tartalommal, amihez elkötelezett lelkészekre, önkéntes segítőkre van szükség.
A helyi egyházmegyék reformjainak következtében új kihívások előtt állunk: a plébániák összevonása érintheti az idegen nyelvű (másnyelvű, anyanyelvi) pasztoráció struktúráját is, továbbá az otthoni paphiány is érezteti hatását.
A megoldások keresésében új lehetőségeket kínál a Miniszterelnökség Nemzetpolitikai Államtitkárságának Kőrösi Csoma Sándor Programja (KCSP), ösztöndíjasain keresztül, mivel ezt a segítséget az egyházak is igényelhetik. A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia Külföldi Magyar Lelkipásztori Szolgálata és annak 1 Plusz 1 Misszió programja is nagy segítség. A Magyar Diaszpóra Tanács hozzáállása is sokat jelent a jövő szempontjából, hiszen a testületnek döntő szerepe van azon lehetőségekben, hogy az egyházak is pályázhatnak KCSP-ösztöndíjasokra és hogy a Nemzetpolitikai Államtitkárság támogatja a cserkészmozgalmat, a hétvégi magyar óvodák és iskolák működését és így tovább.
A hitélet gyakorlása és megtartása terén kulcskérdés lehet az ökumené jegyében az együttműködés a társfelekezetekkel; így könnyebb válaszokat keresni a mai kihívásokra, különösen a kereszténységet érintő veszélyek korában. Ugyanilyen fontos az együttműködés a lelkészségek, a kultúregyesületek, a cserkészet, a hétvégi óvoda-iskola és más csoportok között.
Egy a cél: mindent Isten nagyobb dicsőségére és az emberek üdvösségére!